Jó, ha a vallási közösségek vezetői ismernek orvosokat és pszichológusokat, akikkel fontos erkölcsi kérdésekben konzultálhatnak – ez volt az egyik legfontosabb tanulsága az Isten a 21. században rendezvénysorozat csütörtöki beszélgetésének. A Mazsihisz által a vallásközi párbeszéd reményében rendezett esemény központi témája ezúttal a család volt. A budapesti Wesselényi utcában található Goldmark teremben Erdő Péter római katolikus bíboros, Fischl Vilmos evangélikus lelkész és Verő Tamás főrabbi beszélgetett Veiszer Alinda újságíró moderálásában válásról, meddőségről és családon belüli erőszakról.
Az eseményt Veiszer Alinda azzal indította, hogy a házasság intézményének esetleges válságáról kérdezte a vendégeket. Erdő Péter úgy gondolja, hogy az ipari forradalom óta egyre erősödő individualizáció gyengíti a közösségek összetartó erejét és átalakítja az emberi kapcsolatokat. A bíboros szerint egyre jobban fél a mai kor embere az elköteleződéstől, a végleges választásoktól. Mint mondta, a házasság mint intézmény válságához hozzátartozik, hogy sokan csak hallomásból szereznek információkat a családról, ugyanakkor nem adatik meg nekik, hogy szerető, működő családban nőjenek fel. Erdő Péter később egy plasztikus példával is illusztrálta, hogy tudja, a gyermeknevelés nem csak játék és mese, hanem sok áldozatot követel: gyermekként sokszor tologatta a babakocsiban álmatlanul forgolódó újszülött kistestvéreit az elalvás reményében. Veiszer Alinda erre válaszolva azt mondta, jó lett volna, ha anyává válása előtt is hallja ezt a történetet, hogy tudja, mire számítson az első időszakban.
Nagy szükségem lett volna önre, bíboros úr!
– fogalmazott.
A házasság válsága elvezette a beszélgetőket a válás, illetve az elvált személyek újraházasodásának témájához. Utóbbi az evangélikusoknál lehetséges, de Fischl Vilmos lelkipásztor megjegyezte, ő maga nem szokott elváltakat esketni, megteszik ezt mások helyette. Szerinte felvetődhet a kérdés, hogy hányszor fogadhat egy személy örök hűséget? Fischl Vilmos elmesélte, egy lelkipásztor sokszor már a jegyesoktatáson látja, ha egy pár nem illik össze, de kérdéses, hogy bölcs dolog-e rávezetni erre a jegyeseket. Állítása szerint nála is előfordult, hogy az összeadott pár két héttel később benyújtotta a válókeresetet. Fischl Vilmos ugyanakkor elárulta, van olyan eset, amikor kivételt tenne az újraesketés tekintetében: ha valakit az első házasságában fizikai vagy lelki bántalmazás ért.
A római katolikus egyház nem ismeri el a válást, illetve fő szabály szerint nem esketnek elvált személyeket. Erdő Péter bíboros elmondta, kivételes esetekben mégis van lehetőség a felek különválására. Szintén a házastárs vagy gyermek ellen irányuló erőszakot említette, ebben az esetben ő maga helyesli is a házaspár tagjainak különélését. Ám mint mondta, ez nem teszi érvénytelenné a házasságot, hiszen Jézus a Szentírásban úgy nyilatkozott, hogy azt felbontani nem lehet. Megoldást az jelenthet, ha a sértett fél arra talál bizonyítékot, hogy a házasságkötés maga volt eleve érvénytelen. Erdő Péter ugyanakkor azt is vizsgálná, hogy mi sodor olyan mély válságba egy házasságot, hogy a lelki vagy fizikai erőszak is megjelenhet benne – ennek megértése is segíthet.
A családon belüli erőszak kapcsán Fischl Vilmos elmesélt egy történetet. A közössége egyik tagja azzal fordult hozzá, hogy a házastársa bántalmazza. A lelkész sokat imádkozott vele, mert mint mondta, „az imának van ereje”, a házasság pedig később rendbe jöhetett, mert a felek máig együtt vannak. Veiszer Alinda visszakérdezett, hogy a férjjel is beszélt-e, a lelkipásztor pedig nemmel válaszolt. Mint mondta, nagyon nehéz egy ilyen helyzetbe kívülállóként beleavatkozni. Veiszer Alinda némileg szkeptikusan fejtegette, hogy az ima ereje elég garancia lehet-e ilyen esetekben.
Fotó: Bielik István / 24.hu
Verő Tamás főrabbi is elmesélt egy esetet, amelyet ő úgy kezelt, hogy a bántalmazóval is elbeszélgetett. Ott a bántalmazás a pár elválásával szűnt meg. Verő szerint ilyen esetekben óriási felelősség hárul a vallási közösségek vezetőire, ezért különösen fontos, hogy a felavatásukat alapos lélektani képzés is megelőzze – a zsidó rabbiképzés egyre inkább törekszik erre.
A felelősség kérdésköre egyre súlyosabb történeteket hozott felszínre. Fischl Vilmos elmesélte, hogy
Veiszer Alinda a beszélgetés egy pontján általánosabb kérdést vetett fel: nem kellene-e az egyházjogi szabályokat az élethez igazítani? Erdő Péter bíboros – aki Veiszer Alindával sokszor külön vitákat is vívott az este folyamán – úgy fogalmazott, szerinte nem magától értetődő, hogy mindig a korszellemnek van igaza: a katolikusoknak mindig a kinyilatkoztatott igazságból kell kiindulniuk. Verő Tamás főrabbi a felvetett kérdésre azt felelte, hogy a zsidóságnak tulajdonképpen nincsen a keresztényi értelemben vett dogmatikája, ezért könnyebb a dolguk. Ezt azzal illusztrálta, hogy elárulta: ha másik rabbi ülne az ő helyén, az övétől merően eltérő válaszokat adhatna a családdal kapcsolatban felmerülő kérdésekre.
Ha például azzal keresne fel valaki, hogy nem zsidó emberbe szeretett bele, elküldhetném egy másik irányzatot követő kollégámhoz, aki összeadná őket
– jegyezte meg a beszélgetés egy másik pontján.
A felek a gyermektelenségről is beszélgettek. A téma kapcsán Veres András római katolikus püspök emlékezetes nyilatkozata is szóba került: a püspök a lombikprogram minden formáját bűnnek nevezte. Erdő Péter finoman és alig észrevehetően határolódott el kollégája szavaitól. Állítása szerint amennyiben nem ismerünk pontosan egy technológiát és nem vagyunk eléggé felkészültek természettudományos kérdésekben, könnyen juthatunk téves következtetésekre erkölcsi kérdésekben is. Fischl Vilmos a lombikprogram kapcsán úgy fogalmazott, vannak más, értékes megoldások, főként az örökbefogadás. – Az a jó, ha egy gyermek családban nő fel – jelentette ki az evangélikus lelkész. A gyermektelenség kapcsán egyetértés volt kettejük között: az emberi lehetőségek között helye van a szenvedésnek, a fájdalomnak, a fájdalom feldolgozásának is, és nem tehetünk jobbat annál, hogy szeretjük egymást.
Ilyen esetekben csak orvosok, pszichológusok tudnak segíteni a híveiknek, ezért jó, ha a vallási közösségek vezetőinél ott van néhány ilyen szakember neve és telefonszáma – különösen olyanoké, akikben bíznak és a vallási meggyőződésük is hasonló.
Megjegyzés: a szerző a Mazsihisz által fenntartott Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem munkatársa.
