Mély törésvonalak voltak és vannak a magyar szélsőjobbon belül a 444 cikkében, amit Győrkös István, a bőnyi rendőrgyilkossággal gyanúsított férfi életművéről írtak. Már 1999-ben megorroltak rá a szkinhedek, mert a szétvert Viking Klub-beli gyűlés után nem állt ki mellettük. A Magyar Nemzeti Arcvonal vezetője annak idején egyesek szerint
A 2006-os zavargáson Győrkös nem engedte a balhé közelébe az Arcvonal tagjait, mert magyar rendőr ellen ne harcoljanak. Ezért is megharagudtak rá többen. Az már csak hab volt a tortán, hogy annyira összehaverkodott szlovák és szerb szélsőségesekkel (ld. korábbi cikkünket), hogy még Trianon felemlegetését is idejétmúltnak nevezte.
Győrkös az utóbbi években kevés interjút adott, de az egyikben elmondta, az akciócsoportos tagok még laza életet élhetnek, de egy arcvonalas már be nem teheti a lábát egy diszkóba. A szeszt is megveti az Arcvonal vezére, szerinte a jobbikos és szkinhed táborok a piálásról szólnak csak.
Győrkös eleve jobban tartott a Jobbiktól – hogy lenyúlja a táboraik ötletét -, mint a nemzetbiztonságiaktól. A vezető tudta, hogy magukra maradtak, de azért, mert ők nem a gyűlöletet állítják középpontba (a saját érdekükben ettől függetlenül romák és zsidók nem jöhettek el a táborba).
Mindenesetre Győrkös szerint a hungaristák jobban utálták őket, mint a zsidók.
2012-ben aztán bekövetkezett a szakadás, miután a Munkáspárttal együtt tüntetett Győrkös fia Érden egy kilakoltatás ellen. A tagság zöme otthagyta őket, és ez jele lehetett az éledező orosz kapcsolatnak. Annyira bejött az orosz vonal, hogy Győrkös Hídfő nevű oldala mráa orosz domain alá került és színtiszta orosz propagandát nyom. Ennél persze súlyosabb volt, amikor kiderült, hogy orosz diplomatákkal lövöldöztek együtt az arcvonalasok.
