Belföld

Szegediek a nagyvilágban: Földesi Ildikó Londonban lelt boldogságra

batyi-zoltan
batyi-zoltan

2014. 02. 11. 12:05

Sorozatunkban olyan szegedieket szólaltatunk meg, akik távol szülővárosuktól keresik a boldogulásokat. Földesi Ildikó több mint tíz éve indult Londonba szerencsét próbálni.

A szép szegedi ifjú hölgy 2003 októberében döntött úgy, hogy saját kezébe veszi a sorsát, és nekiindul az ismeretlennek. De miért is?

– Otthon egy helyben toporogtam, úgy éreztem, tehetetlenül sodródom, hogy mások irányítják az életem és nem én. Terveim voltak, tanulni és utazni akartam, de ez nem volt lehetséges az otthoni körülmények között. Imádtam a munkámat, a barátaimat, szerettem Szegeden élni, de úgy voltam vele, ha nem vágok bele, sosem tudom meg, esetleg lehetett volna-e másképp is. Londont a közelsége miatt választottam, és főként azért, mert angolt tanultam otthon. Akkoriban azonban Magyarország még nem volt EU-tag, ezért jóval nehezebb volt kiutazni Nagy-Britanniába. Belépéskor szabályos vallató tortúrán esett át mindenki, akkoriban én is tanulóvízummal jöttem – mondta Ildikó.

Kedves angolok, elfojtott érzelmekkel

Ildikó elárulta: munkát találni jóval nehezebb volt amiatt, hogy a tanulóvízumommal csak heti 20 órát dolgozhatott legálisan, de a 2004-es EU-csatlakozás után minden sokkal egyszerűbbéés könnyebbé vált. A beilleszkedésben sokat segítették azok a magyarok, akiket kint ismert meg, és akiknek rendkívül hálás a mai napig. Sokukkal még most is jó kapcsolatot ápol.

– Az angolokis kedvesek voltak, de egyben távolságtartók. Kicsit merevnek láttam őket, sokszor elfojtják érzelmeiket, gondolataikat. Meg akkor is visszafogottak, amikor lila a fejük a dühtől. Talán a korrektségüket tartom a legnagyobb erényüknek, és azt, hogy nem igazán érdekli őket, honnan jöttél, hanem az, hogy mit tudsz – értékelte az “őslakosokat” Ildikó. Aki a legelején kutyát sétáltatott, takarított, hogy fedezze a költségeit Eközben folyamatosan pályázott különböző állásokra, és nyelviskolába is járt.

– Az áttörés 2004 elején történt, amikor felvettek a BBC World Service magyar adásához rádiós produkciós asszisztensnek. Rendkívül érdekes két év következett, rengeteg értékes emberrel találkoztam. A magyar adást aztán megszüntették több európai adással együtt, hiszen a BBC akkor már a jóval fontosabbnak ítélt perzsa és arab adások létrehozására koncentrált. A BBC-t követően egy másik médiacégnél, a CNN-t és a Cartoon Network-öt is tulajdonló Turner Broadcasting-nál dolgoztam fél évet, majd 2007-ben kikötöttem jelenlegi munkahelyemen, az Európai Gyógyszerügynökségnél.

szegediek-a-nagyvilagban(650x433).jpg (szegediek a nagyvilágban, )

Ügynökségeknél keresik a munkát

– A legtöbb itteni munkámat egyébként ügynökségeken keresztül találtam. Ez úgy működik, hogy regisztrálsz egyszerre több ügynökségnél, akik ha érdekesnek találják az önéletrajzod, felhívnak, interjút készítenek, esetleg tesztelnek, majd kiközvetítenek egy állásinterjúra. Ha sikeres az állásinterjúd, és a cég alkalmaz, akkor ők fizetnek jutalékot az ügynökségnek, neked ez semmibe sem kerül. A várakozásaim felülmúlták legmerészebb álmaimat. Hál’ Istennek, szerencsésen alakultak a dolgaim, de rengeteg kemény munka volt mindebben – avatott be az angliai álláskeresés valóságába Ildikó.

Szinte már közhelyként hangzik, hogy London az egyik legnagyobb magyar város. Ildikótól megtudtuk: most már van a brit fővárosban magyar nyelvű iskola, bolt, étterem, kávézó, fodrász. Szerinte mindenki megtalálja a maga kisebb-nagyobb magyar közösségét.

– Nekem vannak magyar munkatársaim és azok, akiket még a kezdeti időszakban vagy menet közben ismertem meg. Szeretek velük lenni, mert bár lehet viccelődni angolul is, de bizonyos poénokat csak egy magyar ért. A magyarokon kívül más nemzetekből is szereztem nagyon jó barátokat. Ők többségében olaszok és spanyolok, mert úgy érzem, hogy temperamentumban ők állnak közelebb hozzám.

szegediek a nagyvilágban, ildikó (szegediek a nagyvilágban, ildikó)

A Temze partján nagy a verseny

Földesi Ildikó, mint már írtuk, 2003-ban kelt útra, és választotta Londont. De mire számíthat az, aki most akar, ha csak néhány évre is, a szigetországban letelepedni?

– Először is azt tanácsolom mindenkinek, aki szeretne elindulni, hogy tervezzen előre. Mindenképp tanuljon angolul, mert minél jobban beszéli ezt a nyelvet, annál nagyobbak az esélyei. Azt tudni kell, hogy Londonban nagy a verseny, és angolul jól beszélő Kelet-Közép-Európaiból van bőven.

Legyen tartalék pénze, ami fedezi a költségeket legalább 2-3 hónapra előre. Munkalehetőség van még mindig, de úgy látom, hogy sokkal kiélezettebb a verseny. Ami nagyon fontos, az a nyitottság! London egy kozmopolita város, ahol a kulturális különbségek okozhatnak súrlódásokat, de kellő toleranciával mindez kezelhető.

– Senki se várjon rögtön csodákat – hangsúlyozta Ildikó. – Az biztos, hogy nem könnyű otthagyni a barátokat, kollégákat, családot, de én már 10 éve itt élek, és akik fontosak a számomra, azokkal a mai napig kapcsolatban állok, ugyanott folytatjuk ahol abbahagytuk, amikor hazalátogatok. Ne induljon el senki dacból, haragból, felégetve mindent maga után. Fontos, hogy megmaradjon az otthoni kapocs, attól hogy valaki Angliában telepszik le, sosem lesz angol.

A hatalmas város előnyeit és gondjait Ildikóígy foglalta össze:

– Londonban nem lehet unatkozni. Rengeteg a kulturális esemény, rendkívül gazdag a színházak és mozik kínálata, bőven van kiállítás és sportesemény. Negatív oldala a városnak az, hogy drága, magas a légszennyezettség és természetesen az, hogy állandóan esik az eső! Aki hajlamos a depresszióra, az Málta vagy Spanyolország felé vegye az irányt!

“Ha találnék egy jó állást, átgondolnám a hazaköltözést.”

– Hogy maradnék-e itt akár évtizedekig is? Az a magánéletem alakulásától is függ, de igazából nem tudom. Gyakran járok haza, és olyankor mindig arra gondolok, hogy szeretnék hazaköltözni, mert szeretem Szegedet, azt, hogy ott nem rohan senki, el lehet férni az utcán, biciklizhetek mindenhová, és ezerszer jobb a levegő is. Ha találnék egy jó állást, komolyan átgondolnám a hazaköltözést.

Amit nehéz lenne újra megszokni, az a magyar mentalitás. Sokszor tapasztalom, mennyire barátságtalanok, ok nélkül nyersek, durvák az emberekaz áruházakban, étteremben, ügyintézéskor. Ez egy kicsit furcsa az itteni élet után. Otthon még mindig a vevő van az eladóért és nem fordítva.

Azt gondolom, hogy az alapvető kedvesség és figyelem nem pénz kérdése. Akárhogy is döntök, valahol kompromisszumot kell kötnöm, mert a hazaköltözés és a maradás is lemondásokkal jár. Majd elválik!

szegediek-a-nagyvilagban-ildiko1(650x433).jpg (szegediek a nagyvilágban, ildikó1)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.