Palotás János 1994 után szállt ki a politikából, most viszont újra indul az ellenzéki előválasztáson. A Blikknek azt mondta, muszáj beszállnia a ringbe, úgy érzi, „olyan mélyre süllyedt a magyar társadalompolitika”, hogy „rendszerváltó választásra van szükség”.
Annak idején az egypártrendszert kellett demokratikus többpártrendszerű nyíltabb társadalomba átvezetni,
és nem lát igazi különbséget az egykori MSZMP és a Fidesz mostani egypártrendszerűsége között. Ahogy akkor, most is néhány vezető dönt. Abban a választókerületben indul, ahol 1990-ben és most is egyéniben. Jelölését Pálinkás József Új Világ Néppártja támogatta, de nem kötődik egyetlen párthoz sem,
Abban nem biztos, hogy ő nyer az előválasztáson, de abban igen, hogy olyanokat is odavonzhat az előválasztásra, a választásra, akik egyébként nem mentek volna el szavazni.
A Fidesz prominensei közül Varga Mihály pénzügyminiszterről azt mondja, „szakember, kultúrlény”, a „hatalommániákus” Orbán Viktorról viszont már 1990-ben is negatív véleménye volt, ami azóta
csak romlott és romlott. A tudományt ismerve soha nincs az, ami nem romolhat tovább, vagyis ezt valamikor meg kell állítani.
Palotás János azt mondja, soha nem volt luxusjacht, magánrepülő tulajdonosa, de ma is stabil az anyagi háttere, nem függ semmilyen kormányzati megrendeléstől. A 100 leggazdagabb magyar közé sem férne be. Nyugdíjasként egy egyszemélyes tanácsadó irodát vezet, de azt is leépíti, ha a csődbe ment brókercégek (Quaestor, Buda-Cash, Hungária Zrt.) általa képviselt károsultjainak ügye lezárul.
Palotás János tavaly lapunknak katasztrófának nevezte, hogy szakmai becslése szerint az EU-tól kapott hihetetlen mennyiségű pénz legalább kétharmadát egyszerűen ellopják a politikusaink.
Csak mosolyog, ha azt hallja, hogy
egyes fideszeseket Miszter Húsz Százaléknak, másokat Miszter Negyven Százaléknak hívnak. Sajnos azon már túl vagyunk!
Orbán Viktorról akkor bővebben is beszélt, azt mondta, semmiben nem szeretne hasonlítani hozzá, nem tudja, hogy diktatúraként fogja-e fel, amit mára megszervezett, vagy egy bűnszervezet általi hatalomgyakorlásnak a demokráciában. Felidézte, már a ’90-es években is azt írta róla,
hogy kisebbségi komplexussal terhelt hatalommánia jellemzi őt,
akiről most úgy véli, se nem keresztény, se nem jobboldali, egyszerűen erkölcstelen, akinek arról szól az élete, hogy eltakarít az útból mindenkit, akit magára veszélyesnek ítél, a legközelebbi szövetségesét is bármikor elárulja, ha úgy kívánja az érdeke.
