A középiskolákban, nyolcadik osztály fölött digitális oktatás lép életbe, míg a bölcsődék, óvodák és általános iskolák a 14 év alattiak számára nyitva maradnak
– jelentette be váratlanul Orbán Viktor hétfőn. A miniszterelnök rendkívüli bejelentésében azt is tudatta, a felsőoktatás szerdától csak online formában működhet, illetve be kell zárni a felsőoktatási kollégiumokat is.
A bejelentést hallgatva sokak érezhetik úgy, hogy mintha mindez már egyszer megtörtént volna: a járvány első hulláma elején, március 13-án Orbán a mostanihoz hasonlóan Facebook-oldalán jelentette be, hogy bezárnak a magyar iskolák, távoktatás jön.
A márciusi iskolabezárást megelőző időszak a következők szerint alakult. „Nem biztos, hogy bármit megelőznénk a bezárással, hiszen teljesen kizártnak tartjuk, hogy a több millió iskolás korú gyerek otthon maradna, és nem menne ki az utcára” – fogalmazott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Orbán bejelentése előtt mindössze két nappal. Gulyás egyébként ekkor hirdette ki a veszélyhelyzetet, illetve tájékoztatott arról, hogy az egyetemek bezárnak – erre ekkor még a külföldi hallgatók jelenléte szolgált magyarázatként.
Az iskolabezárást még az intézkedés bejelentése napján tett miniszterelnöki rádióinterjú sem vetítette előre, ekkor ugyanis Orbán még arról beszélt, hogy a tanév megismétlésének veszélyét hordozhatja a távoktatásra való átállás, illetve jókora felháborodást okozott azzal a kijelentésével, hogy nem kapnak fizetést a tanárok, ha a járvány miatt be kell zárni az iskolákat.
Néhány órával később már valamiféle változás lehetősége kezdett körvonalazódni, ugyanis Gulyás bejelentette: a hétpárti egyeztetésen az összes parlamenti párt az iskolák bezárása mellett foglalt állást. A miniszter ennek fényében akkor jelezte, hogy mindezt tolmácsolják majd a kormány felé, illetve 24 órán belül döntés is születik majd.
A döntést március 13-án késő este Orbán ismertette: a miniszterelnök bejelentette, hogy hétfőtől, azaz három nappal később, bezárják az iskolákat, és úgynevezett tantermen kívüli, digitális munkarend lép életbe. Ez akkor azt jelentette, hogy a tanulók nem látogathatták az iskolákat, de a tanítás digitális eszközökkel folytatódik.
Az iskolákban a tanévkezdés hagyományos módon indulhat, azzal a többlettel, hogy a járványügyi eljárásokat nagyon komolyan kell venni – jelentette ki Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter két nappal az őszi tanévkezdés előtt. Ekkor egyébként már tudni lehetett, hogy a felsőoktatásban nem a megszokott módon zajlik majd az oktatás, így a közoktatás szereplői közül is sokan arra számítottak, hogy a kormány a távoktatással töltött hónapok során szerzett tapasztalatokkal felvértezve rendelkezik valamiféle koncepcióval arra nézve, mi történik az iskolákkal, ha a járványügyi mutatók már nem teszik lehetővé, hogy a megszokott szabályok szerint történjen tovább az oktatás.
A szeptemberi tanévkezdés óta a kormányzati kommunikáció a témát illetően nagyjából annyiban merült ki, hogy körülbelül heti rendszerességgel a szaktárca valamely tagja igyekezett biztosítani a nyilvánosságot arról, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik a magyar iskolákban.
Az iskolákban korábban bevezetett preventív intézkedések elegendőek a koronavírus elleni védekezéshez – fogalmazott Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár október közepén, noha a pedagógus szakszervezetek már korábban jelezték, hogy a tanárok nem érzik magukat biztonságban az iskolákban, illetve elégedetlenek a kormány eddigi intézkedéseivel.
A tanév első két hónapja lényegében annyiban tért el egy hagyományos tanévkezdéstől, hogy az iskolák különböző eljárásrendeket dolgoztak ki a járványügyi szabályok betartásának érdekében, amelyek többségéről – így például a távolságtartásról – rövid úton kiderült, hogy betarthatatlanok, mert a feltételek az intézmények nagy részében egyszerűen nem adottak hozzá.
A másik nagy problémát a fertőzés iskolákban való megjelenése jelentette. Már a tanév kezdete után néhány héttel kiderült, hogy az iskolákban nem megfelelően zajlik a vírus terjedésének megállítása, hiszen pedagógusok sora számolt be arról, hogy az egységes protokoll hiánya, kaotikus tesztelési gyakorlat és ad hoc karanténszabályok jellemzik az intézményeket.
Ennek következtében továbbra is azt hangoztathatta hétről hétre a kormány, hogy elegendőek az addig meghozott intézkedések, az iskolákban minden a legnagyobb rendben, mindezt alátámasztva azzal, hogy elenyésző azon intézmények száma, ahol rendkívüli szünetre vagy digitális oktatásra volt szükség. De értelemszerűen a fertőzöttek feltérképezése nélkül legfeljebb azt állíthatjuk, hogy nem tudták, hogy szükség lenne-e ezekre, azt már kevésbé, hogy valóban hány helyen lett volna indokolt bármelyik.
Ahogy az aggódó, beláthatatlan következményeket vizionálók tábora egyre népesebbé vált, egy központi „óvintézkedést” jelentett be Orbán Viktor szeptember közepén, mégpedig az október 1-jétől érvényes kötelező iskolai lázmérést. A miniszterelnök ekkor még azt mondta, az iskolákat továbbra is tudják üzemeltetni, és az oktatás „többé-kevésbé megszokott rendben zajlik”. Érdekes adalék, hogy Jakab Ferenc virológus már ekkor jelezte, hogy „nincs sem szakmailag, sem járványügyileg semmi értelme ennek a vizsgálatnak”.
A hetek előrehaladtával egymás után érkeztek a hírek a koronavírus-fertőzésben elhunyt pedagógusokról, illetve világossá vált az is, hogy a kormány elzárkózik attól, hogy közzétegye, mely intézményekben van jelen a vírus, valamint hány pedagógust és diákot érint a megbetegedés szeptember eleje óta.
Mindezek fényében nagy felháborodást váltott ki számos pedagógusból, hogy október végén közel 82 ezer Béres Cseppet kaptak azért cserébe, hogy „a jelenlegi járványhelyzetben is odaadással, jelentős erőfeszítéssel végzik áldozatos munkájukat”. Sokan úgy érezték, hogy ez az adomány nem igazán alkalmas arra, hogy ténylegesen megvédje őket a vírustól.
Miután úgy tűnt, a kormány nem hajlandó engedni az iskolabezárást szorgalmazó hangoknak, ki-ki a maga eszközeivel igyekezett pótolni a hiányzó intézkedéseket. Karácsony Gergely a múlt héten jelentette be, hogy a főváros 100 ezer darab antigén gyorstesztet vásárol, amelynek felét a budapesti közoktatásban dolgozóknak szánják.
A főpolgármester bejelentése után két nappal Orbán ismét a Kossuth rádióban osztotta meg aktuális gondolatait a járványügyi védekezésről, és ekkor még szöges ellentétét vallotta annak, amiről aztán most hétfőn beszélt. A miniszterelnök ugyanis a rádióban azt mondta:
Megpróbáljuk nem bezárni az iskolákat, ameddig csak lehet. (…) Mindenki ezt javasolja, fölméréseket is végzünk, próbálunk szondázni a vélemény alakulását, meg volt egy nemzeti konzultációnk is, tehát mindenki azt szeretné, hogy ameddig lehet, az észszerűség határáig tartsuk nyitva az iskolákat.
Az észszerűség határa, úgy tűnik, három nappal később el is jött, hiszen Orbán a minap bejelentette: digitális oktatás lép életbe a középiskolákban 8. osztály felett, a 14 év alattiak számára viszont nyitva maradnak az intézmények, így az általános iskolák, óvodák, bölcsődék, a pedagógusokat, óvónőket hetente célzottan tesztelni kell.
Nem pusztán az iskolabezárás, de a semmiből bejelentett tesztelési program is sokakat meglephetett, főleg a kormánysajtóból tájékozódókat, akik, ahogy Karácsony erre felhívta a figyelmet, az elmúlt napokban rendre azt olvashatták, mekkora tévedés a főpolgármester döntése, hiszen a gyorstesztek nem alkalmasak szűrésre. Ehhez képest öt nappal később lényegében ugyanezt jelentette be Orbán Viktor is.
Az elmúlt hónapok eseménysorozata alapján aránylag sok következtetés levonható: egyrészt a mellékelt ábra azt mutatja, mégsem jött be Maruzsa korábbi jóslata, miszerint „az őszi szünet alkalmas lehet arra, hogy a fertőzött intézményekből »kisöprődjön« a vírus”. Másfelől láthatjuk azt is, hogy alapvetően megismétlődött, amit az első hullám során tapasztaltunk: az iskolabezárás híre a semmiből érkezett, egymásnak ellentmondó és a realitásokat sok esetben nélkülöző nyilatkozatokat követően.
Annyi „minden rendben” és „nyugodtan zajlik a munka az iskolákban” hangzott el a kormányoldalról az elmúlt hetekben, hogy azok alapján úgy tűnhetett, annyira kiválóan zajlik az iskolai járványkezelés hazánkban, hogy Európa-szerte a csodájára járnak majd. Ehhez képest felér egy beismerő vallomással a pánikszerű bejelentése annak, ami a járványügyi adatok alapján már hetekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált: az iskolák teljes nyitva tartása már nem opció.
Az oktatás szereplőinek pedig maradtak az egyelőre megválaszolatlan kérdések. Egyebek mellett az, hogy mitévők legyenek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban tanító pedagógusok, akiknek így egyszerre kell a hagyományos és a digitális oktatásban is helyt állniuk, vagy mi lesz a hátrányos helyzetű településeken élő diákokkal, akik az első hullám során szinte teljesen kimaradtak az oktatásból, és az elmúlt pár hónapban úgy tűnik, semmit nem tett azért a kormány, hogy ez ne történjen meg újra.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a szerdai tanítási nap előtt úgy feküdhettek le a tanárok aludni, hogy a másnaptól érvényes kormányrendelet hiányában lényegében fogalmuk sem volt arról, néhány óra múlva milyen szabályok szerint végezhetik a munkájukat.
A kormány lényegében azt játszotta el az oktatással, mint a gonoszkodó tanár egy szorgos diákkal, aki hónapokig abban a hitben élt, hogy minden rendben a teljesítményével, meglesz az ötös év végén, majd egyik nap a semmiből akkora egyest írnak be neki, hogy szinte kilóg a naplóból. Ha tudta volna, hogy rosszul áll, biztosan mindent megtett volna, hogy felkészüljön. Ám nem szóltak neki, ami méltatlan. Ahogyan az is, ahogyan a kormány eljárt az oktatás összes szereplőjével.
Kiemelt kép: Diákok, akik a digitális oktatás ideje alatt ennek szükségét érzik felzárkóztató órán vesznek részt a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tantermében 2020. június 2-án. Fotó: Balázs Attila / MTI
