Ésszerű, ahogy hazánkban kezelik a koronavírus-járványt vagy totálisan rossz az irány?
A világban két irány van: az egyik a svéd modell, hogy teljesen elengedik a vírust, aztán a rendszer vagy elbírja, vagy nem. A másik modell a teljes lezárástól a korlátozásokig terjed – az országok többsége ezt az utat választotta, ugyanakkor most már mind több helyen látható a korlátozások enyhítése. Maga a modell azonban egy dolog, más kérdés, hogy a járvány kezelése orvosi szempontból mennyire professzionális. Nálunk amatőr módon működik a dolog. A legbosszantóbb, hogy nagyon őszintétlen az a mód, ahogyan beszélnek erről az egészről. Az elején nagyon sok adat közzétételét megtagadták, most meg olyanokat is elmondanak, amiknek csak az a célja, hogy azt sulykolják: ez a vírus akkor veszélyes, sőt csak akkor veszélyes, ha van az embernek valamilyen társbetegsége.
Ha megnézzük az aktuális, nemzetközi viszonylatban csekély hazai betegszámot (hétfőn 3284 regisztrált fertőzött volt), felvetődik a kérdés: mi szükség volt Kásler Miklós miniszter utasítására felszabadítani a koronavírus-fertőzöttek számához képest tízszer annyi kórházi ágyat, és súlyosan beteg embereket hazaküldeni a kórházakból?
Abba a módszerbe, ahogyan ennek ostobán és bután nekiálltak, nem egy kormány, hanem egy egész párt is belebukna egy normális helyen. Szerintem most már kimondhatjuk, hogy erre semmi jó okuk nem volt. Ezt az ámokfutást semmi sem támasztja alá az általuk szolgáltatott adatokból. Nagyon komolyan tisztába kell tenni egy dolgot: két ellátási formáról beszélünk. Az egyik az akut ellátás, ahol a betegek éppen aktuális problémájukra kapnak hellyel-közzel azonnal valamiféle diagnosztikai vagy kezelési választ. Ebben az esetben valóban igaz, hogy az ágykihasználtság ezen a területen nem 100 százalékos (ami egyébként nem is szabad, hogy az legyen), hanem 65-70 százalékos, tehát itt volt eleve egy 30 százalékos kapacitás, amit nem kellett felszabadítani.
A másik 30 százalékos kapacitásnak csak egy részéhez kellett hozzányúlni, és valóban felszabadítani, betegeket elküldeni, mégpedig azért, mert a betegek nagy része, azok, akik tervezett beavatkozásra mentek volna, nem jelenhettek meg, mivel Kásler a járvány kitörésekor megtiltotta ezeknek a beavatkozásoknak az elvégzését. Az akut ellátásban nagy dráma nem lett volna a 60 százalékos ágyfelszabadításból, ha nem nyúlnak hozzá a krónikus ápolási otthonokhoz és a rehabilitációs ellátáshoz is, mert a probléma itt keletkezett. Merthogy az akut ellátó helyekről azt a betegmennyiséget, amit fel kellett volna szabadítani, hova máshova, ha nem egy ápolási vagy rehabilitációs intézetbe lehetett volna átcsoportosítani, ám ezekben az ágyszámok 80-90 százalékban telítettek. Ez azt jelenti, hogy még van 10-20 százalék pufferkapacitásuk, ezt föltöltik az akut ellátásból odakerülő betegek, és utána azt mondják, hogy innen, az ápolási, rehabilitációs intézetekből is szabadítsanak fel még 30 százalékot. Ezt nem lehetett volna csinálni. Ezekhez az osztályokhoz nem szabad így hozzányúlni.
Mindezt nyolc nap alatt kellett megtenniük a kórházaknak.
Még a krónikus osztályokról is el lehetett volna vinni betegeket, de nem egy hét alatt, amibe a húsvét is beleesik – igaz, nem sokkal később négy nappal meghosszabbították a határidőt. Nem láttam azt a sok koronavírusos beteget, aki követelte volna magának az ágyat. Értelmetlen, buta megoldás volt, de Kásler ezt tudja. Amikor a sürgősségi osztályokon tett rendet, azt is karácsony és szilveszter között végezte el két nap alatt, hogy aztán az egészből ne legyen semmi. Kásler azt gondolja, hogy hoz egy rendeletet, és azzal, mint egy isteni csoda, megnyílik a Vörös-tenger. Ám az nem nyílik meg.
Müller Cecília országos tiszti főorvos azt mondta, a hazaküldött betegek helyzetén „valamelyest” segít a házi szociális ápolás. Mennyire életszerű ez?
Semennyire. Járvány van, ilyenkor nincs annál rosszabb, mint hogy a betegeket egy olyan ápolónő vagy gyógytornász lássa el, aki minden beteget körbejár, és azok családtagjaival is találkozik. Egy kórházban az ápoló a saját környezetével ugyan találkozik, de látogatási tilalom idején nem érintkezik az ápoltak családtagjaival. A legrosszabb az egészben mégis az, hogy semmiféle védőháló nem áll a családok rendelkezésére.
Ha bedurvulna a járvány, szükség lenne ennyi kórházi ágyra?
Ahhoz úgy kellett volna bedurvulnia a járványnak, hogy több millió fertőzött legyen idehaza, ám az egész világon látunk négymillió fertőzöttet.
Az utóbbi két hónapban Kásler Miklós menesztette a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatóját. Észszerű döntés kórházigazgatók menesztése ilyen vészterhesnek számító időben?
Politikai szálaktól függetlenül nézve is iszonyat nagy teher lehet Kásler Miklós a kormányzó pártnak, hiszen az ámokfutását nemcsak az ellenzék, hanem a Fidesz is tökéletesen látja. Szerintem szívesen megszabadulnának tőle, de Orbán Viktor csak azért nem lép, mert járvány van, egy hadvezércsere pedig ilyenkor mindig necces. Ez vonatkozik Kásler Miklósra is: ilyenkor lecserélni a kórházigazgatókat teljes nonszensz. Semmi másról nem lehet szó, mint példastatuálásról: „Én vagyok a kakas a szemétdombon, ha nem így viselkedtek, veletek is ez lesz.” Úgy tűnik, ez sajnos be is vált, mert nem hallottam túl nagy botrányokat kórházakból amiatt, hogy haza kellett küldeni a betegeket.
Mi a helyzet a felszereltségünkkel a védőeszközök tekintetében? Számos panasz érkezik kórház, háziorvos és szociális intézmény felől egyaránt, hogy nincs elég és megfelelő minőségű védőeszköz, miközben azt látni a Facebookon, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter kartondobozokkal fotózkodik a repülők mellett.
50-es évekre hajazó propaganda, nem tudom másnak betudni ezt.
A halálozási ráta viszont Magyarországon 10 százalék feletti, miközben más kelet-közép-európai országokban ennél jóval alacsonyabb. Ezeket az arányokat a tesztek alacsony száma indokolja?
Ha korrekt akarok lenni, akkor egyrészről annak. Ha csak azokat tesztelem, akik valóban betegek, akkor a halálozási arány nyilván nagyobb lesz. Magyarországon nagyon úgy tűnik, hogy csak azokat akarták tesztelni, akik betegek.
Milyen ütemben lehetne biztonságosan visszaengedni az embereket a hétköznapokba?
Ennek megválaszolásához ismerni kéne a reális adatokat. Az egészségügy területét nézve egyetértek az egészségügyi kormányzat azon döntésével, hogy megpróbálja lassítani azt a beteganyagot, ami amiatt gyűlt fel, hogy az emberek eddig nem mehettek el orvoshoz, hiszen ha egyszerre zúdulnának rá az ellátórendszerre, azonnal bedugulna, becsődölne. Azzal viszont baj van, hogy bizonyos helyeken lehet, máshol meg nem lehet normális életet élni. Pest megyében a 100 ezer főre eső betegek száma nem nagyobb, mint Zalában vagy Fejér megyében. Értem, hogy Budapest zsúfolt, sűrűn lakott, de ez elmondható Miskolcra is.
Ha úgy gondolkodnék, hogy Budapest egy gócpont, akkor se ki, se be nem jöhetne senki – pont mint a kórházban a látogatási tilalomnál. Esztelen döntés az is, hogy a strandok és a fürdőhelyek kinyithattak, hiszen vizes közegben a cseppfertőzés sokkal gyorsabban tud terjedni.
Ennyi erővel nyugodtan ki lehetett volna nyitni a szociális otthonokat is Budapesten a látogatók előtt. Nem gondolom, hogy emögött komoly, átgondolt intézkedések állnak. Az érettségit is fontos volt megtartani? Miért nem lehetett megajánlani a jegyeket, és csak azoknak megtartani a vizsgát, akik nem fogadják el? Ezzel máris csökkent volna az érettségizők száma. Hosszú távon viszont nem tartom fenntarthatónak ezt a bezártságot. Szerintem a távolságtartással, kiterjesztett szűréssel és maszkkal kicsit el lehetne engedni a gyeplőt.
Megjósolható-e, hogy októberben-novemberben jön a járvány második hulláma, ahogy Orbán Viktor mondta?
Ez a kijelentés semmi másról nem szól, mint a vészhelyzeti állapot meghosszabbításáról. Amikor a 2008-as gazdasági válság volt, akkor is megjósolták, hogy V-, majd hogy M-alakú lesz, de csak a jó isten tudta volna megmondani az igazságot. Semmilyen bizonyíték nincs erre. Ahogy ő nőügyekkel, úgy én feltétezésekkel nem foglalkozom.
Kiemelt kép: Bielik István /24.hu
