Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik.
Egyebek mellett ezt írta közleményében a kvangdzsui világbajnokságon részt vevő Kenderesi Tamás úszó, miután állítása szerint egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből a táncparkett felé haladva hozzáért egy ott dolgozó dél-koreai táncoslány fenekéhez. A lány kihívta a rendőrséget, a rendőrök kihallgatták és vádemelést javasoltak Kenderesivel szemben. A 22 éves magyar úszó, aki hamarosan hazatérhet, sajnálja a történteket, de a szexuális zaklatás vádját teljes mértékben visszautasította.
Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya a hvg.hu-nak hétfőn (hangsúlyozva, hogy nem látta az esetről készült felvételt, így nem tudja megítélni a történtek komolyságát) a fenékfogdosással kapcsolatban azt mondta, náluk az a mondás, hogy ha Pécsen bemennek a diszkóba, akkor ez a köszönés, Kenderesi barátnője pedig azt taglalta a Blikknek, hogy a lány túlreagálta az esetet.
Valóban, ha 2014-et írnánk, Kenderesi ellen nemhogy eljárás nem indult volna, de a táncosnő valószínűleg fel sem emelte volna a telefont, hogy értesítse a rendőrséget. Nem lett volna értelme, mert a dél-koreai hatóságok akkoriban szemet hunytak a hasonló esetek felett.
Elnyomás a magánéletben és a munkában
Dél-Korea hagyományosan patriarchális társadalom, a nők az élet minden területén alárendelt szerepet játszanak. Különösen igaz ez a munkahelyekre. Az igazgatóságok tagjainak 98 százaléka férfi, és sokszor szexuálisan kihasználják alkalmazottjaikat, akik nem merik jelenteni ezt. A dél-koreai nők sokszor reménytelen helyzetét szimbolizálta egy 24 éves nő esete, akit 2017-ben zaklatott az új főnöke. Soo Jin felvételt nyert egy bútorgyártó céghez, és épp az új kollégáival ünnepelt, amikor a felettese felhívta, hogy meg szeretne inni vele valamit. Semmi rosszat nem látott a dologban, de a férfi felvitte a motelszobájába, ahol kétszer is megerőszakolta. A nő szenvedése három-négy órán át tartott.
Hiába jelentette az esetet a cég jogi osztályán, az üggyel a HR-esek foglalkoztak. A menedzser két opciót ajánlott neki: vagy elfogadja, hogy nem történt semmi, és megtarthatja az állását egy figyelmeztetéssel, vagy azt állítja, hogy erőszak történt, és akkor kirúgják. Ahogy a nő visszavonta a feljelentését, 10 százalékkal csökkentették a fizetését büntetésként.
A hasonló esetek miatt pedig a nők inkább csendben maradtak, mert féltették a megélhetésüket. A dél-koreai nőknek ráadásul nemcsak a munkahelyükön, a magánéletben is mindenben meg kellett felelniük a férfiak elvárásainak, ellenkező esetben büntetésre vagy megszégyenítésre számíthattak. A Koreai Kriminológiai Intézet 2017-es felmérése szerint tízből nyolc férfi beismerte, hogy bántalmazta már a barátnőjét. A bíróságok viszont nem igazán foglalkoztak ezekkel az ügyekkel sem. Általában azzal érveltek, hogy egyszerű veszekedésekről van szó, és többnyire arra kérték a párokat, hogy beszéljék meg egymással a dolgot.
Bosszúpornó és digitális kukkolás
Dél-Koreában ráadásul a szexuális zaklatás mellett komoly probléma a bosszúpornó és a digitális kukkolás. Csak 2016-ban hétezer dél-koreai nő tett bejelentést arról, hogy kompromittáló felvétel került ki róla felnőttfilmes oldalakra. Ez a szám azóta meredeken nő. A szálak pedig itt összeérnek a fentebb írtakkal. Sok esetben a nők nem egyeznek bele, hogy párjuk felvételt készítsen az aktusukról, mire erőszakkal fenyegetik meg őket. Utána hiába is szakítanak, ha mernek, a férfiak a videót bosszúból feltöltik az internetre, rendkívül magas látogatottságú, illegálisan működő oldalakra. A nők pedig, ha jelentik is a felvételeket, általában hiába teszik, mivel a gyorsan terjedő videókat képtelenség eltünteti az internetről. Mindezt úgy, hogy Dél-Koreában illegális a pornó terjesztése.
Szintén aggasztó jelenség Dél-Koreában, hogy rejtett kamerákkal kukkolják a nőket a mosdókban. A kis méretű kamerákhoz rendkívül olcsón hozzá lehet jutni, és szinte mindenhol el lehet rejteni őket: slusszkulcson, öngyújtón, sapkán vagy bármi máson.
A dél-koreai #MeToo
A nők sokáig nem merték vállalni azt a kockázatot, hogy kiálljanak az igazukért. A fordulópont 2018 januárjában jött el, amikor Seo Ji-hyeon szöuli ügyész egy televíziós interjúban azzal vádolta meg a volt dél-koreai igazságügyi minisztert, hogy 2010-ben egy temetésen zaklatta őt.
Mivel az ügyészek a dél-koreai társadalomban köztiszteletnek örvendenek, Seo Ji-hyeon nyilatkozatával elindította Dél-Korea saját #MeToo mozgalmát. A nők elhitték, hogy többet érnek, mint amennyire tartják őket. A következő hetekben több ezren írták le saját történetüket a közösségi oldalaikon. Meg is lett az eredménye: kormányzó, Nobel-díj várományos költő és díjnyertes rendező is belebukott az ellene felhozott vádakba.
A mozgalomhoz egyre többen csatlakoztak, és 2018 közepére már tízezrek tüntettek Szöulban. A transzparenseken például az állt:
az én életem nem a te pornód.
A nők felháborodása akkora volt, hogy a kormányzat sem hallgathatott, törvénymódosítással szigorították a szexuális zaklatásra vonatkozó paragrafusokat.
Mun Dzse-in kormányfő szerint viszont a #MeToo mozgalomra nem lehet csak a törvényekkel felelni, a kultúrán és az emberek hozzáállásán kell változtatni. A fiatalabb generáció ezen van. Sokkal jobban tisztában vannak a jogaikkal, mint a szüleik voltak, és nem félnek élni velük.
Kiemelt kép: Seung-il Ryu/NurPhoto/AFP
