Belföld koronavírus

Csernus Imre több mosolygó, bátor magyart szeretne

„Tévedés, nem vagyok kiabálós”.

Ezzel nyit a Mandinernek adott nagyinterjúban, amikor kiabálós pszichiáternek nevezik. Utána hosszan ecseteli a vidéki élet szépségeit. Csernus Imre jól érzi magát a bőrében Noszvajon, ahová visszavonult. Budapesthez a mai napig sok munkája köti, de nem hiányzik neki se a dugó, se a szmog, se az emberek. Úgy látja, „a fővárosiak többsége búval bélelt, erőszakos, türelmetlen és frusztrált”.

Tapasztalata szerint a magyarok általában sem érzik jól magukat a bőrükben, csak kisebb, szigetszerű pozitív változások vannak, az összkép alapján talán optimistább a hozzáállás, de egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint

a boldogságunkat tekintve továbbra is a béka feneke alatt vagyunk az Európai Unióban.

Csernus doktor azért szereti az olyan váratlan élethelyzeteket, mint amilyen a  karanténidőszak volt, mert

ezek döntik el, milyen vagyok, mire vagyok képes. Ha az ember rengeteg mindentől fél, és azt tünetileg kezeli, nem megy semmire. A kiváltó okot kell megszüntetni.

Ő egy percig nem érezte magát bezárva, gyorsan el tudta magát foglalni. Most nincs karantén, de a járványnak nincs vége, ősszel az influenzás megbetegedések csökkentik az immunitást,

a koronavírus – éppen úgy, mint az influenza – itt marad velünk.

Receptje: több bátorság, több mosoly

Ennek az időszaknak pozitív hozadéka lehetne, ha felismernék az emberek, hogy csak magukat okolhatják katasztrofális életükért, és ezzel bátran szembenéznének. Levezeti: kevesebb másokra mutogatás és irigység, több humor és mosoly erősebb immunitást jelenthet. Szerinte valószínűleg a magyarok rá fognak fázni, hogy kevés a mosolygós ember. Azt mondja, az ő élete arról szól, hogy a külső-belső környezetét széppé tegye.

A széptevésben pedig szerepel a különféle parák és félelmek megoldása.

Ezt ajánlja másoknak, így azoknak a szülőknek is, akik félnek szembesülni azzal, hogy gyerekük manipulálja őket. A neveléshez következetesnek, bátornak kell lenni, egyébként a gyerekek megeszik szüleiket, akik legtöbbször pénzzel váltják ki a valódi figyelmet, de elveszítik a tiszteletet. Ez történik a házaspároknál is, ha már csak megalkuvásból, rutinból élnek együtt.

Szerinte részben a szülők, részben a közösség hibája, hogy a mai  fiatalokban nincs elég erő. Nem kell tenniük vágyott dolgokért, azonnal mindent  megkapnak. Megoldást jelentene, ha egyre több családban nőnének fel a szülők érzelmileg is, és így nevelnék a gyerekeiket. Szerinte már óvodában el kell kezdeni oktatni a mentálhigiénés konflittuskezelést.

Vannak országok, ahol ez már fejlettebb szinten van, de ehhez rettenetesen sok munka szükséges,

és a változáshoz legalább ötven év kell.

Csernust hiába kérdezik a genderelméletről, azt mondja, nem érdeklik a különféle ideológiák, az sokkal inkább, hogy a nemek összekavarodása miatt sokszorosan terheltek a párkapcsolatok. Az interjúban azt viszont elárulja, fiatal korában a jobb- és a baloldal is kereste, de orvosként nem tudja letenni voksát egyik mellé sem, mert nem politikai, hanem emberi konfliktusokkal foglalkozik.

Kiemelt kép: Neményi Márton / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik