Ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni, hány gyermek éhezik Magyarországon, először azt kell tisztázni, mit értünk éhezés alatt. Ezt írta egy korábbi tanulmányában Husz Ildikó és Marozsán Csilla. A mennyiségi probléma mellett az elfogyasztott étel minősége is gondot okoz. Az előbbi alultápláltsághoz, míg a nem megfelelő étrend gyakran elhízáshoz vezet.
A gyerekkori éhezés növeli a krónikus betegségek valószínűségét, rontja az iskolai teljesítményt, hátráltatja a szociális és más képességek fejlődését is. A tanulmány szerint Magyarországon nagyjából 36-54 ezer gyerek rendszeresen éhezik, több mint 200 ezer pedig időnként nem jut megfelelő mennyiségű élelemhez. Ők a kríziséhezők, akik nem folyamatosan éhesek.
Különösen nagy gond, hogy a legszegényebb családokban nem főznek, mert az alapvető feltételek is hiányoznak. Nemcsak az élelmiszer, hanem az edények, a gáztűzhely, az áram- vagy gázszolgáltatás is.
Költségvetési okból nem éhezhet gyerek
A tanulmányt olvasva Horgas Péter díszlet- és látványtervező meghirdette a Nemzeti Minimum Programot. A civil kezdeményezés célja, hogy az Országgyűlés törvényi szinten garantálja, hosszú távon biztosítsa, hogy “költségvetési okokból nem éhezhet Magyarországon gyerek”. A Nemzeti Minimum előadóművészekhez fordult, hogy ennek a kérésnek hangot és formát adjon.
Most a közvélemény felrázására koncertet szervez. (A csaknem 100 neves előadóművész közös koncerttel lép fel a Papp László Sportarénában. Közülük Szinetár Dórával, Beck Zolival (30Y), illetve Bornai Tiborral készítettünk villáminterjút.) A szombati koncerten felolvassák a gyermekéhezés felszámolásáról szóló országgyűlési határozattervezetet. A szöveg egyelőre nem nyilvános, de annyit tudni lehet, hogy a javaslat konszenzusos – írja a Népszabadság, emlékeztetve rá, hogy egy tavalyi Gallup-kutatás szerint a gyermekes családok 47 százalékának gond az élelmiszerek beszerzése. Magyarország ezzel az OECD-tagországok közül Törökország után a második legrosszabb helyen áll.
A gyermekétkeztetésre szánt összeg idén 53-ról 58 milliárd forintra emelkedett. Szeptembertől már a bölcsődések és óvodások nagyjából 90 százaléka étkezhet ingyen. A képet árnyalja, hogy a Magyar Nemzet a KSH adataira hivatkozva a minap megírta: két év alatt csaknem 80 ezerrel csökkent azon kiskorúak száma, akiket az állam rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesít.
Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként tenni; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden. (Márai Sándor: A szegények iskolája)
Mint korábban megírtuk, a Ferge Zsuzsa nevével fémjelzett Gyerekesély Közhasznú Egyesület korábban éppen az OECD 2014-es adatai alapján arra emlékeztetett, hogy a vizsgált 24 uniós országból 2007 és 2014 között csak Magyarországon csökkentek szignifikánsan a szociális kiadások. A többség a válság szegényekre gyakorolt hatását igyekezett tompítani. Magyarországon – egyedül Európában – 2008 óta egyetlen szegénységi mutató sem javult.
Az anyagi, pénzben mérhető szegénység még 2012 és 2013 között is emelkedett, az egyenlőtlenségek fokozatosan nőnek. 2010 és 2013 közt például 7,2-szeresről 8,2-szeresre nőtt a legszegényebb és leggazdagabb egymillió jövedelmei közötti szorzó: „Ez egy másik Magyarország, mint amit a miniszterelnök vizionál” – emlékeztettek. A gyerekek szegénységét, kirekesztettségét, nélkülözését jelző mutatók hosszú évek óta romlanak.
Szegények kontra gazdagok
Ez a romlás 2010–2011 óta felgyorsult, ma már mintegy 440 ezer gyerek él jövedelmi szegénységben, több mint 600 ezer az élet számos területén nélkülöz. A Tárki jelentése alapján 2012-ben a magyarországi cigányok mintegy 90 százaléka, a nem romák harmada élt súlyos anyagi deprivációban. A szakemberek a szegénység folyamatos mélyüléséről, a kilátástalanság erősödéséről számoltak be, és a helyzet tragikusra fordulását jósolták 2015-re.
A Ferge Zsuzsa és Darvas Ágnes nevével fémjelzett tanulmánykötet bevallott célja az volt, hogy a kormányzat gyerekszegénységhez kapcsolódó jelentéseit kiegészítse, kontrollálja, mivel a tapasztalatok szerint azok nem néznek igazán szembe a kemény tényekkel, a kormányzat felelősségével. A kutatók szerint a kabinet magáévá tette a főbb uniós elveket, vállalásokat, de még azt sem tudja nemzeti léptékben értelmezni, kiken akar segíteni.
Vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa azt írta, a szegényekhez csak változó újraelosztással juthat több forrás, de ez a jobb anyagi helyzetben lévőket makroszinten negatívan érintheti.
Másfelől a szegények kizárólagos támogatása minden szinten ellenérzéseket vált ki.
Mikroszinten ez még személyes jellegű lehet (nem kap az, aki ugyanúgy rászorulna, vagy kap, aki meg sem érdemli), de makroszinten már (hasonló okok miatt) rasszizmusként, jogok, kötelezettségek egyensúlyának követeléseként jelentkezhet. Ebből országos és helyi feszültségek adódhatnak.
Márpedig integráció nincs integrálók, kirekesztés kirekesztők nélkül.
A szegénység sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka, okozata a pénzhiány. Ehhez képest a segélyreformoknál inkább az összegek csökkentéséről, a feltételek szigorításáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire van szó.
Ez kérdésessé teszi a 2020-ra vállalt alapcél, a jövedelmi szegénység csökkentésének megvalósítását.
A Gyerekesély Közhasznú Egyesület korábban arra jutott, hogy a legtöbb országos intézkedés szembemegy a szavakban vállalt célokkal. A nagy ívű szövegekből kis ívű projektek lesznek. Hiányzik a makroszintű kormányzati beavatkozás a minimális jövedelmi szint eléréséhez, a modern oktatáshoz, szakmai képzéshez, korszerű egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz; a gyerek fejlődését nem károsító lakhatáshoz.
Magyarország jobban teljesít?
2014 júliusáig a kormányzati tervek és stratégiák szövegei tartották magukat az EU normáihoz. Elszánt küzdelem indult papíron a gyerekek szegénysége, a romák kirekesztése, a vidék leszakadása ellen. Mindent elárasztott a „Magyarország jobban teljesít” propaganda, ám az egyesület jelentése mást mutatott. Magyarország még önmagához képest is rosszabbul teljesít.
Nincs hálásabb publikum a majomszínházban sem, mint amilyenek az emberek egy népgyűlésen, hol megmagyarázzák nekik, miért voltak eddig szegények, s megcsillogtatják előttük azt a távoli célt, melynek elérése érdekében újabb nyomorúságot és szenvedést kell majd lelkesen elviselniük. (Márai Sándor: A szegények iskolája)
A kutatók húsz mutató alapján arra jutottak, hogy a 2010 és 2013 közti években nőtt a szegénység. Magyarország válságra adott válaszai a többségnél rosszabbak voltak, 2010 óta végképp háttérbe szorult a szegénység csökkentésének ügye. Noha a GDP ezt nem indokolja, a szegénységet és gyerekszegénységet leíró mutatók többségénél romlott az EU-n belüli helyezésünk.
A 20 mutatóból 10 esetében Magyarország jellemzően az utolsók között volt, jórészt a gyerekpolitika miatt. Néhány ország törekszik arra, hogy a gyerekekkel járó többletterheket kiegyenlítse: 2006 és 2012 között öt olyan ország volt az EU 27 országa között, amelyek tartósan kompenzálták a gyerekhátrányokat, a gyerekes családok szegénységi aránya az átlagosnál kisebb volt.
Magyarország a legkevésbé gyerekpárti országok közt van.
Igaz, a gyermekes családoknak nyújtott pénzbeli ellátásokat tekintve – a gyes és kivált a gyed miatt – elég jó a helyezésünk, de a többi ellátással bajok vannak. Ezért a gyerekek és az össznépesség szegénységi arányai közti rés a vizsgált évek mindegyikében a 27 tagországon belül a legmagasabbak közt volt. Esetenkénti magas rés öt országnál fordul elő. A tartós és tágra nyíló rést együtt tekintve csak Románia van nálunk rosszabb helyzetben.
Falura megy a szegénység
A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése súlyosan érinti a gyerekes családokat. A területi egyenlőtlenségek sokat emlegetett növekedése azt is jelenti, hogy „a szegénység, kivált pedig a gyerekszegénység, >>falura megy<<”. Az alacsony jövedelem „természetesen” hozza magával a rosszabb, gyakran egészségtelen táplálkozást, a gyerekek fejlődését nehezítő rossz lakáskörülményeket. A rossz helyzetű településen a gyermekek jövedelmi szegénysége az országos 23 százalék körüli arány helyett 50–70 százalék között volt 2013-ban.
A jelentés – a jogszabályok és néhány intézmény átalakuló működése alapján – egyértelműen úgy látja, hogy a kormány gyakran ezzel ellentétes nyilatkozatai dacára „szinte minden esetben gátolja a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kirekesztés csökkentését, az egyéni jogok érvényesülését. (…) Családi hátszél nélkül a megkezdett középiskola sem adja meg a kiemelkedés esélyét. Ez különösen igaz a szakiskolákra, amelyek szinte garantálják a korszerűtlen tudású, alig piacképes „szakmunkások” tömeges kibocsátását…”
