A szociológus a HVG-ben árnyalja a kormány sikerpropagandáját szegénység, foglalkoztatottság ügyében. Azt mondja, a mélyszegénységben élők száma papíron azért csökkent, mert van egy ismeretlen létszámú csoport, amely meg sem jelenik a statisztikákban. Róluk már lemondott a kormány.
Ferge Zsuzsa szerint a legszegényebbek még szegényebbek lettek, hiszen a támogatás – ami általában egyetlen jövedelemforrásuk – 2008 óta nem emelkedett, míg az árak jó 20 százalékkal nőttek. A mélyszegénység ellen érdemben nem hat a közmunka, abból alig van értelmes, az sokkal inkább
arra szocializál, hogy a polgármester talpát kell nyalni, ha valaki munkát szeretne kapni, és még így sem biztos, hogy a jövő hónapban jut neki. mert minden olyan jövedelemforrást megtiltanak nekik – a lomizást, a csigagyűjtést –, amivel úgy kereshetnének némi pénzt, hogy a szabadságukat és a méltóságukat sem veszítik el teljesen.
Lenne napszámos, segédmunkás is tisztességes bérért, csak nem szolgát kell keresni, hanem embert – javasolja Ferge Zsuzsa, aki szerint a szabadságért vívott küzdelemben azokra nem lehet számítani, akiknek a legnagyobb biztonságot a közmunka jelenti. Rajtuk is lehetne segíteni, ha a kormány nem a középosztályt támogatná mindenféle kedvezménnyel, hanem minden család kapna annyi pénzt, ami elfogadható életminőséget garantál. A téma szakértőjeként a Széchenyi-díjas akadémikus különösen nagy bajnak tartja a gyermekszegénységet, amire csak félmegoldás az ingyenes iskolai élelmezés.
„A gyermek akkor nem éhezik, ha a család nem éhezik. (…) 28 ezer forintot nem lehet 30 napra beosztani.”
A szociológus szerint a kormány a zsigeri gyűlöletre játszik, erősíti azt a menekültek, a szegények, a romák ellen. Magyarországon szinte nincs is lakástámogatás a nincsteleneknek, gond nélkül tesznek utcára embereket, ha elveszítik a lakásukat. Angliában szállóban helyezik el őket.
Ferge Zsuzsa szerint Magyarországon mára megszűntek a közügyek, azokból a politikai elit személyes gazdagodását szolgáló és a hatalom megtartását szolgáló magánügyek lettek,
ami példátlan, még a Horthy-korszakkal összehasonlítva is. Ma a gyermekeknek kicsit több mint a harmada születik nyomorba, és a jelenlegi iskolarendszerben arra vannak ítélve, hogy ne is emelkedjenek ki innét: a semmittevés, a bűnözés, az önpusztítás áll előttük, legfeljebb közmunkások lehetnek.
Akadémikusként nagyra becsüli a tanszabadság, a CEU mellett kiálló fiatalokat, civileket – amiért úgy megpróbálják – miközben maguk is tudják, reménytelen a küzdelem. Úgy látja ugyanis,
hogy ilyen romboló, minden autonómiát, minden értelmes gondolatot, tudást, művészetet – azaz a jövőt – elpusztító időszak, mint most, a nyílt diktatúrákat kivéve, nem volt Magyarországon.
Ferge Zsuzsa legújabb könyvében az elmúlt huszonöt év szociálpolitika-történetét írta meg, és azt elemezte, hogy az egyes magyar kormányok intézkedései mennyiben feleltek meg az Európában még mindig érvényes szociális modell értékrendjének. A kötet azt is vizsgálja, hogy 25 év mintegy 600 szociálpolitikai tárgyú törvénye miként írt át jogokat, méltóságot, szabadságot. A könyv egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a rendszerváltás óta egyetlen magyar kormány szociálpolitikája sem fedte le a vezető párt vállalt ideológiáját. A mostani magát jobboldali keresztény-konzervatívnak tekintőre is egyre inkább illik az autokrata címke, a társadalmat átalakító programja pedig teljesen ellentmond az európai szociális modellnek.
