A választási eredmények nyilvánosságra hozását követően szinte rögtön elkezdődött a választási csalásról szóló diskurzus is az ellenzéki térben. A kérdés egyrészt az, hogy történt-e választási csalás, másrészt az nem azonos azzal, hogy a Fidesz-KDNP számos rendelkezésre álló intézményi eszközzel azon igyekezett már előzetesen is, hogy neki kedvezzenek az eredmények. Jelen pillanatban így az a tisztázandó, hogy a választás napján történtek-e konkrét visszaélések, és ha igen, hogyan lehet ezeket bizonyítani.
A 2018-as országgyűlési választás nem fair körülmények között zajlott, de az ismert adottságokhoz jöttek hozzá olyan jelenségek, mint az órákig tartó sorban állás a szavazóköröknél – nemcsak itthon, de külföldön is –, az eredmények este 11 órakor történő közlése (amikor informálisan már számos csatornán keresztül lehetett részletes eredményekről tudni), hogy a lefizetésekről, buszoztatásokról, eltűnő szavazatokról szóló beszámolókat ne is említsük. Aggodalomra és a bizalom megkérdőjelezésére ad okot továbbá, hogy április 8-án időnként csak korlátozottan volt elérhető a valasztas.hu oldal. Mindezek azonban még nem közvetlen bizonyítékok a választási csalásra, bár a gyanúkeltésre elegendők lehetnek.
Éppen ezért induljunk el más úton: az egyedi eseteknél konkrétabb és rendszerszintű csalásra utaló bizonyítékként szolgálhatna a valasztas.hu-n közölt eredmények részletesebb statisztikai elemzése. A valasztas.hu adataiból tudjuk, mely szavazókörben az egyes pártok milyen eredményt értek el, hány jelölt indult az adott szavazókörben, van információnk a szavazóbizottságok összetételéről is. Született olyan elemzés, amely a valasztas.hu adatainak gyorselemzése után arra jutott, nem történt rendszerszintű választási csalás.
Az alábbiakban ezen adatok további elemzésére vállalkozunk és két további összefüggést vizsgálunk. Egyrészt megnézzük, van-e statisztikailag szignifikáns összefüggés a szavazatszámláló bizottságok összetétele és a Fidesz-KDNP szavazataránya között. Egy másik modellben pedig arra voltunk kíváncsiak, van-e összefüggés az érvénytelen szavazatok és a Fidesz-KDNP szavazataránya között. Miért ezeket az összefüggéseket keressük? Egyrészt mert akár feltételezhetjük, hogy a fideszes delegálti túlsúly a szavazókörökben ronthatja az ellenzéki pártok esélyeit (legalábbis ezt sugallják a választási csalást hirdetők). Másrészt pont ebből következhet az is, hogy a „kelleténél több” érvénytelen szavazat született olyan választókörzetekben, amelyet végül jelentős többséggel nyert a Fidesz-KDNP jelöltje.
A változók közötti összefüggéseket az alábbi ábrák szemléltetik:
Az 1. ábrán látható, hogy a Fidesz-KDNP azokban a szavazókörökben volt a legsikeresebb, ahol az ellenzéknek egyetlen szavazatszámláló biztosa sem volt. Ahogy növekszik az ellenzéki szavazatszámláló biztosok száma 0-ról 4-re, a Fidesz-KDNP átlagos szavazati aránya lecsökken 52%-ról 46%-ra. Természetesen azt fontos figyelembe venni, hogy a kisebb településeken egyébként is magas a kormányzó pártok támogatottsága, továbbá az ellenzéki erőforráshiányból is fakadhat, hogy az ellenzéki pártok nem tudnak tagokat delegálni a szavazatszámláló bizottságokba. (2014-ben a baloldali összefogásnak 12336 delegálja volt, most viszont az MSZP és a DK együtt alig több mint hétezer embert küldött a szavazókörökbe – a szerk.)
A következő ábra az érvénytelen és a Fidesz-KDNP-re leadott szavazati arányok közötti összefüggést mutatja. Láthatjuk, hogy ahogy nő egy szavazókörzetben az érvénytelen szavazatok aránya, úgy növekszik a Fidesz-KDNP-re leadott szavazatok aránya is. Mindeközben ellenzéki pártok esetében nincs ilyen összefüggés vagy pontosan ellenkező hatást figyelhettünk meg.
A választási adatok „laboratóriumi” vizsgálata azonban csupán egy lehetséges megközelítés, amit össze kell kapcsolni a gyanús szavazóköri eredmények egyenkénti vizsgálatával, arról nem is beszélve, hogy a fentieknél jóval bonyolultabb összefüggések vizsgálata volna szükséges ahhoz, hogy biztosat állíthassunk.
Jövőbe mutató magatartás volna viszont az ellenzéki politikusok és a csalódottak részéről, ha a harmadik kétharmados vereséget követően végre nem minden erejükkel azon igyekeznének, hogy a kommunikációjukban kizárólag a Fidesz-KDNP intézményi átalakításait, képviselt politikáját és politikai eszközeit kritizálják, hanem megszólalás előtt adatalapú – így könnyebben realizálható – vizsgálódásokkal élnének.
Mert egy biztos. A választók tehetnek a legkevésbé arról, ami vasárnap történt. Nem a „hülyék országa” ez, maximum a vágy-, de kevésbé cselekvésvezérelt ellenzéki politikáé.
Farkas Eszter politológus
Kiemelt kép: MTI/Kallos Bea
