Török Gábor szerint egy politikusnál csak azt érdemes vizsgálni, beszéde segítette-e stratégiája érvényesülését, vagy inkább gátolta azt. Blogján azt írta, március 15-én a Fidesznek kulcskérdés volt, hogy a kampányban előkerült kínos ügyek – Altusz-nyilatkozat, Elios-akta, hódmezővásárhelyi vereség, Semjén és Kósa ügyei – után a Békemenettel végre erőt mutasson.
A Békemenet rengeteg embert toborzott össze, a mozgósítás jól működött, a demonstráció sikeres volt, de még nem dőlt el, a Fidesz ebből mennyit tud profitálni. Török Gábor megismétli, korábban nem hitte, de Orbán Viktor ünnepi beszéde igazolta, a kampányban a Fidesz mindent a migrációra tesz fel.
A Fidesz láthatóan lemondott arról, hogy a kormányzás egyéb területeiről bármit mondjon, nem csupán ígéreteket nem tesz, de a létező eredményeit sem hajlandó a kampányban tárgyalni.
Ennek hasznosságát csak április nyolcadika után lehet megítélni, de az már biztos, hogy a miniszterelnök – erkölcsi, jogi és politikai elégtételt – ígérő mondata nagyon magas labda az ellenzéknek.
Ha korábbi szövetségesének és mostani ellenségének, Simicska Lajosnak akart üzenni, azt megtehette volna számtalan más – nem nyilvános – csatornán is, ehhez biztosan nem egy olyan eszközt volt célszerű igénybe venni, amelyre a legnagyobb figyelem irányul.
Török egyelőre úgy látja, ezúttal nem a ráció, hanem a zsiger szólalt meg: a miniszterelnök nem azt mondta, ami hasznos neki, hanem amit az ügyben valóban gondol, még inkább érez.
Ha valóban így történt, az olyasmi, amit Orbán Viktor a beszédeiben viszonylag ritkán szokott elkövetni: komoly politikai hiba.
Az elemző szerint az ellenzéki együttműködés ügyében továbbra sincs érdemi előrelépés, szerinte átfogó megállapodás szinte biztosan nem lesz.