Feltételesen sem szabadulhat a brutális siófoki taxisgyilkos

Feltételesen sem szabadulhat a brutális siófoki taxisgyilkos. A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa ugyanis úgy határozott, hogy az életfogytig tartó fegyházra ítélt S. Zoltán továbbra sem bocsátható szabadon feltételesen.

A brutális gyilkosság még 22 évvel ezelőtt történt Siófok belterületén. A két huszonéves vádlott leintette a taxist, majd egy elhagyatott helyre vitette magát, ahol felismerhetetlenségig összerugdosták a taxis fejét, és elvették a 12 ezer 500 forintját. S. Zoltán végig tagadta a gyilkosságot, de a genetikai vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy ő volt az egyik elkövető. S. Zoltán 15, míg cinkostársa 14 év fegyházat kapott első fokon. A legfelsőbb bíróság azonban súlyosított a minősítésen és a büntetésen is, és életfogytiglanra ítélte S. Zoltánt nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.

Az elsőfokú bíróság meghallgatta S. Zoltánt és a bv-től kapott iratok alapján úgy határozott, hogy a férfi továbbra sem bocsátható szabadon feltételesen. A bíró megállapította, hogy a férfi súlyosan megszegte az intézet rendjét miután a börtönbüntetése elején. Olyannyira, hogy letöltendőt kapott egy társa bántalmazása miatt.

S. Zoltán később jó útra tért. Régóta kerüli a börtönben a konfliktusokat és 75 jutalmat is kapott. Megszervezte a munkába állását, valamint a lakhatását is arra az esetre, ha kiengedik. Mivel mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését az áldozat hozzátartozói számára semmilyen kártérítési összeget nem ajánlott fel, sőt még csak kísérletet sem tett erre. Mindezeket összevetve a bíróság úgy ítélte meg, hogy a pozitív változások ellenére sem vonható le egyelőre az a következtetés, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető lenne. S. Zoltán és védője fellebbezett, így a Szegedi Törvényszékre került az ügy.

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa a büntetés-végrehajtási bíró végzésének felülvizsgálatát elvégezte, és úgy ítélte meg, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból, az elítélt személyi körülményeire, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartására, szabadulását követő életvezetésére, illetve az ezzel kapcsolatos elképzeléseire vonatkozó adatokból egyelőre nem vonható le egyértelmű és megalapozott következtetés arra nézve, hogy a büntetés célja esetében további szabadságelvonás nélkül is elérhető lenne, így az elítélt vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás egyik alapvető törvényi feltétele jelenleg hiányzik.

Fotó: Thinkstock