Az Országgyűlés elnöke által az elmúlt napokban tett – és vitákat kiváltó – nyilatkozat kapcsán a Századvég szakértői úgy vélik: a jövőre megalakuló kisebb létszámú Országgyűlés és a megújítás előtt álló parlamenti döntéshozatal kézenfekvő lehetőséget kínál ennek a szakmai körökben már régóta hangoztatott problémának a megoldására is. A kutatók szerint az nem képezi vita tárgyát, hogy a 20. századi totalitárius rendszerek érdemi funkcióitól megfosztva csak díszletnek használták a törvényhozó testületeket. Közös jellemzőjük volt, hogy a végrehajtó hatalom megtestesítője nem demokratikus politikai keretek között kapott felhatalmazást arra, hogy lényegében bármilyen tárgyú szabályokat megalkothasson a törvényhozás bevonása nélkül. “Parlamentáris demokráciában az ilyenfajta rendeleti kormányzás elképzelhetetlen; ugyanakkor szükséges megtalálni a törvényben illetve a kormányzat által kiadott rendeletekben szabályozott tárgykörök megfelelő arányát.”
Emiatt a ciklusonként megalkotott törvények száma minden esetben meghaladta a 400-at, így 2012 végéig összesen 3140 törvény született. Ez azzal járt, hogy az Országgyűlés tevékenységének jelentős részét a törvényalkotással összefüggő folyamatok teszik ki. A Ház a működését egyrészt folyamatos feszített munkarendben végzi, másrészt jellemzően kevesebb figyelem fordul az Országgyűlés egyéb funkcióira, kiemelten a végrehajtó hatalom ellenőrzésére, a parlamenti vitára.
A törvényhozási tárgyak mennyisége és a törvényi szabályozás részletessége régi vita a közjogi szakirodalomban. Konszenzusosnak tekinthető álláspont szerint mostanra szükség lenne a törvényhozás tehermentesítésére, melynek egyik eszköze lehet a törvényhozás kizárólagos tárgyainak meghatározása, az egyes jogalkotó szervek kompetenciáinak világos elhatárolása. A rendszerváltozás időszakában a funkcióit visszakapó, a demokratikus átalakulást megtestesítő – és ezáltal funkciójában megerősödött – Országgyűlés érthetően törekedett minél teljesebb szabályozásra, különösen ügyelve az alapjogok érvényesülésére. Az azóta eltelt közel két és fél évtizedben azonban a parlamentáris demokrácia megszilárdult, garanciái kiépültek, így indokolt lehet a törvények és az alacsonyabb szintű jogszabályok közötti egyensúly megújítása, valamint a törvényhozás legjelentősebb funkciói közötti arányok újragondolása is.
Magyarország Alaptörvénye a korábbi alkotmányos gyakorlattal összhangban deklarálja, hogy alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthat meg. Ezen túlmenően számos tárgykört kifejezetten törvényi – a legtöbb esetben sarkalatos törvényi – szinten rendel szabályozni. Mindezek a rendelkezések világosan körülhatárolják azokat a tárgyakat, melyek az Országgyűlés kompetenciájába tartoznak, és ezek ebben az alkotmányos berendezkedésben semmilyen módon nem érinthetőek. A Századvég Alapítvány szakértői szerint 2014-től csökken a parlamenti képviselők száma, az átalakuló és magát óhatatlanul újradefiniáló Országgyűlés szakszerűbb és hatékonyabb működésével összefüggésben célszerű lehet a jelenleg túlburjánzó törvényi szabályozás alapos áttekintése és a túlszabályozottság megszüntetése is. Ezzel a magyar jogrendszer törvényi szintje megtisztítható lehetne a feleslegesen törvényben szabályozott rendelkezésektől. E keretek szakszerű és jó meghatározása esetén a jelenleginél szerencsésebb egyensúly alakulhat ki az Országgyűlés és a kormány jogalkotási tevékenysége között.
Érdemes lenne a parlamentnek nagyobb mozgásteret hagyni a kormánynak, és nagyobb részben a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordítani az energiáit; ezt csak idézőjelek között lehet rendeleti kormányzásnak nevezni – mondta a Zalai Hírlapban szerdán megjelent interjúban az Országgyűlés elnöke, aki az Inforádió Aréna című műsorában hétfőn “egyfajta rendeleti” kormányzásról beszélt, annak rossz íze nélkül. Mint mondta: “A törvényhozási tárgykörök kijelölése, mint egyes törvények részletessége tekintetében a magyar törvényhozás túllép az optimális határokon.” Több mint két évtizedes országgyűlési képviselői tapasztalatára hivatkozva hozzátette: “Érdemes lenne elszánni magunkat annak érdekében, hogy a parlament nagyobb mozgásteret hagyjon a kormánynak, és ne mindent törvényben akarjon szabályozni.” Szerinte a törvényhozás “nagyobb részben fordítsa az energiáit arra, amire most éppenséggel nagyon kevés energiája jut – és az elmúlt húsz évben is így volt ez –, a végrehajtó hatalom ellenőrzésére”.
Számoltassa be a kormányt gyakrabban, legyen abban szigorúbb, hogy a felhatalmazással, amit kapott, miképpen élt. “Ezt pedig csak idézőjelek között lehet rendeleti kormányzásnak nevezni” – jelentette ki a házelnök. A devizahitel-szerződések bankoktól várt módosítása kapcsán azt mondta: az lenne a célszerű, ha az eddigi bírósági döntéseket is figyelembe véve kiegyeznének a felek. Azt azonban senki ne gondolja, hogy a devizahitelesek “mentesülnek az adósság megfizetése alól; mi több, a forintban eladósodottak nem járhatnak rosszabbul náluk”. Arra a kérdésre, hogy a devizahitelek kivezetése, forintosítása következik-e, úgy válaszolt: ezt az értesülést “sem megerősíteni, sem cáfolni” nem tudja. A kormányzatnak több megoldási lehetőséget kell végiggondolnia, de ha a megegyezés nem jön létre, és a kormánynak kell beavatkoznia, “akkor a jogállami keretek között olyan megoldás születik majd, amely nem feltétlenül találkozik a bankok érdekeivel”.
Kövér a rezsicsökkentésről kijelentette: az “csupán az érintett szolgáltatók korábbi extraprofitjának mérsékléséről szól”. Felidézte, hogy vannak olyan elgondolások is, amelyek szerint a szolgáltatóknak nem kell feltétlenül “profitelven” működnie a jövőben. “Meg fogjuk találni a megoldást arra, hogy a magyar energiaszektor korszerűsítésére is jusson forrás, a fogyasztók pedig csak annyit fizessenek, amennyi méltányos” – hangoztatta az Országgyűlés elnöke. A hétfőn elindult parlamenti ülésszak kapcsán beszélt arról is, hogy az alaptörvény ötödik módosítása nem azt jelenti, hogy “az Európai Bizottság diadalt aratott volna velünk szemben; most mindenki számára elfogadható megoldás született olyan kérdésekben, amelyek miatt folyamatosan támadtak bennünket”. Magyarország számára több előnnyel jár a vita lezárása, “mint az igazunk érdekében folytatott további küzdelem”.
A törvényhozás további feladataival kapcsolatban úgy látja, csökken valamelyest az elmúlt három évre jellemző lendület, mert befejezték “a nagy országátalakító munkát”, de vannak még megalkotásra vagy módosításra váró nagy jelentőségű törvények. Ilyen az egyházügyet, az agráriumot érintő, illetve a polgári törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatos szabályozás. Arra a kérdésre, hogy a kampány miatt milyen politikai szezonra számít, azt mondta: nekik az az érdekük, hogy higgadt, elemző vita folyjék a valós problémákról, el kell kerülni azt a csapdát, “amelyet szemlátomást a meglehetősen gyenge, széttöredezett ellenzék próbál állítani az indulatok felkorbácsolásával”. Választási költségvetés biztosan nem lesz, a koalíciónak sem szándéka, sem lehetősége nincs arra, hogy túllépje a 3 százalékos államháztartási hiányt. A büdzsé ugyanakkor “tükrözni fogja gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céljainkat” – tette hozzá a házelnök.
