Mit mutat meg a koronavírus a politikai trendekről, mit mond el a jobboldali és nem jobboldali politikusokról? – így foglalható össze a kérdéskör, amely állandóan vissza-visszatért a Schmidt Mária-féle XXI. Századi Intézet által szervezett szerda délutáni online konferencián. Amit azért volt érdemes követni, hogy megtudjuk, vajon a NER szellemi háttéremberei, ideológusai milyen következtetéseket vonnak le az elmúlt időszak európai politikájából, illetve az orbáni járványkezelésből, és ezt a kettőt hogyan kötik össze.
Még ha nagy meglepetésre nem számíthattunk is a kormányközeli szereplők vagy egyenesen fideszes politikus által előadottak alapján, az álláspontok ismerete hasznos lehet, mert feltehetően ez lesz az a narratíva, amely most jó ideig, egészen akár a jövő évi választásig ömleni fog sorvezetőként, tanulságként, politikai esszenciaként a NER nyilvánosságának különböző csatornáin. És amely narratíva messzemenően igazolja Orbán Viktor járványkezelési stratégiáját, dacára a tragikus halálozási statisztikának. Mindezt persze úgy, hogy a résztvevők nem ejtik ki Orbán nevét, bár végig róla beszélnek. (A konferencia címe egyébként az ehhez képest távlatosabb Európa a 21. században volt.)
A cselekvő politikus reneszánsza
A századvéges G. Fodor Gábor első állítása az volt:
a koronavírus valójában egy kontextustörő jelenség.
Ezalatt a politikai filozófus azt értette, hogy a koronavírus abba a helyzetbe tört be, azt a helyzetet verte szét, amelyben az úgynevezett bürokratikus kormányzás lett az idea és a norma. Ez szerinte liberális termék, ahogy a jólét folyamatos fokozása, illetve a liberális demokrácia győzelmét hirdető elvek is azok. A bürokratikus kormányzás kifejlesztése végeredményben „felszabdalta a politikust, a politikusokból bürokraták lettek, akik egy vég nélküli beszélgetésbe kezdtek az elvekről” cselekvés helyett.
Ezt leplezte le a koronavírus egyebek mellett.
A bürokratákkal szemben áll G. Fodor szerint a cselekvőképes politikus, aki nem a rutin, a bürokratikus reflex oldalán áll, hanem felismeri a koronavírus által felvetett nagy kérdéseket, és ezekre próbál megoldást adni. A fő kérdés pedig az, tudtuk meg, hogy
élet vagy gazdaság?
Ugyanis amíg megjön a vakcina, „addig az emberek szabadságát korlátozni kell”, ám ezt úgy kell megtenni, hogy a szabadságigény csak „korlátozottan sérüljön.” Azaz
egyszerre kell kezelni a vírust, miközben az emberek azt szeretnék, hogy visszakapják a régi életüket.
Egyszerre kell a jövőről beszélni, a jövő, a normális élet felé tekintve politizálni, közben mégis biztonságot teremteni.
Van-e ideális megoldás ebben a nagy egyensúlyozásban? – teheti fel a kérdést tulajdonképpen bárki. G. Fodor válasza egyértelmű: sajnos nincs.
Van viszont realista válasz.
A cselekvő politikus épp erre gondol, ez alapján dönt, és próbál kompromisszumra jutni. Ezzel szemben „mit csinál a bürokratikus kormányzás? Semmit alapvetően” – mondta. Utóbbira ugyanis az a jellemző, hogy „nem szeret, nem tanul, nem szorong”, mert nem érintkezik a hétköznapi élettel. Éppen ezért nem is gondol rá.
A koronavírus a bürokratikus kormányzás természetét leplezi le, és a cselekvő politika, illetve a realista iskola reneszánszát hozza el,
vélekedett.
G. Fodor Gábor szerint a koronavírus egy sor jelenség kudarcát bizonyítja: a liberalizmusét, mert miközben korlátozták az emberek szabadságát, nem tudta megfékezni a vírust, de jelenti a globalizmus, a szép új világ kudarcát, és természetesen a bürokratikus kormányzásét is.
„Mit igazol a vírus? Azt, hogy a liberalizmus nem működik. Ezzel viszont kinyílik az út az illiberális, a keresztény demokrácia előtt, és igazolja az erős politikai vezetőt is.
Azaz mindent igazol a vírus abból, ami a magyar jobboldal politikai fundamentuma
– hangsúlyozta G. Fodor Gábor, aki szerint ez lehetőség az európai jobboldal fordulatára is, azokon az alapokon, amelyeket „a magyar jobboldal jó ideje mond”. Ezért azt is hangsúlyozta előadása végén, hogy a „jobboldali fordulat be fog következni Európában.”
Nekünk van víziónk, Brüsszelnek nincs
Bevezető előadásában Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója azt mondta: a koronavírus az Európai Unió kudarcát hozta el a migrációs válság után újra. A történész szerint arra a kérdésre, hogy „mi lesz Európa szerepe a 21. században?”, Magyarországnak, azaz „nekünk van víziónk, és tudjuk, milyen jövőt szeretnénk. Ezzel szemben Európának nincs víziója, és csak a múltat szeretnék visszakapni.” Erre a gondolatra csatlakozott rá Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója is, aki szerint a rendezvény missziója „nem kisebb, minthogy a magyar jobboldal modellteremtő gyakorlatát szellemileg megalapozzuk.”
Szerinte ugyanis a hidegháború utáni világrend mára felbomlott, és ez világrend nélküli világot eredményezett. Jelenleg a régi globalista, nyitott társadalmat hirdető, illetve az új, nemzeti politikát jelentő konzervativizmus harca zajlik, és még nem dőlt el, ki a nyertes – ezt jelzi Békés szerint az Egyesült Államok legutóbbi elnökválasztásnak eredménye is.
Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő azt mondta, az értékrendi kérdéseket nem vívták meg az Európai Néppártban, amely egyre inkább a baloldal felé tolódott el. Ez pedig egy „érték- és támasztékmentes hozzáállás”, amivel sok országban a jobboldal nem száll szembe. Szerinte két út áll az unió előtt: egy központosító, uniformizáló irány, illetve a szuverén államok együttműködésének elehetősége. Előbbi Hidvégi szerint zsákutca, utóbbi a jobboldal jövője.
