Alföldi Róbert interjút adott a Népszavának, melyben élesen bírálta a politikát, és azokat a kollégákat is, akik nem tesznek a kialakult helyzet ellen. Az interjúban kitért a Vígszínház ügyeire, és arra is, hogy lát-e kiutat. A rendező elég keményen fogalmaz, így inkább mi is őt idézzük:
“Azt látom, hogy mindenki figyel. Közben olyan helyzet alakult ki a magyar művészeti életben, amikor minden héten üvölteni kellene. Csak az számít, hogy egy alkotó, intézményvezető egyetért-e a most regnáló politikai hatalommal, vagy sem. Ma mindent – a magyarságát, a hitelét, a szakmai kompetenciáját, a hűségét – megkérdőjelezheti valakinek az, hogy éppen milyen a valós, vagy a vélt pártkötődése.“
“Az is szép, hogy a szakmai bizottság egyenlő arányban támogatta korábban Eszenyi Enikőt és kihívóját, Balázs Pétert. A bizottságot minősíti, ha a tagjai azt gondolják, hogy a mostani Vígszínház és a Balázs Péter által felvázolt koncepció ugyanannyit ér. Ez megint azt mutatja, hogy a legkevésbé az számít, ki hogyan dolgozik.”
“Nem látom a kiutat (ebből a helyzetből – a szerk.) Ha leváltják a most regnáló politikai hatalom birtokosait, akkor a következőkhöz dörgölőznek azok, akik úgy érzik, nekik mindig dörgölőzniük kell. A középszerűség furcsa összefüggésben van a hatalomhoz való hűséggel. A legszomorúbb mégis az, amikor megkérdőjelezhetetlen tehetségű emberek arra használják a hatalmat, hogy mindent bekebelezzenek, vagy valamiért bosszút álljanak. Csak tudnám, hogy miért. Nem tudom, hogy ezek az emberek miként számolnak majd el ezekkel a tetteikkel. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miként fordulhat például elő, hogy én rendezek egy vidéki városban, nagy a sikere az előadásnak és az önkormányzat nem engedi a színháznak, hogy visszahívjanak.“
“Ha egy pillanatra visszalépünk a Nemzeti-történetre, milyen időket idéz, az, hogy egy-két kivétellel huszonnyolc előadás eltűnhet a süllyesztőben, mert, hogy a színház, amit vezettem, ideológiailag nem megfelelő. Egyszerűen nem is lehet értelmezni, hogy ez mit jelent.”
“Milyen alapon kérdőjelezi meg bárki az elmúlt évtizedek színházi kultúráját, jelentős színházi alkotóit? Gondolkodjunk már el, ki próbál erőszakot elkövetni a másikon. Ki próbálja a saját, vagy egy kisebbség ízlését ráerőltetni a másikra? Teljesen más kultúrát képvisel egy felvidéki magyar, mint egy erdélyi magyar. Összevissza használják a fogalmakat, a jelképeket és nem utolsósorban az embereket, és aki nem tesz mást, mint kérdezni próbál, azonnal ellenséggé válik. Ezek a folyamatok a legdurvább történelmi időkre emlékeztetnek.”
A teljes interjút ezen a linken olvashatja el.
