Az Élet és Irodalom újságírója, Tódor János, annak próbált utánajárni, mi igaz a jogvédők vádjaiból, valóban brutálisan megverték, zaklatták-e a menekülőket, köztük nőket, gyermekeket a magyar hatóságok.
Gyakran gázspray-t is használtak, kutyákat uszítottak rájuk, rugdosták, botokkal és ököllel verték, műanyag bilincsbe verték, majd – további sérüléseket okozva – a szögesdrótkerítés vékony résein tuszkolták át őket. (Human Rights Watch)
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szintén aggódott emiatt, ezért a magyar hatóságok vizsgálatát sürgette a magyar hatóságok brutalitása ügyében. A hetilap újságírója inkább saját szemével akart meggyőződni a körülményekről, de kiderült, hogy a hivatal
csak az újságíróktól félti a menekülteket.
Tódor János most közzétette, miként nem jutott be május óta törvényes úton a magyarországi őrzött, illetve nyitott befogadóállomásokra, tranzitzónákba, miként nem tudott szót váltani a menedékkérőkkel. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal folytatott levelezésből kiderül, tőle – illetve általában az újságíróktól – féltik a menedékkérők személyiségi jogait, biztonságát, magánéletét.
A levélváltás fontos hozadékának tekinthető ugyanakkor, hogy abból az is kiderül, a hivatal szerint a menedékjogot kérelmezők között
A jelenlegi nemzetközi jog szerint ők ugyanakkor teljesen legálisan próbáltak bejutni az országba, az a jogsértő, ha őket meg akarják akadályozni abban, hogy itt védelmet kérjenek. Minden más a genfi menekültügyi egyezmény felrúgása. A Helsinki Bizottság munkatársa a lapban nemcsak erre, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a hivatalos cáfolatok ellenére azt a belügyi tárca is kénytelen volt publikálni, hogy „négy esetben nyolc migráns terjesztett elő rendőri bántalmazásra utaló panaszt”. A jogvédő elismeri, hogy a menekültekre támadók lehetnek akár katonáknak látszó mezőőrök, önbíráskodó paramilitáris bajkeverők, akik ellen azonban a hatóságok nem vizsgálódnak.
