Másfél személyes sátor áll a forgalmas első kerületi Fő utca eleve szűk járdáján, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal szemben. A sátor mellett Szabó Bálint ügyvéd transzparenseket gyárt, mögötte érkeznek „hajléktalan segítői”, hogy jelenlétükkel erősítsék a sajtótájékoztató üzenetét. „A kollégák befogadtak és megmutatják, hogyan kell az utcán élni”, mesél Szabó, aki addig marad a Minisztérium előtt, amíg ki nem jön Seszták Miklós miniszter úr és nem tárgyal vele, vagy a hódmezővásárhelyi K-Art-botrány károsultjaival.
Fotók: Neményi Márton
A szövevényes történet évekre nyúlik vissza. A legújabb fejlemény, hogy 2014 augusztusában a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) százmilliót fizetett ki Kendi Imre hódmezővásárhelyi jobbikosnak (neki 50, feleségének és testvérének 25-25). Ennyibe került a Kendiék cégcsoportjának, a K-Art gazdasági társaságnak, pontosabban egy üzletrészének átruházása. Ez a cég végzett el egy nagy vásárhelyi PPP-beruházást, a Balogh Imsi Sportcsarnok megépítését és üzemeltetését még Lázár polgármestersége idején. 5 nappal azután, hogy a százmillió megérkezett Kendiék számlájára, a családfő bejelentette, hogy indul az önkormányzati választáson; a mandátumot megkapta, majd ismeretlen okokból lemondott róla és nem ült be a testületbe. A Kendi-féle cégcsoport három vállalatból állt, az egyiket tehát megkapta a minisztérium, a másik kettőt csődeljárásba vitte.
Országszerte 60 károsult vár 800 millióra a K-Arttól, többségük, úgy néz ki, hiába. Eközben a minisztérium által megbízott jogász, Győrfi-Tóth Péter megüzente a megvásárolandó céget kezelő felszámolóknak: az állam hajlandó plusz harmincmilliót fizetni a százon felül, ha ők elintézik, hogy ezzel – azaz a nekik járó nagyjából 150 millió töredékével – megelégedjenek a ki nem fizetett festők, burkolók és a többi vállalkozó. Legalábbis ezt állítja Szabó Bálint, a kezében egy erről szóló levéllel, amelyben tételesen szerepel a felek nevei és az összegek. A K-Art belement, azaz az NFM úgy vette meg a stadiont kivitelező és üzemeltető céget száz plusz harminc millióért, hogy részükről a tartozást ezzel le is tudták. Szabó Bálint úgy tudja, a NAV már vizsgálódik, Kendiék családi vagyonát pedig zár alá helyezhetik, ha még nem tették meg.
Szabó egyébként régóta küzd Kendiékkel: mióta elvállalta a károsultak védelmét, beállított egy sajtótájékoztatóra, megkereste a NAV-ot és Kendi feleségét is, amely után a küzdelem majdnem egészen konkrét lett, a jogásznak és a politikus szabályos Benny Hill-es kergetőzésbe kezdtek a cég székhelye körül. Eddig mindenki mindent tagadott, a Szabó által emlegetett bizonyítékok ellenére nem mozdult az ügy, a minisztérium szerint teljesen tiszta volt az üzlet. A jogász most Seszták NHM-vezértől várja a választ a fenti harmincmilliós kérdésre, ezek szerint ugyanis a minisztérium keze is benne van a mutyiban. A sátras, hajléktalankarral nyomatékosított drámai performansz után bement tehát a szemközti intézménybe, ahol miniszter ugyan nem várta, de sajtófönök igen. Szabó és Lenkei Mirtill között hrabali (és egy kicsit kafkai) párbeszéd bontakozott ki, amit, mivel rögzíteni tilos volt, emlékezetből idézünk.
-A miniszter úr bent van?
-Nincs.
-Várható esetleg valamikor?
-Nem?
-Holnap?
-Nem.
-A héten akkor egyáltalán nem? Dolgozik ő egyébként?
-…
-…
-Azt tudom mondani, hogy írásban keresse meg a minisztériumot és válaszolunk.
-Megtörtént, nem jött válasz.
-Jó, akkor a holnapi napot követően keresse meg és válaszolunk. A jogi képviselőt tessék keresni.
-De hát éppen ő az, aki kvázi megfenyegette a vállalkozókat, hogy be kell érniük ezzel a harmincmillióval.
-Ezt ön mondja. De jó, akkor küldje el nekünk is.
-Ezt a dokumentumok mondják itt a kezemben. Nagyon szívesen itt hagyom.
-Én ezzel nem tudok mit kezdeni. De most ne menjünk bele a részletekbe, mert nem vezet sehova.
-Ezek önöknek részletek, hatvan embernek meg a megélhetése.
-…
-…
Szabó végül kiment, hogy beköltözzön a sátorba. Azt mondta, másnap estig vár, aztán leül a portán és nem mozdul. Ha ez sem működik, mozgósítja a károsultakat és – „a budapestiektől előre is elnézést” – de lezárják a Fő utcát, azaz az első kerület utolsó rakparthoz közeli még többé-kevésbé működő útját.
