A magyar jegybanki vezetés kinyilvánította, hogy nekik nem kell az euró. A kérdés az, hogy nekünk, állampolgároknak kell-e?
– kezdte Oblath Gábor közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa az euró hazai bevezetéséről tartott előadását az Eötvös Csoport rendezvényén szerda este.
A kutató arról beszélt az eseménynek helyet adó jezsuita Párbeszéd Házában, hogy szerinte kell nekünk az euró, de csak felkészülten. A felkészült bevezetéssel a magyarok is egyetértenek, legalábbis az újonnan csatlakozott uniós országok állampolgárai közül mi vagyunk a leginkább vevők az euróra, ismertette egy friss európai felmérés eredményét.
Oblath főbb megállapításai:
- Magyarország érdeke az euró bevezetése, de jelenleg nem vagyunk felkészültek rá.
- De nem azért, mert nem vagyunk eléggé fejlettek, ahogy az MNB állítja.
- Ahhoz, hogy felkészültek legyünk, elsősorban a bér- és termelékenységnövekedés összehangolása szükséges.
Nincs politikai akarat
A kutató arról beszélt, hogy minden újonnan csatlakozott uniós ország vállalta, hogy bevezeti az eurót, így hazánk is. Ez a hosszú távú érdekeinkkel is megegyezik. Az árfolyamkockázat ugyanis olyan mértékben akadályozza a magyar gazdaság kibontakozását, hogy kiiktatása – az euró bevezetésével – egyértelműen érdekében állna az országnak. Emellett, ha nem csatlakozunk az eurozónához, kimaradhatunk az EU-integráció további mélyítésének előnyeiből. Ilyen például a bankunió, a tőkepiaci unió. Végeredményben a kétsebességes Európa lemaradó részéhez tartozunk majd, mondta.
Ha a kormány akarná, technikailag teljesíthetnénk a maastrichti kritériumokat. A probléma az, hogy ezek mellett szükség van valódi, belső feltételekre is, de a kormány ezeket nem akarja sem megszabni, sem teljesíteni.
Ráadásul a kormánytól egyáltalán nem független MNB is új – szerinte abszurd – kritériumokat állított fel az eurócsatlakozásra. E szerint majd akkor csatlakozunk, ha a magyar bérszínvonal és a gazdasági fejlettségünk az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritás alapján eléri az eurózóna átlagának 90 százalékát. Oblath szerint ennél egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nem akarjuk bevezetni az eurót.
Amikor ugyanis Szlovákia csatlakozott, 71 százalékon álltak, amikor Szlovénia, 87 százalékon. Tehát nem az induló fejlettségi szint számít. Hozzátette: Magyarország most az euroövezeti fejlettségi átlag 63 százalékán áll. Ilyen alapon negyedszázad múlva lehetne eurónk. Ha pedig a gazdasági növekedésünk ütemét nézzük (az elmúlt nyolc év alatt mindössze 1,6 százalékkal haladtuk meg az eurozóna országok bővülését), akkor ilyen alapon soha nem tudjuk utolérni őket, tehát soha nem is lenne eurónk, mondta.
Oblath szerint egy euróbarát hazai kormánynak arra kellene törekednie, hogy mielőbb megfeleljen az euróbevezetés külső (maastrichti) kritériumainak, és egyben részletes, határidőket is tartalmazó, programot dolgozzon ki a belső (számunkra fontos) feltételek teljesítésére, és felkészülten vezesse be az eurót.
A legfontosabb belső feltétel a termelékenység és a béremelkedés tartós összhangjának kialakítása, továbbá az inflációs várakozások alacsony szinten stabilizálódása. A termelékenységhez képest túl gyors béremelkedés ugyanis versenyképességi problémákat okoz, amelyeket a valutaunióban utólag rendkívül nehéz korrigálni.
Rámutatott arra, hogy 2011 és 2016 között Magyarországon a termelékenységhez viszonyítva a bérek lényegesen gyorsabban emelkedtek. Ami a lényeg: 2017 után viszont tudatosan csak a forint leértékelődésére számítva lehet a béreket a termelékenységnél gyorsabban növelni (illetve ezt szorgalmazni). Ez pedig tökéletesen szembe megy az eurozóna tagság megkívánta stabilitással, mondta.
Vagyis amíg Magyarország így működik, szüksége van a valutaárfolyamra.
Orbán nem akarja
Urbán László jóval keményebben fogalmazott. A közgazdász-bankár, aki 1993-tól egy évig a Fidesz képviselője volt a parlamentben, és kis híján az első Orbán-kormány pénzügyminisztere lett, azt mondta: a magyar kormány felett erős kontrollt gyakorolna az eurozóna, ezért sem akarja azt Orbán Viktor. Az ő akarata azonban nem egyenlő a nemzet érdekével, hiszen a nemzet érdeke az, hogy átlátható pénzügyei legyenek.
Az MNB árfolyamnyeresége például nem tudná elveszíteni közpénz jellegét. Illetve kormányközeli offshore cégekbe sem vándorolhatnának egyes hazai bankok részvényei. Ezeket az Európai Központi Bank az ország érdekében nem engedné.
Szerinte a versenyképességünk javításához a forint felértékelődése nem jött jól, de a nagyjából változatlan árfolyam önmagában már nem is lesz elégséges.
Bár az euró nem garantálja a gazdasági felzárkózásunkat a nyugati országokéhoz, ebből még nem következik, hogy nem érdemes belépni. Szerinte az euró az alábbi előnyökkel járna a magyarok számára:
- Tranzakciós költségek csökkenése az üzleti szereplők és magánszemélyek számára. Például a bankok a lakosságtól akár 3 százalékos díjat is felszámíthat a határon átnyúló tranzakciókért, és ez megszűnne.
- Megtakarítások értékének védelme. A nemzeti valuta leértékelése főként a nem vagyonos emberek megtakarításait emészti fel, például a nyugdíjasokét.
- Védelmi mechanizmusok a gazdaságpolitikai hibák megelőzésére/korrekciójára. Megszűnik a forint leértékelése, mint korrekciós eszköz.
- Pénzügyi technológiai forradalomban való részvétel lehetősége (ügyfélként vagy cégként).
- Teljes jogú részvétel az európai integrációs folyamatban.
Szerinte az EU egy szabadkereskedelmi övezet, az eurozóna egy valódi integráció, működő és tovább alakítandó kontroll mechanizmusokkal. Kár lenne ebből kimaradnunk, vonta le a következtetést.
