Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja, többek közt erről írt Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense a saját oldalán közzétett véleménycikkében, amit a Telex szúrt ki.
Szerinte a fertőzöttek és a kórházba, intenzív osztályra, lélegeztetőgépre kerültek, illetve a halálos áldozatok területi, életkori, nemi eloszlását meg kellene osztania a kormánynak, ahogy az elvégzett tesztek számát, típusát, területi eloszlását, a mintavétel és az eredmény között eltelt időt is.
A kórházi kapacitásra vonatkozó adatok sem hallgathatók el véleménye szerint, ide sorolja, hogy milyen állapotú betegből hánynak az ellátására van eszköz- és emberi kapacitás, megyei szintre lebontva, illetve hogy ehhez képest hol, miben mekkora az aktuális terhelés.
Arról is információt kellene szolgáltatni Ferenci szerint, hogy a kórházban kezelt betegnek milyen társbetegségeik vannak, milyen az állapotuk, milyen terápiát kapnak és meggyógyultak-e vagy meghaltak.
Ezen kívül fontos lenne még tudni, hogy a fertőzöttek, kórházban ápoltak, halottak hány százaléka volt beoltva és milyen vakcinával.
Szerinte az is elképesztő, hogy a koronavírus elleni oltások kapcsán, egész elképesztő módon, a mai napig egyetlen egy jelentést, egyetlen számot vagy betűt nem tett közzé a népegészségügyi rendszer.
Afganisztán is megelőz minket a vírusmonitorozásban, ami a különféle variánsok terjedése miatt lenne fontos, de ez itthon gyakorlatilag nem létezik, amit szintén pótolni kellene.
Hangsúlyozza, hogy az általa felsorolt elemek jó 60-70%-a nulla pénz- és szinte nulla energiaráfordítással közölhető lenne.
Ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési (surveillance) és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse
– magyarázza.
Ferenci szerint
a jelenlegi magyar adatközlés nemcsak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tud elmenni szó nélkül amellett, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is.
Példaként említi, hogy míg a fertőzöttek életkori eloszlását adatvédelmi okból nem teszi közzé a hatóság, az nem zavarja őket, hogy a halálesetek közül több simán beazonosítható volt, épp a szükségtelenül részletes adatok miatt.
Végzetül felhívja rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban például még azt is lehet tudni, hogy hány kórháznak nincs három napra elég kesztyűje vagy hogy hány kórház jelent kritikus létszámhiányt. Mindeközben a magyar „Tájékoztató oldal a koronavírusról” hétvégente nem közöl adatokat, de olyan politikai híreket igen, amelyeknek a járványhoz semmi közük nincs.
