Aki ma megél, holnap szegény lehet – csak lefelé vezet út a társadalmi hierarchiában

A társadalmi olló egyre jobban nyílik, a középréteg eközben elkopik: egy részük lecsúszik, aki pedig biztos helyzetben van, az is a NER-be kapaszkodásból profitál. Ferge Zsuzsa szociológussal és Ruszin Zsolt adószakértővel beszélgettünk.

Korábban a témában:

Világméretű jelenség a jövedelmi különbségek növekedése. Míg négy éve még 388 milliárdosnak volt akkora vagyona, mint a földlakók felének összesen, addig mára a világ 80 leggazdagabb embere rendelkezik a felfoghatatlan vagyonnal. A magyar milliárdosok nem tartoznak a föld leggazdagabbjai közé, határaink között azonban elképesztő pénz és ezzel hatalom van a kezükben: a száz leggazdagabb magyar birtokolja az ország lakossági vagyonának 13 százalékát. Ferge Zsuzsa szociológust arról kérdeztük: Magyarországon is megfigyelhető, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek?

Adat egyelőre még nincs, de minden jel arra utal, hogy a gazdagok tovább gazdagszanak, a szegények pedig egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek” – összegez a szociológus, aki elmondja: a könyörtelenül egyre szélesebbre nyíló társadalmi olló szorításában mindig van valaki: ők lennének a mi kissé suta középosztályunk. Ferge Zsuzsa szerint a középosztály legjellemzőbb sajátossága, hogy tagjai anyagilag biztos lábakon állnak és “szabadok, függetlenek, eszerint is tudnak gondolkodni”.

Az anyagi biztonság azonban egyre kevesebbek számára elérhető, illetve megtartható: rengetegen csúsznak le a társadalmi ranglétrán, amelyen azonban szinte lehetetlen visszakapaszkodni. Ferge Zsuzsa úgy látja: a középosztály kettészakadásának vagyunk tanúi. Az egyik csoportban a biztonságukat elvesztő, szorongóvá válók vannak, míg a másikban azok, akiknek a politika jelenleg biztonságot ad.

“Utóbbiak azok közé tartoznak, akik politikailag elfogadják a Nemzeti Együttműködés Rendszerét és ebből gazdasági előnyeik származnak.”

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a folyamatnak társadalomlélektani következményei vannak: minél fenyegetőbbnek érzi valaki a szegénységet, annál jobban fél a szegényektől. És akiktől sokan félnek, könnyen kerülhetnek egy céltábla közepére, bűnbakként. “Ilyen bizonytalan, frusztráló helyzetben az emberek könnyebben áldozatul esnek egy olyan világképnek, miszerint kell egy vezér, aki megmondja, merre van az előre” – magyarázza Ferge Zsuzsa, aki úgy látja: ma Magyararországon elsősorban jobboldali demagógiáról lehet beszélni, ami gyakran nemzeti színű, idegen-, cigány- akár bevándorlóellenes.

Az vagy, ahová születsz

Egy társadalom nyitottságát, az egyén szabadságának határait pontosan kijelöli a társadalmi mobilitás állapota. Mennyi esélye van egy vidéki, szegény családba születő gyereknek a kitörésre? Magyarországon jelenleg minimális. Bár az oktatás és a szociális rendszer feladata az lenne, hogy kompenzálja a társadalmi egyenlőtlenségeket, nálunk arra van a legnagyobb esély, hogy a 12. kerületi bankár csemetéje diplomát és jó állást, majd a szülőktől megörökölt kapcsolatrendszerrel jó állást szerez, míg a vidéki szegénygyerek sztereotipikus útjának stációi a nem elég hatékony oktatás-nevelés, a szűk mozgástér, a munkanélküliség – függetlenül képességeitől. Felfelé lépni tehát szinte lehetetlen, a lecsúszó középréteg viszont egyre duzzasztja a szegények csoportját.

Ferge Zsuzsa szerint a mobilitási helyzettel komoly gondok vannak, de nem csak nálunk. “Ahol nő az egyenlőtlenség, ott a mobilitási lehetőségek szükségképpen csökkennek. Magyarországon erre a világméretű trendre rátesz az iskolareform: a 16 évre leszállított tankötelezettség, illetve a középiskolák, felsőoktatási intézmények egyre nehezebb elérhetősége” – magyarázza a szakember, akit arról kérdezek: a miniszterelnök által többször is emlegetett és célként megjelölt munkaalapú társadalom segítheti-e az igazságosabb elosztást, a szegények támogatását, lendületet adhat-e a társadalmi mobilitásnak?

A munkaalapú társadalom egyelőre semmi mást nem jelent, mint több mint 200 ezer ember közmunkáját. Ez a megoldás semmilyen új ugrópontot nem ad az érintetteknek, hiszen nem képzés, hanem árokpucolás. Ez a fajta munkaalapú társadalom inkább gátolja a társadalmi mobilitást: a közmunkásokat még abban is megakadályozza, hogy a munkaerőpiacon keressenek tisztességes megélhetést biztosító munkát, hiszen napi 8 órában ott kell támasztaniuk a lapátot az ároknál” – hangzik a kegyetlen ítélet.

 
Fotó: Hír24/Kummer János 

Családok tűnnek el, csúsznak le

Ferge Zsuzsa igazi hungarikumra hívja fel a figyelmet: “Hegyeshalomtól nyugatra csak progresszív adórendszerek vannak, az egykulcsos adó már csak Kelet-Európára jellemző. Olyan degresszív adó, mint a családi adókedvezmény, nem ismeretes.” Ahol van családi adókedvezmény, ott – például Angliában – amikor nincs miből levonni a kedvezményt, akkor az juttatásként, “negatív adóként” jelenik meg. Egy bizonyos jövedelmi szintnél ez a kedvezmény “elfogy” és egy meghatározott gyermekszám felett sem jár nagyobb összegű segítség. “Magyarországon fordított utat jár. Én magam és sok szociálpolitikus az egységes, magas összegű jutattások mellett vagyunk” – magyarázza a szociológus, aki lenne megoldás növekvő társdalami különbségekre.

Személyes véleményem az, hogy a szegények ellátási rendszerén nagyon gyorsan változtatni kell, mert minden nap családok tűnnek el, csúsznak le. Ők annyira mélyre süllyednek, hogy a segítő kezek alig érik el őket. Onnan, a teljes kilátástalanságból már nagyon nehéz kimozdítani egy családot: ezzel nő a nyugtalanság, a bűnözési statisztikákban is tettenérhető a leszakadásuk.

Második lépésként a progresszív adózást kellene visszavezetni a szociológus szerint, a harmadikban pedig az oktatást kellene ráncbaszedni: visszavezetni a 18 éves korig tartó iskolakötelezettséget, megoldani a pedagógusok képzését, a középiskolák helyzetének rendezését.

Kiket erősít az adórendszer?

Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke szerint a kormány megreformált adórendszerével – tehát az egykulcsos személyi jövedelem adó és a családi adókedvezmény bevezetésével, valamint az adójóváírás megszüntetésével – egy jól körülhatárolható csoport húzta a legrövidebbet: a gyermektelen, alacsony-keresetű munkavállalók. Ezt a réteget kifejezetten rosszul érintette az adórendszer átalakítása, mivel “számukra az adókulcs csökkentése nem hozott változást, eleve nem volt olyan magas jövedelmük. Az adójóváírás korábban járt nekik, ennek elvételét hiába kompenzálták a 2014-től igénybe vehető járulékkedvezménnyel: az csak a családosok számára elérhető” – mondja az alelnök. Vannak azonban, akik jól jártak: ők a gyermeket nevelő munkavállalók, akiket bár szintén sújtott az adójóváírás eltörlése, a járulékkedvezménnyel végül mégis inkább nyertek az új rendszerrel. 

A legnagyobb haszonélvezők azonban a magaskeresetű, három vagy több gyermeket nevelő adózók. Tegyük fel, négygyermekes bankigazgatók vagyunk. Az egykulcsos adóval arányaiban ugyanakkora sarcot fizetünk, mint egy havi 100 ezer forintot kereső munkavállaló, négy gyermekünk és magas keresetünk okán azonban havi 132 ezer forintot spórolunk havonta, hála a családi adókedvezménynek. Akkor is, ha nekünk bankigazgatóknak ez aprócska csepp a tengerben, ugyanis a törvény nem tesz különbséget szociális rászorultság alapján.

“A jobboldali értékrendből fakad, hogy a kedvezményeket nem vonják meg a felsőbb társadalmi rétegektől. Ezt a kormány a költségvetés által engedett kereteken belül pótolja- amennyire tudja – néhány szolidaritási elv (pl. családi járulékkedvezmény) érvényesítésével. Az egykulcsos adórendszer a társadalmi elrendeződést konzerválja, a
jövedelmi különbségeket növeli. Nincs progresszió, nincs többletadó-elvonás a felsőbb társadalmi rétegekben”

– magyarázza Ruszin Zsolt, aki szerint a jelenlegi adórendszer a tőkejövedelmeket is erősíti. Ehhez érdemes tudni, hogy a lehetséges jövedelmek két fő formája a munkajövedelem és a tőkejövedelem. Előbbi esetre klasszikus példa, amikor a munkavállaló egy cégnél dolgozik és tevékenységéért havi fizetést kap. A tőkejövedelem megnevezés egyfajta passzív jövedelem, vagyis a pénz dolgozik tulajdonosának: ilyen, amikor valaki a tőzsdén forgatja pénzét és az árfolyam-nyereség által jut bevételhez. Ez a típusú jövedelem a felsőbb társadalmi rétegekre jellemző.

Az adórendszer pályája tehát azoknak lejt, akik képesek befektetni, tartalékot képezni, aki viszont kiskeresetű, gyermektelen alkalmazott, nehezített pályán kell megmássza a megélhetés és a társadalmi felemelkedés csúcsait. Ezt a nehezített pályát hívják igazságtalanságnak.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.