A világban egységes munkaügyi szabályozás híján lefelé tartó ár- és bérverseny van. A tőke nyugodtan áramlik oda, ahol kedvezőbb a szabályozási környezet, és mindig talál olyan diktatúrát magának – például keleten, ahol Orbán Viktor nagy barátai vannak – amelyik alá tud ígérni bárminek. A magyar kormányfő felnéz ezen diktatúrákra, azt hiszi, az egyszemélyi irányítás hatékonyabb, mint a nehézkes intézményi vezetés, de – Schiffer szerint – téved, mert nem az állam és az EU szerepét kell csökkenteni, hanem a szövevényes intézményi irányítást kell átláthatóvá tenni.
Szerinte a szabad kereskedelemre épülő világrend válságban van. Orbán Viktor ugyanazt a rossz nemzetállami választ adja, mint a neoliberálisok. A kormányfő az elmúlt négy évben csak akkor vállalt konfliktust Európával, ha saját és a narancsos oligarchák érdekeit akarta védeni. „De Orbán Viktor és Simicska Lajos érdekei nem egyenlők a magyar választók érdekeivel.” Ugyanakkor semmilyen kezdeményezést nem tett, ami a bérek, a munkakörülmények, a termőföld, a környezetvédelem szempontjából kedvezőbb lenne. Egyetlen kezdeményezése nem volt az offshore paradicsomokkal szemben – emlékeztet az ellenzéki politikus, aki szerint nemzeti érdek lenne az erősebb Európa például az adóharmonizáció terén, aminek éppen a diktátorokat abajgató Orbán a legnagyobb ellenfele.
Az EU és az USA között kötendő szabadkereskedelmi egyezményt is képmutatóan támogatja a kormány, pedig az egész „tökéletesen ellentétes a kelet-közép-, illetve a dél-európai országok érdekeivel. A szabadságharcos kormány egyik oldalon a paksi hitelszerződéssel, a másikon a szabadkereskedelmi egyezmény támogatásával felszámolja az ország szuverenitását”. Schiffer szerint a 2008-as krízis után fogadkozott ugyan mindenki, de érdemben nem történt semmi az adóparadicsomok, a nemzetközi pénzügyi rendszer újraszabályozására, a spekulatív tőkemozgások megregulázására. Magyarországon a multik támogatása zsákutca, a “kizárólag a külfölditőke-vonzó képességünkre építő paradigma kifulladt. Egy zsákutcában nem gázt kell adni, hanem kifarolni belőle. Mi egy megújuló Magyarországról és nem egy összeszerelő országról álmodunk”.
Az álmok kapcsán Schiffer arról is beszél, hogy szeretné, ha a magyar közéleti kultúra eljutna oda, hogy attól, hogy “két ember politikai ellenfele egymásnak, még lehessen jó személyes viszonyban vagy munkakapcsolatban”, és a jó személyes viszonyból ne vonjon le senki következtetést a pártjaik közötti kapcsolatra. Ő egyébként nem foglalkozik a régi elit hatalmi logikájával, hogy ki, mivel jár jól. Az foglalkoztatja, erkölcsileg mi helyes vagy helytelen. Szerinte a rendszerváltás után egy történelmi félreértés folytán baloldali lett, aki az összeomló pártállam utóvédjeinek politikai képviseletét vállalta, illetve kulturális, egzisztenciális közelséget érez a pártállami évekhez. Ő azt gondolja, hogy azért, mert valaki látta Kádárt, és boldog békeidőknek tartja a hatvanas-hetvenes éveket, „valamint inkább riogatat a fasiszta veszéllyel, mint a kommunistával, még nem lesz baloldali”. További részletek itt.
