Interjút adott a nyugat.hu-nak Török Gábor politikai elemző. A beszélgetés fókuszában az előválasztás volt, és amint kiderült, az elemző az ellenzék szempontjából abszolút pozitívan értékeli az eseményt.
A kutatások és a személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy az ellenzéki szavazók egy dolgot akarnak igazán: azt, hogy az ellenzék végre „csináljon valamit”, ami közelebb viszi őket a kormányváltáshoz. Ha a 2010 óta tartó időszakot nézzük, akkor látnunk kell, hogy ez a sokat és részleteiben időnként joggal kritizált előválasztás (amire az ellenzéki összefogás miatt van szükség, arra pedig, ugye, a választási rendszer miatt) az eddigi legkomolyabb lépése az ellenzéknek.
Ehhez teszi hozzá azt, hogy
ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mennyi esélye lenne akkor az ellenzéknek, ha együttműködés és az ahhoz kitalált előválasztás nélkül indulna a választáson, akkor a válasz elég egyértelmű: semmi. S hogy így mennyi lehet? A semminél biztos több.
A vitákkal, kavarással kapcsolatban azt mondta: az „előválasztás nem közjogi aktus, hanem politikai cselekedet. Az ellenzéki pártok önként döntöttek úgy, hogy ebben a rendszerben választják ki a közösen támogatott jelöltjeiket. Nyilván az egyes szereplők próbálták és most is próbálják érvényesíteni az akaratukat, erővel, meggyőzéssel, manipulációval, bármivel. Ez egy ilyen játék.”
A kormányváltás esélyéről azonban visszafogottabban nyilatkozott Török:
Ugyanakkor ma az látszik a kutatásokban, hogy ha össze is lehet adni az összes ellenzéki párt szavazóját, országosan és a 106 egyéni körzetben egyaránt, az sem biztos, hogy elegendő lehet a kormányváltáshoz. Az ellenzéknek ugyanis nem csak azt a feladatot kell megoldania a jövő évi választásig, hogy egyben tartsa és egy-egy egyéni jelölt mögött a választáson felsorakoztassa a teljes mai táborát, de a kampányban új, magát ma még bizonytalannak mondó szavazókat is meg kell győznie ahhoz, hogy esélye legyen a győzelemre. Ez pedig mai tudásunk alapján kicsit sem tűnik egyszerűnek.
