Ezúttal Pécsett, Visegrádon, Budapesten és Bécsben, a korábbi sztorikhoz hasonlóan több idősíkon játszódik a Jonathan Hunt-kalandok most megjelent harmadik kötete. “Megrögzött eszképista vagyok, azaz olyan, aki amint lehet, szívesen el-elszökik a jelen korból és elmerül a talán kissé idealizált múltban a könyvek, filmek, játékok vagy éppen a gondolatai által. Az időutazós kalandregények bizonyára vágyaim manifesztálódásai is, de Jonathan Hunt azért messze nem azonos velem” – mondta a kalandregény-szériát kitaláló Pierrot (Marosi Z. Tamás) az MTI-nek.
Az Alexandra Kiadó által megjelentetett történelmi kalandregényben központi téma az időutazás, akárcsak a Jonathan Hunt-kalandok első kötete, a 2011-ben megjelent Jumurdzsák gyűrűje, majd a tavalyi Az ördög köve esetében. A rejtély kiindulópontja most egy visegrádi ásatáson talált csontváz mellett falba vésett felirat, amely szerint egy bizonyos Magister M négyszáz évvel a halála után született. A szálakat most is Jonathan Hunt, a New York Times Magyarországon élő újságírója bogozza ki.
“Az éppen aktuális sztori kialakulásának első fázisában sokat olvasok és egy nagy füzetbe gyűjtöm össze az információkat, korok szerint rendezve a kiemelésre érdemeseket. Ezek után a töprengés, az egyes helyszínek, korok és események összedrótozása következik fejben, majd a harmadik fázis, az elméletek, elvi lehetőségek igazolása, azaz a már célirányos kutatás. Ennek nyomán készül el a terjedelmes szinopszis, ami alapján szerzőtársam, Gábor Endre dolgozik” – magyarázta a Hunt-kalandok megszületésének munkamódszerét Pierrot.
Kitért arra, hogy a terepszemléket sokszor együtt végzik, mert így pontosabb lesz a leírás is a helyszínekről, a sztori pedig a konkrét jelenetek, párbeszédek fordulataival is tovább alakul, ezeket folyamatosan egyeztetik egymással.
A sorozat első könyve, a Jumurdzsák gyűrűje eredetileg egy számítógépes játéknak készült az egri önkormányzat pályázatára, a második epizód kezdeményezője szponzorok bevonásával a Debreceni Atomkutató Intézet volt, ezért is játszódott Debrecenben.
“A háttér most annyiban hasonló, hogy a történet magja szintén egy játékforgatókönyv, amely a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa projekt idején felkérésre készült. Akkor végül nem lett belőle interaktív film, de talán így utólag sem késő. Reményeink szerint 2014-ben végre elkezdjük Az ördög köve játékváltozatának munkálatait, így rövidesen a számítógépen is folytatása lesz a Jumurdzsák gyűrűjének” – fejtette ki Pierrot.
A megjelenési forma tovább bővülhet, hiszen – mint a szerző elmondta – a könyvbemutatókon a közönség gyakran felveti, hogy szívesen látna tévésorozatot vagy képregényt a Jonathan Hunt-kalandokból.
“Nem tudjuk és nem is akarjuk ifjúsági regényekként meghatározni a Jonathan Hunt-kalandokat, annak dacára sem, hogy az új kötetben megjelenik egy gyermekszereplő, aki talán hosszú távon is a főhős kísérője lehet. A visszajelzések azt mutatják, hogy igen széles olvasóréteget érdekelnek ezek a típusú könyvek. A vért, a nyomasztó hangulatot vagy a nyíltan ábrázolt szexualitást keresők másutt bőven találnak maguknak irodalmat – mi a túlparton rendezkedtünk be” – jegyezte meg.
Hozzátette: ezekben a regényekben egyértelműen tetten érhető az ismeretterjesztés szándéka, de “Magyarország történelmi, művészeti értékeinek megismertetésére messze nem csak a diákság szorul rá, és büszkeséggel tölt el, hogy néhány iskolában ajánlott irodalomként kezelik a könyveinket”.
Már formálódik Jonathan Hunt negyedik kalandja is, amelynek munkacíme A Kossuth-korona.
A korábban zenészként és producerként ismert Pierrot szólt az MTI-nek arról, hogy a hangsúly az utóbbi időben nála eltolódott a zenéről. “Ma már nemcsak dalokban és önálló zenei produkciókban gondolkodom, hanem olyan komplex művekben, amelyeknek egy része a muzsika. Színpadi műveknél, filmeknél, hangjátékoknál vagy éppen játékprojekteknél ez gyakran így van, ezek a kihívások különösen izgatnak. Az idei év amúgy nálam sok szempontból a táblajátékokról szólt, és remélem, jövőre a közönség elé kerül játéktörténeti munkám, az Agon második része”.
