Pofont kapott Európa és annak egyik alapértéke, a sajtószabadság január 7-én, amikor három fegyveres megölte a Charlie Hebdo nevű szatírikus lap több munkatársát, illetve az őket védő rendőröket. Biztonságos társadalmi és földrajzi távolságban vagyunk? Tarjányi Péter szerint: igen.
“Egyre több szélsőséges gondolkodású ember van Európában és azt kizárni, hogy egy-kettő idevetődik, naivitás lenne” – kezdi a biztonságpolitikai szakember, aki hangsúlyozza: egy esetleges támadásra szinte csak elvi esély van. “Nyugat-Európára sajnos egyre jellemzőbb, hogy a második-harmadik generációs muszlimok nem találják a helyüket: sok közülük fiatal, képzetlen, munkanélküli.A szélsőséges iszlám az utóbbi években ebből a közegből tudott meríteni.”
A magyar iszlám társadalom ezzel szemben nagyon nyugodt közösség: múltja és jelene is megkülönbözteti a tőlünk nyugatabbra élő kisebbségtől. “Volt arra példa, hogy a Balkánról érkeztek harcos imámok és néhány megszólalásuk után az iszlám közösség azt mondta: köszönik, ők ebből nem kérnek. Nálunk ezekre a nézetekre gyakorlatilag nincsen befogadókészség” – szögezi le Tarjányi Péter. A “nyugalom” hátterében az állhat, hogy a magyarországi közösség tagjai túlnyomórészt a 70-es, 80-as években érkeztek Magyarországra, tanulni. Ezek a mérnökök, orvosok, művészek családot alapítottak, vallásgyakorlásukat nem korlátozzák, Tarjányi Péter szerint a velük való kooperáció zökkenőmentes, pozitív.
Mi változik a magyar terrorelhárításnál?
“Az utóbbi 3-4 év terrorelhárítási tevékenysége behozta az elmúlt 10-15 évben felhalmozott lemaradást” – a szakértő válaszában arra céloz: ha esetleg mégis beavatkozásra lenne szükség, szakmailag felkészült hátország kezelné a helyzetet. Tarjányi Péter napi szintű, gördülékeny együttműködésről beszél a magyar és az uniós tagállamok terrorelhárítási szervei között. A biztonságpolitikai szakértő szerint ezt a közös munkát nyugodtan elképzelhetjük úgy, ahogyan a filmekben látjuk: a magyar szakember pontosan tudja, hogy például Varsóban, Krakkóban vagy akár Párizsban kit kell felhívni, az öreg kontinens terrorelhárítói ismerik egymást.
“Az más kérdés, hogy a politikai döntéshozók felé milyen szakmai javaslatokat fogalmaznak a terrorelhárítási szervek, illetve a titkosszolgálatok. Nem maradhat az a fajta gondolkodásmód, ami Németországban, Franciaországban, Svédországban teret hódított az utóbbi 20 évben. Németországban a csatornázás, a közművek, a szemétszállítás területén leginkább törökök dolgoznak. Vannak olyan munkaterületek, munkatípusok amelyeket – kényelmességből – átadtak az európaiak, ez komoly látszámnövekedéshez vezetett” – Tarjányi Péter párhuzamot von: amíg az Egyesült Államokban (a mexikói menekültáradatot nem tekintve) elsősorban képzett munkaerőt engedtek be, addig “Európa befogadott“.
Tarjányi elismeri, jelen esetben például Franciaország gyarmatosítói múltja árnyalja a képet: hogyan is lehetne azt mondani valakinek, akinek szülőhazáját akár évtizedekre is maga alá gyűrte a francia hatalom, hogy nem jöhet, nem profitálhat abból, aminek kiépítéséhez az ősei hozzájárultak? “Ezért is érdekes kérdés szakmailag, hiszen a titkosszolgálatoknak, terrorelhárítóknak a politika felé felé javaslatokat kell tenni. Valahogyan másképpen kell kezelni a migrációt, már nem lehet mindenkit beengedni. Sőt, meg kell szigorítani az intézkedéseket, hogy ténylegesen azok jöjjenek Európába, akik elfogadják az itteni társadalomra és életre vonatkozó szabályokat, akik be akarnak illeszkedni.”
