A magyar sport még messze van attól, hogy a pénz maga alá gyűrje. Mi még inkább a hőskorban élünk.
Többek között erről beszélt Orbán Viktor a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában.
A miniszterelnök elmondta, a sportot azért minősítették stratégiai ágazattá, mert ismerik a pótolhatatlan szerepét. Szerinte a magyarok életében különösen fontos a sport, a kormány részéről nagy hiba lenne, ha ezt nem venné figyelembe a nemzetnevelésben, az oktatáspolitikában, a karakterformálásban.
Orbán Viktor a futballt Magyarországon mindig is az önbecsülés kérdésének tartotta, különösen azért, mert voltunk már a csúcson, így nemcsak a jelenlegi világelithez mérjük magunkat, hanem a saját múltunkhoz is.
A pályán nyújtott teljesítmény megmondja, ki vagy. Hosszú évtizedeken keresztül szenvedtünk, és most, hogy följebb emelt fejjel mehetünk végre meccsre akár a válogatott, akár a Fradi miatt, egészen más a helyzet. A nemzeti önbecsülés és a sport szorosan összetartozik. Nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk, és a szívünknek ugyanabban a sarkában lakik, mint a sport
– fogalmazott.
Arról is szót ejtett, szerinte nem normális hozzáállás sajnálni a pénzt sportpályákra vagy a gyerekek sportolására. Ennek megint a kapzsiság és a mohóság az oka.
Ha valaki meglát egy pályányi szabad területet Budapesten, az első gondolata, hogy mennyi pénzt lehet kiszedni belőle. Holott inkább az életminőséget, az egészségünket kellene javítani vele. Mégis ritkán találkozom olyan kéréssel, hogy itt egy barnamezős, használatlan terület, építsünk rajta sportpályát! Lakóparkot, irodaházat annál inkább szeretnének. Pedig azzal, hogy sportlétesítményeinket európai színvonalra emeltük, a gyerekek is szívesebben mennek sportolni
– magyarázta.
A taóval kapcsolatban kijelentette: ez egy sikertörténet, de nem vagy nemcsak azért, mert több forrást juttatott a sportra, és könnyebbé tette az egyesületek működését. Fontosabbnak tartja, hogy élő kapcsolat jött létre a gazdálkodó szervezetek, a vállalatok és a sportszervezetek között.
Kérdésre válaszolva elmondta, a futballban teljes klubkultúrát kell újjáépíteni. Ahhoz, hogy a Fehérvár egyszer meg tudja verni a Chelsea-t, amellyel legutóbb is csak döntetlent játszott, az is kell, hogy a szertárosa jobb szertáros legyen, mint a Chelsea-é. És a Fradi akkor tud tartósan ott ragadni a Bajnokok Ligájában, ha a takarítónője is ott van Európa harminckét legjobb takarítónője között.
Az edzőink és a sportvezetőink azért lehettek versenyképesek mindenhol a világban, mert itthon megfelelő körülmények között dolgoztak. De a világ ellépett mellettünk. Szerintem előbb-utóbb visszazárkózunk oda, ahol klubkultúrában korábban már jártunk. A koronavírus-járvány felgyorsítja ezt a folyamatot. Úgy látom, a bajnokságok nemcsak a pályán a játékosok, hanem inkább a klubok között dőlnek el. Veszélyhelyzetben kell teljesíteni, ilyenkor többet nyom a latban, hogy milyen jó az orvosod, a rehabilitációd, mennyire jó a táplálkozási szakértő, az erőnléti edző, aki a vírus miatt kieső, majd visszajövő játékost felkészíti. A magyar bajnok a csapatsportokban most nem a legjobb csapat lesz, hanem a legjobb klub
– mondta.
Ami a Puskás Akadémiát illeti, a klub szerinte messze túléli majd őket, de a kiemelt szerepe valószínűleg csak átmeneti a magyar futballban. Az akadémiák szerinte 2030 körül bele fognak simulni a klubrendszerbe, mert a klubok akkor már elég gazdagok lehetnek ehhez.
A sportfejlesztésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, mindent úgy kell elvégezni, hogy a szemük előtt ne a 2020-as Magyarország legyen, hanem a 2030-as.
Az akkori hazánk önbecsülésben és teljesítményben egy nagyságrenddel meghaladja majd a mostanit, legyen szó gazdaságról, szellemi életről vagy éppen sportról. És persze szeretném még megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez. Ha nem lett volna a belföldi merénylet, legkésőbb 2032-re ezt el is értük volna. De nálunk minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük. És azt is szeretném látni, hogy olyan magasságba jussunk el futballban, ahova már kétszer is sikerült, tehát a vb-döntőbe. Állítólag egyre tovább fogunk élni, van tehát remény. Ma még mindkettő az észszerűségen túli dimenzióba tartozik, de nincsen sport álmok nélkül
– magyarázta.
Végezetül hozzátette,
ez az év engem is megviselt, ahogyan mindenkit. Az ország most már túl van a nehezén, a 2020-as éven, lassan én is a visszatérés gondolatával foglalkozom. Január végén lábtenisz, aztán öregfiúk. Az akadémián az edzők hetente játszanak egymás között. Húsvétkor már szeretnék beállni közéjük.
