“Minden szempontból lemaradásban vannak a helyi gyerekekhez képest, hiszen ők nem az anyanyelvükön tanulnak, kevésbé ismerik a helyi szokásokat, nem annyira ismerik ki magukat az adott kultúrában. Volt olyan osztálytársam, aki élete nagy részét Spanyolországban töltötte: kétszer annyi időbe telt a tankönyv egyetlen oldalát elolvasnia, mint nekünk” – mondja Nuridsány Eszter gyermekpszichiáter, akit az Angliában tanuló csodalány, Róza kapcsán kérdeztünk a bevándorló gyerekek tanulmányi teljesítményéről.
A bevándorló jelen esetben olyan gyereket jelent, aki nem anyanyelvén, nem anyaországában folytat tanulmányokat és természetesen nem ösztöndíj keretei között próbálhatja ki magát. Ilyen bevándorló gyereknek lenni nem könnyű: hátuk mögött rosszabb körülmények, szemük előtt rengeteg lehetőség van. Nuridsány Eszter azt mondja:
“Ezek a gyerekek olyat szeretnének elérni, amire otthon nem volt lehetőségük. Bizonyos nehézsorsú országból érkező gyerekek alapvető tapasztalata a bizonytalanság, az elismerés és a nyugalom hiánya, így fő motivációjuk ezek megteremtése.”
Pontosan tudják: a jobb élethez vezető utat iskolának hívják. A jó teljesítményhez pedig minden tudásvágyukat és szorgalmukat mozgósítaniuk kell, a gyermekpszichiáter szerint ugyanis a bevándorló gyerekek többszörös energiabefektetéssel érik el ugyanazt a szintet, mint helyi társaik. A kiválósághoz éppen ezért komoly elhatározásra, összpontosításra és kitartásra van szükség.
Fotó: Shutterstock
Persze a képlet ennyire nem egyszerű: a sok lehetőség is fékezhet, frusztrálhat egy gyereket, ugyanakkor ha egy diáknak otthon már 12 évesen dolgoznia kellett, az iskola szinte megkönnyebbülés. De nem kell ennyire messzire menni: egy Magyarországról Angliába költöző gyerek is pontosan tudatában lehet annak, hová repítheti a nyugati ugródeszka, de ez a nyomás útját is állhatja érvényesülésének. Az egyéni karakter, a szülői háttér és fogadó környezet mind-mind hatással van arra, hogy fiatal lehetőségként vagy frusztrációként éli-e meg a megváltozott élethelyzetet.
A jó teljesítmény segítheti a beilleszkedést
Vannak intézmények, ahol strébernek, okoskának lenni ciki, a gyerek könnyen a periférián találhatja magát, más iskolákban viszont sikk jól tanulni, az osztály belső hierarchiájában meghatározó a teljesítmény.
“A tanár szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni: legyen szó a beilleszkedésről, a jó tanulók presztízséről, az ő viszonyulása adja meg az alaphangot. Ha ő nyitott, a diákok is ezt fogják követni, ha segít megérteni a helyi gyerekeknek, mit jelent egy másik országot elhagyva új helyen megvetni a lábukat, új kontextusba helyezi a bevándorló gyereket.”
Egy jó módszer lehet, ha például egy osztályfőnöki órát arra szán, hogy a gyerek megmutassa honnan, milyen kultúrából érkezett, ráadásul egy ilyen első kézből szerzett tapasztalat a helyi gyerekek látókörét is tágítja.
Ha a bevándorló gyerek beilleszkedett, a kortársközösség befogadta, az ő lendülete és kitartása minta lehet a többieknek is, ráadásul az új tapasztalatokkal szerzett szélesebb horizont is javukra válik.
A pszichiáter kiemeli: alkalmazkodásra mindkét féltől szükség van, de ha ez megvan, egy olyan sokszínű, nyitott közösség és elfogadó atmoszféra alakul ki, amely mindenki számára előnyökkel jár. Win-win.
