A vidéki szavazatszámlálók ugyanígy csodálkoznának, ha eljönnének Budapestre
– mondta Dávid, aki egy Veszprém megyei, 140 fős faluban töltötte az országgyűlési választás napját. Nem volt neki teljesen ismeretlen a terep, nagyjából ismeri a környéket. Nem ért egyet azzal, hogy most cikizik azokat, akik Budapestről „lementek”, és rácsodálkoztak a vidékre. Szerinte ez inkább egy jó kezdet, és ebből is csak az látszik, milyen fontos, hogy beszélgessenek egymással az emberek.
Dávid szerint a gyűlöletkampány ott abszolút nem ért célba, velük mindenki kedves volt. Úgy érezte, elfogadták, mert nyitottnak és érdeklődőnek látták. Csak egy idős hölgy sértődött meg minden érvénytelen népszavazási íven. „A többiek szerint nettó baromság az egész nemváltó hiszti” – mesélte Dávid, aki azt látta, hogy
nem akarnak senkit eltiporni, csak túl szeretnének élni, és ezt a Fidesszel látják elérhetőnek. Az eredmények szivárgása után sem ment semmi frocli, nem voltak diadalittasak. Megkönnyebbültek, hogy minden marad a régiben. Legalább a változáson nem kell izgulniuk. Ismerik, mi hogyan működik. Nincs kirágva a lelkük, egyszerűen félnek, és van elég bajuk. Mindenkit a saját vagy rokona betegsége, a túlélés foglal le, nem a választás eredménye.
Neki pedig az jött le a szavazásból, hogy a választás intézménye fontosabb, mint akik indultak rajta. „Egy normális közös célért együtt dolgoztunk” – mondta.
Szedelényi János egy Nógrád megyei faluban nőtt fel, jelenleg Budapesten él, a szavazás napján pedig a bodrogközi Dámócon volt ellenzéki delegált. Egy kihalóban lévő falut látott, elhagyatott házakat, sok idős és sok roma lakossal. Nem lepődött meg, vidékiként találkozott már hasonló körülményekkel. Egyedüli ellenzéki delegáltként működött közre a szavazásban, a hangulatot ő is jónak, sőt olykor viccelődősnek írta le.
Csalást nem tapasztalt, de akadtak olyanok, akiknek segíteni kellett. A népszavazásnál néhányan kérték, hogy olvassa fel a kérdéseket, ezeket viszont nem mindenki értette.
A bizottságból egyszer oda is szólt az egyik tag: a lényeg, hogy akarod-e, hogy a fiúkból lányokat csináljanak, a lányokból pedig fiúkat.
Egyébként azt tapasztalata, hogy még az idősek is komolytalannak tartották a népszavazási kérdéseket. A háborús helyzet viszont érezhetően nagy hatással volt a szavazókra, a „nem akarok golyófogó lenni” és ehhez hasonló megjegyzésekkel többször is találkozott.
Hasonló élményről számolt be a 24.hu-nak Fanni is, aki egy Baranyai megyei szavazóhelyiségben számolta a voksokat. Ő is meglepődött azon, mennyire átment a kormánypárt háborús üzenete, vagyis hogy a „Fidesz=béke, ellenzék=háború”. Elmondása szerint sokan voltak olyanok, akik nemcsak a népszavazási lapot, de még a parlamenti választási lapot sem tudták kitölteni. Sokszor a családtag mutatta meg, hova kell húzni az ikszet. Akadt olyan is, aki már a névjegyzék aláírásakor megkérdezte, hova kell tenni az ikszet. Számára a legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy nagyon sokan látványosan rossz egészségügyi állapotban, betegen mentek el szavazni.
Vasárnap napközben már érezte, hogy itt Fidesz-győzelem lesz, ahogy azt is, „mennyire nem jutnak el a tények az emberekhez”. Viszont örültek neki, és sokat tudott segíteni.
Hajlamosak vagyunk olyan képet kialakítani, hogy tele van agresszív emberekkel a Fidesz szavazótábora, de itt nem ezt tapasztaltuk
– mondta.
Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora Nagyecseden számolta a szavazatokat ellenzéki delegáltként. Tudta, hogy nem Monte Carlóba megy, sejtette, hogy mire számíthat az ukrán határ közelében. Ő is arról számolt be, hogy mindenki nagyon kedves volt, ehhez persze ő is kellett. Ügyelt a törvényességre, de nem akarta megmondani a frankót. Reggel tíz perc után bekapcsolták a Retro Rádiót, ahonnan ömlöttek az MTI-hírek, vagyis gyakorlatilag a kormánypropaganda. Szóljon vagy ne szóljon miatta – ezen gondolkozott, végül az utóbbi mellett döntött. Nem akart rögtön érkezése után konfliktusba kerülni. „A szavazás nem úgy működik, ahogy sokan Budapesten elképzelik. Persze sokan voltak, akik valószínűleg nem a jobboldali elköteleződésük miatt voksoltak, de nem furgonokkal hozták az idegeneket szavazni” – mondja. A szavazókörben ő is látott jó néhány analfabétát, sokan csak annyit tudtak, hogy Fidesz és Orbán Viktor.
A lakosság körülbelül 20 százaléka roma. Szerinte
be van égve, hogy mindent a kormánynak köszönhetnek. Lehet ez csak egy kiló hús, de akkor is.
Atrocitás nem volt, azt viszont többször is hallotta, hogy: „Jöttem szavazni, hogy ne legyen háború”.
A szegénység mértéke nem lepte meg, a vidék működése viszont igen.
Automatizmus, hogy a Fideszre szavaznak
– mondta Szabó Gábor.
Székely Gergely a Győr-Moson Sopron megyei Szerecsenyen vett részt a választáson ellenzéki delegáltként. Itt nem a közmunkás réteg ment be a szavazófülkékbe, általában autóval érkeztek a helyiek. Egy zárt közösségbe csöppent, ahol mindenki ismer mindenkit. Még a falu hajléktalanja is leadta a szavazatát, életében először. Ebben pedig Gergelynek komoly szerepe volt. Amikor bement a férfi a szavazóhelyiségbe, akkor nem akarták engedni neki a voksolást. Gergely mondta, hogy legalább nézzék meg, rajta van-e a neve a listán. Rajta volt, szavazott, kis segítséggel behúzta az ikszet.
Amin meglepődött, hogy
sokakban volt egy küldetéstudat. Úgy jöttek el szavazni, hogy mindent megtesznek a gyerekeik megvédéséért, és azért, hogy ne vigyék el a férjeiket harcolni.
Gergely szerint ez érdekli az embereket, és nem a demokrácia leépülése. A népszavazás hangsúlyosabb téma volt vidéken, mint ahogy ő azt gondolta. Mármint az embereknek, mert amikor a körzet fideszes politikusa hívta az eredmény miatt a fideszes delegáltat, akkor rá sem kérdezett arra, hogyan áll a népszavazás.
Segítsenek, hol van Orbán Viktor neve
– így érkezett meg egy helyi lakos az érdi szavazókörbe – erről már Andrea számolt be. A népszavazással kapcsolatban ő tapasztalt egy kis fennakadást, miután sokan aláírták a népszavazási névjegyzéket is, viszont kitölteni már nem akarták a lapot. Ilyet viszont nem lehetett, egy idő után ezért megkérdezték az érkezőket, hogy kérik-e a népszavazási papírt. A fideszes delegáltaknak viszont ez nem tetszett. Politizálást egyébként nem tapasztalt a szavazókörben, ugyanakkor az összefirkált népszavazási lapokon kiakadtak a fideszes delegáltak.
Varga G. Gábor Táplánszentkereszten csatlakozott a választást levezénylő csapathoz. A nagyjából 2500 fős Vas megyei községben hamar kiderült számára, hogy nem a választás tisztaságára kell majd odafigyelnie. Egy összeszokott csapat felügyelte a folyamatokat, mindenki tudta a dolgát.
A nap elején a bizottság tagjai még nem nagyon látták a szerepét. Aztán, amikor nőtt a sor, és ellenőrizte az okmányok érvényességét, kereste a névjegyzékben a neveket, mozgóurnázott egy idősotthonban, akkor megérezték, hogy van értelme a jelenlétének. Meglepődött a sok fiatal szavazón és azon is, hogy a népszavazásról sokan nem is tudtak, de nem is igazán érdekelte a helyieket.
A szavazókörben semmilyen közéleti kérdésről nem beszéltek. Azt pedig óriási különbségnek nevezte, hogy az ő és a táplánszentkeresztiek életében milyen helyet foglal el a közélet, a napi politika.
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak a delegáltjaiktól – ezt Ruskal-Klemm Csilla a szavazóköri delegáltakat szervező Húszezren a tiszta szavazásért 2022-ben mozgalom szóvivője nyilatkozta a 24.hu-nak.
Lelkesek, és nem szeretnék abbahagyni. Ezt folytatnunk kellene, még gondolkozunk azon, miképp lehetne
– tette hozzá. Úgy érzi, sokat tettek a szavazatszámlálók nyitottságáért, hogy elfogadó attitűddel menjenek a szavazóhelyiségekbe. Nemcsak tárgyi tudással próbálták felvértezni őket, de kommunikációs tréninget is biztosítottak nekik.
Persze akadtak konfliktusos helyzetek is, és volt közel 2500 visszaéléssel kapcsolatos bejelentés is. A szóvivő a pozitív oldalát látja annak, hogy a budapestiek vidéken egy másik Magyarországgal találkoztak. Szerinte csak így lehet közelebb kerülni egymáshoz, és megérteni a másikat.
