Belföld

„Orosz rulettként várom, mikor betegedem meg. Mi, tanárok lettünk a feláldozhatók”

Káosz, tanácstalanság és félelem jellemzi a magyar iskolákat a tesztelés teljes hiánya, a karanténintézkedések körüli fejetlenségek és a tömérdek teendő hatására – legalábbis ez derül ki azokból a történetekből, amelyeket tanárok osztottak meg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének felmérésének a keretében.

Egy diák pozitív koronavírustesztje után négy pedagógust teszteltek. Egy hétig vártak az eredményre, miközben tovább dolgoztak, volt, aki enyhe tünetekkel. Kettejük eredménye már megérkezett: pozitív. Ehhez képest se kontaktokat, se gyerekeket nem különítettek el, a szülőket és a gyerekeket nem tájékoztatták. A tanároknak megtiltották, hogy háziorvoshoz forduljanak, arra hivatkozva, hogy az országos tiszti főorvos által javasolt irányelvek szerint a pedagógusok nem számítanak szoros kontaktnak pozitív teszt esetén, így intézkedni sem szükséges.

Ez csupán egyetlen történet abból a rengetegből, amelyek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének belső felmérésére érkeztek. Nemrég megjelent cikkünkben már részletesen foglalkoztunk a protokoll- és információhiánnyal, következetlenséggel és az általánosságban vett kaotikus helyzettel, amely a szeptemberi tanévkezdés óta a magyar iskolákat jellemzi. A szakszervezethez eljuttatott tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy egyáltalán nem egyedi, elszigetelt esetekről írtunk korábban.

Nem minősül szoros kontaktnak a tanár, így nem tesztelik, nem megy karanténba

– írta másikuk az előbb említett gyakorlatot megerősítve. Csakhogy mindez már akkor is előfordul, amikor egy pedagógus tüneteket mutat, számol be róla egy tanár, akinek egyik kollégája lázasan fekszik otthon, nincs ízérzékelése sem, de nemhogy a vele egy tanáriban lévőket, még őt sem tesztelték.

Egy másik tanár arról számolt be, hogy hétfő reggel, két nap magas láz, igazoltan fertőzött munkatársak és diákok tudatában rendelte meg számára a körzeti orvosa a tesztet, majd a következő hét péntek délutánján telefonáltak, hogy másnap mennének hozzá mintát venni. Ekkorra már egyébként elvégeztette a fizetős tesztet.

Napok óta tudjuk, hogy egy osztályfőnök tesztje pozitív lett. Ő két hete nem dolgozik, helyettesítik. Sem kontaktkutatás, sem vizsgálódás, változtatás nem történt az intézményünkben

– jelezte egy tanár, aki nem érti, mi okozza ezt a tétlenséget.

A pedagógusok tucatjával írnak arról, hogy semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kapnak az iskolát érintő aktuális járványügyi helyzetről, még akkor sem, ha igazoltan koronavírusos diák is tanul az intézményben. Előfordul, hogy a fertőzött gyermek osztálya sem kerül karanténba, a hatóságok pedig már nem is reagálnak az iskolai bejelentésre, így hivatalosan olyan, mintha a járvány nem is érintené az adott intézményt.

A tanári beszámolókból az is érzékelhető, hogy a gyermekorvosok sem bírják az orvosi igazolások kiadását, a gyerekek tesztre küldését, jelentős káosz tapasztalható a rendszerben. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egyébként ezzel kapcsolatban korábban lapunknak azt mondta: egységes eljárásrend híján néhol a háziorvos hazaküld egy tanárt, máshol hasonló esetben nem minősítik közvetlen kontaktnak, a diákok esetében pedig szintén az eltérő orvosi gyakorlatok következtében születnek teljesen eltérő döntések.

„Nincs itt semmi látnivaló” címszó alatt csak a minimum védekezés zajlik

– írta egy pedagógus, aki szerint sok tanár koronavírusra utaló tünetekkel kerül táppénzre, így kollégáinak erőn felül kell ellátnia a saját munkáján túl rájuk nehezedő feladatokat.

A járványügyi rendszer túlterheltsége a tesztek rendkívül lassú átfutási idején is tükröződik, egy tanár például arról számolt be: egy diák két hetet várt arra, hogy megkapja a mintavétel eredményét, ami egyébként pozitív lett. Az osztályból ekkor már több mint tízen hiányoztak, ám közülük senkit nem teszteltek, noha igazolt fertőzött az egyik osztálytársuk.

A folyamat, már ha egyáltalán ténylegesen elindul, a tanárok körében is hasonlóan lassú: egy pedagógusnak a háziorvos kért koronavírustesztet, ám hét napig nem értek ki hozzá, ezt követően pedig egyszerűen azt mondták neki: menjen dolgozni, csak felső légúti megbetegedésről van szó.

Az idősebb tanárok szavaiból a tanácstalanságon túl jókora félelem is tükröződik. Egy 64 éves, általános iskolai tanítónő például azt írta, mivel a teremben, a folyosókon, az ebédlőben és az udvaron is tömeg van, veszélyeztetve érzi magát, és hiába voltak megelégedve a munkájával a tavaszi távoktatás alatt, most semmilyen lehetősége nincs online oktatni. „Az elsőnek, másodiknak mindenképp működni-e kell” kijelentés félelemmel tölt el, főleg, ha fokozódik a megbetegedések száma, fogalmazott.

Másfél éve egy nagyon komoly tüdőműtéten estem át, mely során eltávolították a tüdőm egy részét. Azóta is még sajnos gyenge a tüdőm, bár egészséges vagyok. Minden nap komoly félelemmel megyek dolgozni, ahol senkit sem érdekel a vírus

– osztotta meg tapasztalatait egy pedagógus.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Máshol is komoly feszültséget és problémát okoz az elöregedő tanártársadalom. Ahogy egy pedagógus meglehetősen érzékletesen megfogalmazta, nem érzik magukat biztonságban a munkahelyükön az idős kollégái: „A tantestület 50 és 60 év feletti krónikus betegekből áll: szívbetegség, rák, magas vérnyomás, trombózis, visszér, ízületi betegség, látássérültség, mozgássérültség van a repertoárban. Belepusztulunk”.

Volt olyan kolléga, aki karanténban volt, tesztelték, és az eredményt sosem tudta meg. Kiszolgáltatottak vagyunk, sok kolléga beletörődött, hogy úgyis elkapja, félünk, szorongunk, én személy szerint ingerültebb vagyok

– fogalmazta meg aggályait egyikük, aki egyebek közt megjegyezte, csak a folyosói pletykákból értesülnek arról, hogy ismét beteg lett valaki.

Mint írta: akadnak pedagógusok, akik daganatos beteg hozzátartozót ápolnak, ők ténylegesen rettegnek, hiszen anyagi okok miatt otthon nem maradhatnak, ha viszont az iskolából hazavisznek bármilyen vírust, az a hozzátartozó életébe kerülhet. „Ha ez továbbra is így marad, akkor nem fogom kockáztatni ilyen mértékben az életemet, és 20 év tanítás után felmondok. Nagyon kiegyenlítetlen pálya ez így. A bolti eladó is nagyobb biztonságban van”, vélekedett.

A legfelháborítóbb sunnyogás megy

– szögezte le egy másik pedagógus, akinek az iskolájában tanító koronavírusos tanárjelöltnek sem a vezető tanárát, sem az általa oktatott diákokat nem tesztelték, míg egyik kollégája lányának osztálytársa lett igazolt fertőzött, de hiába osztálytársak, nem számított kontaktszemélynek, így őt nem tesztelték.

Egyes tanárok egyenesen arról beszélnek, hogy a koronavírusos esetek eltussolása zajlik. Egyikük azt írta: saját megbetegedését követően az iskola igazgatója megtiltotta, hogy tájékoztassa a diákokat a történtekről, a tanári kar többi tagjának pedig azt mondta, nincs fertőzött pedagógus az intézményben, holott rajta kívül több igazolt koronavírusosról is tud. „Az iskolaigazgatók elhallgatják még a vírus gyanúját is. Csak nem jönnek a kollégák, és helyettesíteni kell őket, de hogy mi a betegség, nem tudjuk, mert személyiségi jogokra hivatkoznak”, hangoztatta egyikük.

Egy másik tanár arról írt, hogy az osztályában az egyik tanuló édesapja kapta el a koronavírust, majd miután már a gyermek is tüneteket mutatott, öt napba telt, míg tesztelték, majd további négybe, míg megjött az eredmény, ami pozitív lett. A pedagógus szólt az iskolavezetésnek az eredményről, azonban nem történt semmiféle intézkedés, sőt, az osztálynak sem mondták el, hogy van köztük egy koronavírusos. „Engem is hallgatásra köteleztek”, közölte.

Az egységes protokoll hiánya ráadásul nemcsak totális fejetlenséget eredményez, hanem a felelősség teljes áttolását az iskolákra, főként az ott tanító pedagógusokra. A szülőknek ebből olykor az következik, hogy a tanárok nem járnak el megfelelően vagy összevissza kommunikálnak, ami csak tovább rontja a sokszor egyébként sem kedvező megítélésüket.

Úgy tűnik számomra, hogy minden döntés az igazgatókra, alkalmazottakra hárul. Rettenetes, hogy nincs egy protokoll, amit követni kell

– írta egy pedagógus, aki többek között arról számolt be, hogy az iskola udvarán a takarítónő vigyáz az elkülönített, vírusgyanús gyerekekre, amíg nem érkezik meg a szülő vagy a védőnő.

A járványhelyzet ezen felül számottevő többletterhet is eredményez a pedagógusok mindennapjaiban a megszokott feladatokon túl. „Az ebédlői ügyelet alatt nekünk kell az eszközöket osztani, a másfél métert és az ülésrendet is szemmel tartani, majd utána rohanunk egy újabb órára. Még vécére sincs időnk elmenni”, jelezte egyikük, hozzátéve, hogy az október 1-jétől kötelező iskolai lázmérés még ezekhez adódik hozzá.

Olykor pedig teljesen értelmetlenül dolgoznak erőn felül, hiszen egyikük azt írta: egy koronavírus-gyanús tanuló miatt össze kellett írnia mintegy ötven kontaktszemély elérhetőségét, ami három órájába telt, de végül teljesen felesleges volt, mert még a gyermek padtársát sem tesztelték.

Az alapvető problémákon felül jócskán megviseli azokat az iskolákat a járványügyi védekezés, ahol eleve tanárhiánnyal küzdenek, vagy nehéz helyzetben lévő diákokat oktatnak.

Tanulóink zömmel hátrányos helyzetűek. A maszkjuk többnyire piszkos, mint a felmosórongy. Rengeteg a túlóránk, átlagosan 28–30 a heti óraszámunk, ehhez jön még a helyettesítés

– közölte egy válaszadó, akinek iskolájában a pedagógushiány enyhítésére néhány pedagógus asszisztenst vettek fel, így ők gyakran egyedül vannak a csoporttal.

Egyikük így foglalta össze jelenlegi érzéseit: „Orosz rulettként várom, hogy mikor kerülök sorra megbetegedettként. Mi, tanárok lettünk a feláldozhatók az oktatás fenntartásáért cserébe”.

Kiemelt kép: MTI/Nyikos Péter

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.