Feloldhatatlannak látszik a menekültek elosztását ellenző visegrádi országok és a nagyobb szolidaritást szorgalmazó Olaszország közti ellentét. Kedden két találkozó is volt a témában: bár Guiseppe Conti olasz miniszterelnök hivatalos egyeztetést folytatott Andrej Babis cseh miniszterelnökkel, a nemzetközi közvélemény mégis Orbán Viktor és Matteo Salvini olasz belügyminiszter nem kormányközi találkozójára figyelt.
Ironikus, hogy Orbán Viktor bevallása szerint megkönnyebbült sóhajjal reagált, amikor Salvini először tagadta meg egy menekülteket szállító hajó kikötését. Az olasz miniszterelnök-helyettes felfogásában ugyanis menedékkérők addig nem léphetnek olasz területre, amíg országa nem kap uniós garanciát a tagállamok közti szétosztásukra. Orbán ehhez képest a V4 csoport élén elsősorban a migrációs kvóta ellenzésével igyekezett multiplikálni európai uniós befolyását a menekültválság során.
A két politikus találkozója máris koalíciós feszültséghez vezetett Olaszországban: látványosan elhatárolódott az egyeztetéstől az olasz kormánykoalíció nagyobbik pártja, az Öt Csillag Mozgalom. Luigi Di Maio pártelnök egyenesen azt sürgeti, hogy
A frakció vezetője, Stefano Patuanelli pedig már a keddi milánói találkozó előtt cáfolta, hogy létezne Salvini-Orbán-tengely, hangsúlyozva, hogy a római kormány továbbra a kiáll a menekültkvóta fontossága mellett. Koalíciós megállapodásban szorgalmazzák továbbá, hogy a menekültügyi eljárásokat a származási vagy a tranzitországokban folytassák le. Miközben tehát mindkét kormány Európa határain kívülre tolná a problémát, Róma több szolidaritást, mindenekelőtt a menekültek átvételét várna el a visegrádi országoktól, így Magyarországtól. Mindennek tükrében aligha valószínű, hogy az uniós vezetők szeptember 20-ára Salzburgba tervezett informális csúcstalálkozóján a magyar és az olasz kormány egy oldalon áll majd migrációs ügyben.
Orbán és Salvini dacszövetségének természete azonban korántsem szakpolitikai, hanem ideológiai természetű. Találkozójuk az Európai Parlament kampánynyitányaként is felfogható, ahol közös erővel mentek neki a 2019-ben egy centrista, Európa-párti szövetség létrehozására törekvő Emmanuel Macron francia elnöknek.
Mindketten bevándorlásellenes, xenofób, nacionalista populista alapon sürgetik az uniós elit leváltását. Kormányon ugyanis a nemzetközi elitekben, azon belül is az Európai Unióban és hazai szövetségeseikben azonosítják a külső ellenségképet. Salvini szerint a „2019-es EP választás valójában a nép és az elit közti népszavazás lesz, a csata, amelyben leomlanak Brüsszel falai, és az európaiak visszakapják a munkához, az élethez, az egészséghez és a biztonsághoz fűződő jogaikat.” Ez egybecseng Orbán populista manifesztójával, miszerint a jövő májusi EP-választás alkalmas lesz arra, hogy leváltsák a mostani, ’68-as vezetésű „európai elitet”, és a Fidesz politikájához közel álló emberek vegyék át az irányítást.
Salvini nemcsak Orbánt dicsőíti, de Vlagyimir Putyin orosz elnököt is. A Liga az osztrák Szabadságpárt mellett a másik európai kormánypárt, amelynek intézményesített kapcsolata van az orosz kormányerővel. Az olasz politikus januárban az Alternatíva Németországért (AfD) szervezésében a francia Marine Le Penhez és a holland Geert Wildershez hasonló szélsőjobboldali figurákkal kampányolt egy új Európa megalapításáért. „Az Olaszország az első!” stratégiájának következtében júniusban minden eddiginél többen, 564-en fulladtak a Földközi tengerbe. Azonban a romák nyilvántartásba vételét szorgalmazó, és a dél-olaszokat a nyugatiakon élősködő parazitáknak tituláló politikus stratégiája bevált: a 2014-es EP-választáson még csak 6 százalékot szerzett pártja ma csaknem 30 százalékon áll.
A 2015-ös menekültválság óta Orbán szintén olyan szélsőjobboldali eszméket képvisel, amelyek kirekesztő, nativista világszemléleten, autoriter kormányzati lépéseken, valamint a mindezek mögött álló összeesküvés-elméleteken alapulnak. Orbán Viktor szerint „az elitek” Soros György tervét hajtják végre, és céljuk, hogy annyi muzulmán érkezzen Európába, hogy keresztény alapokon működő párt soha többé ne tudjon választást nyerni a kontinensen. Hozzá hasonlóan Salvini is a Nyílt Társadalom Alapítványt látja a menekültek mögött, egy Twitter-üzenetben például kijelentette:
Soros hatalmas menekülttáborrá akarja alakítani Olaszországot, pusztán azért, mert szereti a rabszolgákat.
Mindketten sikerrel démonizálták a külső ellenségképet, majd a közakaratra és migráció okozta „kivételes állapotra” hivatkozva tették másodlagossá az emberi jogokat, illetve a liberális demokrácia alapjainak minősülő procedurális normákat. Magyarországon így vált gyakorlatilag büntethetővé a humanitárius segítségnyújtás, ami aligha összeegyeztethető bármiféle demokráciafelfogással. Az olasz belügyminiszer ellen pedig azon az alapon kezdeményez eljárást a szicíliai ügyészség, hogy Salvini utasítására napokig vesztegelt Catania kikötőjében egy menekültekkel teli hajó. Ugyanis az olasz törvények szerint letartóztatási parancs híján a hatóságok 48 órán túl senkit nem tarthatnak fogva.
Salvini belpolitikai tőkéjét egy antiglogbalista, euroszkeptikus és bevándorlásellenes páneurópai szövetség létrehozására kívánja felhasználni. Ez lenne a júliusban beharangozott Ligák Ligája, amelyben Orbánon kívül olyan hasonszőrű politikusokra számít, mint Le Pen és Wilders. Az olasz politikus pártja – Orbánt leszámítva – jelenleg is egy EP-frakcióban, a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) csoportban ül az említett szereplőkkel.
Ezzel összefüggésben a magyar kormányfőnek a Salvini-találkozó időzítése több szempontból is ideális volt. Orbán Viktor így az őszi politikai szezon kezdetén, a közelgő migrációs csúcs és a szeptember 12-én esedékes, a magyarországi helyzetről szóló EP-szavazás előtt ismét üzenhetett a Fidesz európai pártcsaládjának, az Európai Néppártnak. A magyar miniszterelnök áprilisi újraválasztása óta több ízben jelezte, hogy
Ezt a narratívát erősítette korábbi interjújában Schöpflin György fideszes EP-képviselő is, aki szerint a Fidesz kizárásának az egész EU-ra nézve súlyos következményei lennének. Schöpflin előrebocsátotta, hogy ez esetben a Fidesz elfogadná Salvini ajánlatát, hogy közösen alakítsák meg a Ligák Ligájának nevezett eurókritikus csoportot, amely például a büdzsé megvétózásával tenné működésképtelenné az uniót.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Orbán zsarolási potenciálját a német és az olasz belpolitika jobbratolódásából, a bevándorlás, és EU-ellenes európai pártok megerősödéséből nyeri. Mára a keményvonalas migrációellenes retorika olyannyira a mainstream európai vezetés sajátjává vált, hogy a bevándorlás szabályozása Berlinben kis híján szétrobbantotta a szövetségi kormánykoalíciót. A Reuters júliusi felmérése szerint az establishment- és bevándorlás-ellenes pártok olyan mértékű előre törésével kell számolni a 2019-es EP-választáson, ami a jogalkotási folyamatokban betöltött szerepüket is felértékelné. Salvini pártjának olyan ütemben nőtt a támogatottsága, hogy európai pártcsaládja, a Marine Le Pen vezette Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) csaknem dupla annyi, 63 helyet szerezne a mostani 35 helyett az EP-ben.
Noha Orbán egyre látványosabb keretek között borul össze szélsőjobboldali politikusokkal, többször hangsúlyozta, hogy a Fideszt legfeljebb elzavarni lehet az Európai Néppártból. Stratégiáját feltehetően továbbra is arra alapozza, hogy a Néppárt hatalomtechnikai megfontolásból nem tervez megválni a 12 fős fideszes delegációtól. Erre utalt legalábbis, hogy a magyar kormány a német néppárti küldöttség kiszivárgott elvárását figyelmen kívül hagyva végül nem várta be a Velencei Bizottság állásfoglalását a Stop Sorosnak elkeresztelt törvénycsomag elfogadásával. A Salvinivel való találkozáskor pedig nyíltan ki is mondta, hogy nem elhagyni, hanem átalakítani szeretné az EPP-frakciót:
Miközben Orbán relatív befolyása kiterjesztésére törekszik Európában, valódi politikaformáló ereje a külső határok védelmét leszámítva továbbra is korlátozott az Európai Tanácsban. Salvinivel közösen az EU kudarcát hangsúlyozzák, mert szerintük nem képes válaszokat adni a migráció okozta problémára – miközben vegytiszta nemzetállami érdekek akadályozzák a közösségi megoldás létrejöttét. Éppen az Orbán-kormány az, amely a nemzetállami szuverenitás védelme és az EU-ellenes szabadságharc jegyében migrációs kérdésben egyre gyakrabban akasztja vétóval az uniós döntéshozatalt. Hovatovább a magyar kormány az ENSZ migrációs paktumából való kihátrálásával egyedül ásta alá az EU egységes álláspontját. Ezt egyébként jellemzően olyan szélsőjobboldali régiós politikusok üdvözölték követendő példaként, mint a cseh Tomio Okamura.
Az Orbán-rezsim kompromisszum helyett a probléma életben tartásában érdekelt, hogy a nyugat-európai mainstream kormányokat és Brüsszelt hamisan továbbra is a „korlátlan bevándorlás” támogatásával vádolhassa. A Fidesz a szeptemberi EP-szavazáson napirendre kerülő LIBE-jelentést is úgy ábrázolja, mint egyfajta büntetést amiatt, hogy a magyar kormány továbbra sem hajlandó megnyitni az ország határait az „illegális migránsok” előtt. A valóság azonban, hogy a LIBE mellett három másik szakbizottság is kimondta: Magyarországon rendszerszintű fenyegetés éri a demokráciát, a jogállamot és az alapvető jogokat. A felsőoktatás, a médiapiac és a civil szervezetek helyzete mellett a többi közt magyarországi korrupció jelenlegi szintje, illetve az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya miatt tartják indokolt a 7-es cikkely szerinti – végső soron akár a szavazati jog felfüggesztéséig vezető – eljárás megindítása Magyarország ellen. Mindeközben tehát a magyar kormányfő a bevándorlásellenes, euroszkeptikus radikálisok hőseként tetszeleg, a migrációt valójában ürügyként használja autoriter politikai rendszere legitimálására az EU-ban.
A szerző a Political Capital varsói külpolitikai elemzője
Kiemelt képünkön: Matteo Salvini olasz belügyminiszter (j) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a milánói városházán
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
