Belföld

Hiszékeny Dezső nem kért ötmilliót

A bíróság első fokon ártatlannak találta a korrupcióval vádolt politikust.

Vagy az a helyzet, hogy Hiszékeny Dezső, az MSZP parlamenti képviselője, az Országgyűlés jegyzője, a szocik jóformán utolsó bástyájának számító budapesti XIII. kerület egykori alpolgármestere korrupt alak. Vagy az van, hogy a Fidesz saját érdeke szerint mozgatja a bűnüldözést és a titkosszolgálatokat, kriminalizálja politikai ellenfeleit, jelen esetben Hiszékeny Dezsőt.

Az mindenesetre biztos, hogy a Fővárosi Törvényszék első fokon ma reggel hirdetett ítéletet Hiszékeny Dezső ügyében.

Az ügyész „vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette” miatt a törvény rendelte öt-nyolc év börtön középértékénél súlyosabb, vagyis öt évnél hosszabb büntetést indítványozott.

A bíróság viszont felmentette Hiszékeny Dezsőt.

Hiszékeny Dezső még az ítélethirdetés előtt megmutatta portálunknak a bő három éve húzódó ügy azon iratait, melyek amúgy 2033-ig szóló titkosságát feloldotta a hatóság. Ezekből, valamint a politikus mondataiból igyekeztünk rekonstruálni az eseményeket.

A számos mókás elemmel tarkított, de mégiscsak véresen komoly krimi szereplői:

  1. először is Hiszékeny Dezső, aki XIII. kerületi alpolgármesterként egyebek mellett a kerületi ingatlanok bérbeadásáért is felel;
  2. Balogh István, többszörösen büntetett előéletű férfi, aki a 2011. január elsejével létrehozott Nemzet Védelmi Szolgálat „adatközlője”, ha úgy tetszik, külső munkatársa;
  3. Szabó Sándor, a XIII. kerületi önkormányzattal szemben található Atlantisz étterem tulajdonosa;
  4. egy magát nyíregyházi cukrásznak kiadó, Marton László fedőnéven tevékenykedő titkos ügynök.

A sztori:

2013. január 20-án Balogh István a testére rögzített diktafonnal beül az Atlantisz étterembe, és arról beszél ismerősének, a tulajdonos Szabó Sándornak, hogy egy nyíregyházi vállalkozó barátja cukrászdát nyitna a kerületben, ki is nézte a Visegrádi utca 9. alatti, üresen álló, az önkormányzat birtokában lévő helyiséget, ahol korábban Rigoletto néven működött vendéglő. Szabó jó viszonyban van Hiszékeny Dezső alpolgármesterrel, lévén a politikus gyakran ebédel nála az étteremben – ezt tudva Balogh kéri Szabót, hogy Hiszékenynél járjon közbe az érdekükben. Balogh azt mondja Szabónak, hogy nyíregyházi ismerőse tizenötmillió forint kenőpénzzel egyengetné a remélt üzletet. Szabó erre úgy reagál, hogy szerinte Hiszékenynek elég lesz ötmillió is, a maradék tízmillión majd ők, mármint Szabó és Balogh osztoznak.

Január 24-én Szabó Sándor jelzi az ebédre betérő Hiszékeny Dezsőnek, hogy egy ismerőse érdeklődik a Visegrádi utcai üzlet iránt. A vádirat ezzel a nappal kapcsolatban így fogalmaz:

Hiszékeny Dezső 5.000.000,- Ft-ot kért Szabó Sándor közvetítésével annak elintézéséért, hogy Balogh István „ismerőse” a Budapest XIII. kerület Visegrádi utca 9. szám alatti üzlethelyiség bérleti jogát további öt éves előbérleti jog mellett öt évre megszerezhesse.

Portálunk Hiszékenytől megkapta a január 24-én készült hangfelvételek leiratát, ám ezekben az alpolgármester nem szerepel. Hiszékeny állítja, Szabóval se ekkor, se később pénzről nem beszélt, s nincs tudomása arról, hogy készült hangfelvétel a január 24-i ebéden.

Január 28-án Balogh István beballag a Központi Nyomozó Főügyészségre, és „bejelentést” tesz. Jegyzőkönyvbe diktálja, hogy Szabó Sándor vendéglős azt állította neki, hogy szerinte Hiszékeny korrumpálható egy kerületi ingatlanügyben. Ugyanezen a napon a Nemzet Védelmi Szolgálat feljelentést tesz Hiszékeny Dezső ellen a Központi Nyomozó Főügyészségnél, ami a Balogh István és Szabó Sándor közötti beszélgetés hanganyaga alapján elrendeli a nyomozást Hiszékeny Dezső ellen, egyúttal engedélyt kér és kap a Pesti Központi Kerületi Bíróság nyomozati bírójától arra, hogy az alpolgármestert (továbbá Baloghot és Szabót, valamint néhány kerületi épületet, köztük Szabó éttermét) május 9-éig titkosszolgálati eszközökkel lehallgassa, megfigyelje.

Január 30-án a Rigolettóban találkozik Hiszékeny Dezső, Balogh István, Szabó vendéglős, és a színen ekkor először megjelenő Marton László cukrász/titkos ügynök. Ezt megelőzően Hiszékeny a vagyonkezelőtől írásos tájékoztatót kér az üzlet bérlési feltételeiről, a helyiség egyéb paramétereiről, s ezzel a papírral, valamint a kulcsokkal érkezik. A Visegrádi utcai helyiségben addigra a Nemzet Védelmi Szolgálat emberei lehallgató-készüléket helyeznek el. Hiszékeny közli, hogy a bérleti díj összege havi 250 ezer forint plusz áfa. Marton cukrász/ügynök felveti, hogy akár meg is vásárolná az üzletet, Hiszékeny erre nem lát lehetőséget, de azt megígéri, hogy ha Marton szándékai komolyak, az önkormányzat nem pályáztatja meg a bérleti jogot. (A Rigoletto ekkor már öt éve üresen áll, miután a társasház lakói fellázadtak az előző bérlők, pontosabban a hangoskodó vendégek ellen; a botrány hatására az önkormányzat felmondott a bérlőnek, és úgy határozott, az üzletben eztán alkohol nem árusítható – így viszont már a kutyának sem kellett a bérlemény.)

A Rigolettóban Marton cukrász/ügynök nem hozza szóba a kenőpénzt, amiért utóbb szabadkozik felettesei előtt. Idézünk a jelentéséből:

Az alpolgármester már az egyik asztalnál ült, ezért mi is leültünk hozzá. (Szabó) Sanyitól rendeltünk ebédet, illetve ásványvizet, Sanyi ezt kiadta a személyzetnek, és onnantól nem volt hajlandó elmenni az asztaltól… A beszélgetésünk során nem sikerült szóba hozni a pénzt, tekintettel arra, hogy Sanyi végig vezetni próbálta a beszélgetést.

Kérdésünkre Hiszékeny ehhez annyit fűzött hozzá: érdekes, hogy Balogh épp az amúgy általa közvetítőnek beállított Szabóra hivatkozva nem hozta szóba a kenőpénzt.

Azt is kérdeztük Hiszékenytől, mi dolga az alpolgármesternek egy hétköznapi ingatlankiadással, miként fordulhat elő, hogy a kerület második embere személyesen prezentál egy helyiséget a remélt bérlőnek, ahelyett, hogy ezt a munkát meghagyná az erre alkalmazott önkormányzati szakembereknek.

“Ha személyes ismerősök kértek segítséget, szívesen álltam rendelkezésre” – ez a politikus válasza.

Február 6-án Hiszékeny Dezső Béke téri irodájában találkozik a politikus és Marton cukrász/ügynök. Marton betechnikázva érkezik.

A hangfelvétel tanúsága szerint köszön a titkárnőnek, kimegy a mosdóba, cipzár le, vizel, cipzár föl, lehúzza a vécét, kezet nem most, kilép, kézfogással köszönti Hiszékeny Dezsőt, aztán leülnek.

A tiszteletkörök után Hiszékeny jelzi, hogy az önkormányzat tán mégis eladná az üzlethelyiséget, legalábbis ő ezt fogja javasolni a testületnek, majd Marton László megjegyzi, hogy nyilván kell majd „előleget” – értsd: kenőpénzt – fizetni.

Marton jelentéséből idézünk:

Ezek után hoztam szóba, hogy miért akartam vele találkozni. Azt mondtam, hogy beszéljünk őszintén, üzletről van szó. Tudok az előlegről, ami rendben is van, öt guriga – Hiszékeny úr bólintott egyet -, de hogy még efölött fizessek tízet, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó. Hiszékeny úr meglepetést mutatott.

Az ügyész a vádiratban mindezt ekképpen értelmezi:

Hiszékeny Dezső a… fedett nyomozótól jogtalan előnyként személyesen is a korábban meghatározott 5.000.000,- Ft-ot kérte.

Hiszékeny portálunknak azt nyilatkozta: a vagyonkezelővel és testületi tagokkal egyeztetve jutott arra a következtetésre, hogy „érdemes volna megszabadulni az évek óta üresen álló Rigolettótól”, ezért értékbecslést készítettek, mely 27 millió 900 ezer forintra taksálta a helyiséget. (Amúgy az összeget a bíróság is reálisnak ítélte.) A terv az volt, hogy nyílt licitáláson értékesítik az ingatlant, melyre – így Hiszékeny – aligha lett volna Marton Lászlón kívül jelentkező.

Hiszékeny a bíróságon elismerte, hogy bólogatott a cukrász/ügynök szavaira, de ezzel csupán azt jelezte, hogy figyel beszélgetőpartnerére.

Hiszékeny Dezső (Hiszékeny Dezső)
24.hu / Neményi Márton

Kérdeztük Hiszékenyt, miért nem jelentette fel a nyilvánvalóan vesztegetéssel próbálkozó Marton Lászlót. A válasz:

Mert nekem nem volt hangfelvételem, s így bizonyítékom sem a vesztegetési kísérletre. Ha feljelentést teszek, Marton engem perelhetett volna be vádaskodásért.

Február 27-én Szabó Sándor Atlantisz éttermében ül le Hiszékeny és a Marton cukrász/ügynök, a beszélgetés közben Szabó is feltűnik. Martonon diktafon, az étterem poloskázva, így két hangfelvétel is készül. A találkozóról így fogalmaz a vádirat:

Hiszékeny Dezső… tájékoztatta a fedett nyomozót, hogy az üzlethelyiséget árverés útján 30.000.000,- Ft alatti összegért megveheti, és vállalta, hogy elintézi, hogy az ajánlatát jelentősen meghaladó árajánlat hiányában az árverés nyertese legyen… A közreműködésért ismételten a korábban meghatározott 5.000.000,- F kifizetését kérte.

Az ügyész az állítását a lehallgatási jegyzőkönyv alábbi szakaszára alapozta:

Fedett nyomozó: Adásvételin kívül?

14 másodpercig nem szólalnak meg

Fedett nyomozó: Oké! Jó!

Szabó Sándor (közben mond valamit, mintha menni szeretne): … várnak most is

Hiszékeny Dezső: (Emelt hangon, vélhetően Szabó Sándornak mondja) Én egyszer kifizetném ám az ebédemet, múltkor sem volt engedve!

Koncentráljunk a 14 másodperces szünetre. Már csak azért is, mert az ügyész szerint ebben a szűk negyed percben Hiszékeny és Marton „elmutogatták” a vesztegetést: Marton jelentése szerint Hiszékeny felemelte bal kezét, s öt ujját mutatva jelezte, hogy ötmillió forint az ár, mire Marton kérdő tekintettel szintén öt ujját mutatta, vagyis visszakérdezett, s erre Hiszékeny ismét öt ujját mutatva megerősítette az alkut.

Hiszékeny a bíróság előtt tagadta a „mutogatást”, és rejtői fordulattal orvosi papírt húzott elő cáfolatul, mellyel igazolta, hogy bal keze kisujja egy sportsérülés miatt görcsösen a tenyér felé hajlik, így „legfeljebb négy és félmilliót” tudott volna mutatni.

Hiszékeny mellett Szabó vendéglős ügyében is döntött a bíróság

Hogy hivatalosak legyünk: Sz. Sándor befolyással üzérkedés miatt két év, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Természetesen ez is első fok.

Mi következik ebből?

Marton cukrásznak látnia kellett, hogy kacska az a bal kisujj, ha nem látta, nem volt mutogatás. Vagy: Hiszékeny nem a bal, hanem a jobbkezét használta, csak a cukrász/ügynök rosszul emlékezett, ami még egy magyar dzsémszbondnál is elég ciki.

Ráadásul Martonon túl is véres ez a 14 másodperc. Általános gyakorlat szerint a bíróság nem magukat a hangfelvételeket vizsgálja, hanem azok ügyészségi leirataiból dolgozik. Csakhogy Hiszékeny kikérte magát a hangfelvételt is, és a lehallgatás lehallgatásából kiderült, hogy abban a 14 másodpercben is zajlott beszélgetés. A teljes, korrekt szöveg így néz ki:

Fedett nyomozó: Adásvételin kívül?

(Innen a 14 másodperc „csönd”)

Szabó Sándor: Majd eszünk egyet.

Fedett nyomozó: (Közbeszól, szinte azonnal, egyszerre) Sándor?

Szabó Sándor: Majd eszünk egy rendeset.

Hiszékeny Dezső: De akkor ne ilyen szart hozzál!

Szabó Sándor: Nem ilyen szart hozok.

Hiszékeny Dezső: Jó?

Szabó Sándor: Jó.

1,7 másodperc rövid hallgatás

Fedett nyomozó: Oké! Jó!

Szabó Sándor (közben mond valamit, mintha menni szeretne): … várnak most is)

Hiszékeny Dezső: (Emelt hangon, vélhetően Szabó Sándornak mondja) Én egyszer kifizetném ám az ebédemet, múltkor sem volt engedve!

Mint a tárgyhoz nem tartozó infón, lépjünk túl azon, egy alpolgármester hogyan engedheti meg magának, hogy ne fizessen egy étteremben, különösen, ha az a kerületében található. És lépjünk túl azon is, hogy az Atlantiszban „szart” tesznek a vendég elé.

Ezeknél fontosabb, hogy a felvételekről és azok leiratáról szakértői jelentés készült, mely egyebek mellett tartalmazza ezt a kijelentést: „Az ügyészi leirat hiányos, félreérthető, az aláhúzott mondatokat a leirat nem tartalmazza.”

Na, ez most mit jelent?

Jelentheti azt, hogy volt ötmilliós mutogatás, amit az ügyész annyira szeretett volna alátámasztani, hogy kitalált hozzá egy 14 másodperces szünetet.

És jelentheti azt is, hogy egyáltalán nem volt mutogatás (csak, teszem azt, politikai megrendelés Hiszékeny lekaraktergyilkolására), és az ügyész simán bekamuzta a pauzát.

Sőt, akár azt is jelentheti, hogy az ügyészségnek, esetleg az ügyészséget „megbízó” politikának (akár valós, akár fals) információja volt XIII. kerületi, ingatlanokhoz köthető korrupcióról, s úgy döntött, csapdát állít az alpolgármesternek. Ám elbénázta az akciót, de azért bepróbálkozott a váddal a bíróságnál.

Meg azt is jelentheti (lévén a botrány 2014 júliusában robbant ki), hogy függetlenül attól, a XIII. kerületben létezik-e ingatlanokhoz köthető korrupció, csupán az volt a cél, hogy a 2014 októberi önkormányzati választások előtt bemossanak egyet Hiszékenynek, a XIII. kerületi MSZP-nek, és úgy általában a szociknak.

Hirtelen nem is tudjuk, melyik megoldás borzongatóbb.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik