Belföld

Seggre pacsi Mesterházynak

Keverjük a fazont a szezonálissal. Hogy ki melyikbe tartozik, tessék eldönteni. Elolvastunk pár interjút a friss hetilapokból. Dilis világbajnok, fülkeforradalmazó író, tusványos muzsikus, pezsgő zenész, rezignált professzor.

Mutató és középső ujj összezárva, csók rá, aztán ugyanez még egyszer, majd mutogatás le, a víz felé. Vajon mit jelent ez a mozdulat? „Kényes a helyzet, nem tudok rá válaszolni” – mondja Nagy Viktor, a minap világbajnokságot nyert magyar vízilabda-válogatott „őrültnek” kikiáltott kapusa a Heti Válaszban.

„Mi értelme ennek? Az ellenfél akkor már a másik kapu felé úszik védekezni, senki sem figyel önre” – így a riporter, Élő Anita. „Dehogynem, háton kezdenek visszaúszni, és én keresem a szemkontaktust” – szól a kapus, aki, tartunk tőle, hamarabb kap nyakába újabb aranyérmet, mint fair play díjat a kezébe, de hát mi így szerettük meg őt a minap Barcelonában.


Keresi a szemkontaktust
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Az interjúból megtudjuk, hogy Nagy Viktor „mindig is példaképként” nézett Benedek Tibor szövetségi kapitányra, aki „rengeteg energiát tud átadni, határozottságot, hozzáértést sugároz”. Kiderül, hogy kölökként Nagy is megkapta a kötelező „uszodai avatásokat”. Úgymint: „Vastüdőt, vagyis víz alá nyomást. Napocskázást, amikor tenyérrel csapnak az idősebbek. Persze ilyen már nincs.”

Nyilván.

A kapus pályafutásának „legsötétebb éve” mégsem az idegen strandpapucsok és az ülep fájó találkozásaihoz kötődik, hanem 2008-hoz, amikor bár végig együtt edzett a válogatottal, nem repülhetett Pekingbe. „Az olimpia idejére elutaztam Amerikába, nem bírtam hallgatni a híreket. Örültem a harmadik aranynak, de borzasztó érzés volt kimaradni. Sportpszichológus segítségét kértem.”

Seggre pacsi Mesterházynak

Sajátos „napocskázásról” olvashatunk a Magyar Narancsban is, ahol Konrád György nyilatkozik Vári Györgynek: a verbális seggre pacsi alanya itt a Konrád által rutintalannak titulált Mesterházy Attila.


Cementálni Orbán Viktort
Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A fideszeseknek „lehet, hogy lesz még négy évük, főként azért, mert a politikai osztály demokratikus szárnyából hiányzik az önfegyelem és a klikkérdekeket meghaladó nagyvonalúság. Ha Mesterházy Attila lehetetlenné teszi egy szélesebb körű ellenzék kiépülését, akkor cementálja Orbánt”, véli az író. A témába vágó gondolatait pár hete, Szárszón már kifejtő Konrád szerint: „Még nincs eldöntve, hogy a tapasztalatlanabb Mesterházy jelöltsége a miniszterelnöki szerepre több szavazót hozna, mint a tapasztaltabb Bajnaié. Nem vagyok naivan optimista, de azt is el tudom képzelni, hogy a nem túl távoli jövőben egy új fülkeforradalom meglepő vereséget fog mérni a jelenlegi kormányra. Amikor felbátorodhatunk, többnyire fel is bátorodunk. Orbán politikáját nem látom racionálisnak, sok rögtönzésre és hebehurgya, indulati improvizációra épül, ezért nehezen konszolidálható.”

Dupladörzsi

Aki látta az arénás LGT-bulik valamelyikét, biztos elhiszi, hogy indulati improvizáció lesz bőven most vasárnap is Presserék alsóőrsi koncertjén (amit ez úton is ajánlunk). Tán ez az apropó, hogy két régi Loksi-taggal is interjú jelent meg a héten. Az egyik a szellemi munícióját újabban inkább az életmódra fókuszáló Heti Válaszban, Frenreisz Károllyal, a másik a Magyar Narancsban, Karácsony Jánossal.

Előbbi beszélgetés karcolja Frenreisz politikai kötődését. „Amerikában pártkampányokban is fellépnek rockzenészek. Ön is tervez ilyet jövőre?” – kérdezi Stumpf riporter a muzsikust. „Elképzelhető, hogy részt vesz az ember egy-egy rendezvényen, ha hívják, és ha egyetért az adott párt irányvonalával” – szól az ember (s mi pártszimpátiától független könnyet dörzsölünk el szemünkben). Hozzáteszi: „Nincs ebben semmi kivetnivaló.” Dupladörzsi.

Alább fény derül az indokra is. Frenreisz hangosító- és fénytechnikai céget vezet, ennek részeként „Tusnádfürdőn… hangosítást felügyelni voltam idén is, sokadszorra.”


Beugró nem lesz
Fotó: MTI / Beliczay László

Megtudjuk, hogy Frenreisz gimnazista kora óta Ray-Ban napszemüveget visel, s azt is, hogy támogatja a Rockzenészek Szövetségének azon javaslatát, miszerint a magyar rádióknak felerészben magyar zenét kellene játszaniuk. Mi több, a Nemzet Színésze mintájára létrehozni javasolja a Nemzet Zenésze címet is. Az érv: „Egy sor egykor sikeres kolléga tengődik szánalmas körülmények között. Jó volna, ha az állam elismerné őket… A régi rendszer, amely elvileg a kapitalista kizsákmányolás ellen jött létre, a legbrutálisabb kizsákmányolást valósította meg a zenében. Az Országos Rendezőiroda gyakorlatilag elvette a zenekarok által termelt pénz 80-90 százalékát, így még azoknak sem volt lehetőségük tartalékokat felhalmozni, akik egy adott pillanatban sztárok voltak… Ilyen múlt után ma igenis van felelőssége az államnak.”

Farmergatyám vége

Nekünk új infó a szövegből, hogy Frenreisz 1973-ban miért is lépett ki az LGT-ből. „A Képzelt riporthoz volt köze… a darab semmi más nem volt, mint egy Aczél megrendelésére készült mű, amelyet megírattak Déry Tibor bácsival, akinek gőze nem volt a rockfesztiválokról, viszont mindent, ami addig rossz volt a XX. században, a nyugati popkultúrára fogott. A rasszizmust, az antiszemitizmust, az erőszakot, a drogozást, mindent, ami irtandó. Éreztem magamban annyi tartást a saját műfajom miatt is, hogy ebben nem óhajtottam részt venni. Hozzáteszem: a dalok nagyon jók lettek, ami végül elhomályosította kissé az aczéli célokat, a proletárdiktatúra ízléstelen felkérését.”

Így.

Míg az LGT ugye vasárnap Alsóőrsön nyomja, a Skorpió másnap a Tabánban lép föl. „Beugró nem lesz” – mondja Frenreisz, s az ehhez tartozó sztori tényleg szép. „Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy amikor megállok a piros lámpánál és odalép az ablakhoz egy ötvenes ember, kezében a Fedél Nélküllel, amint meglát, elkezdi énekelni a dalainkat, és sorolja, melyik bulinkon volt ott. A mi rajongóink általában ötven és hatvan között vannak, éppen abba a nemzedékbe esnek, amelynek tagjai közül sokan lettek vesztesei az átalakulásnak.”

Megvolt az egész keleti blokk

Karácsony János napsütöttébb „régi világra” emlékszik. Azt mondja, az LGT kellett a hatalomnak az „összképbe”. Köves Gábor riporter kérdésére úgy fogalmaz: „Mi jártuk Kelet-Európát… megvolt az egész keleti blokk… Az volt a deal, hogy ha elvállaljuk a szovjet turnét, ami jóformán kötelező volt a vezető együtteseknek, akkor elfogadhatjuk az angliai meghívást is. Végül elvállaltuk… a szovjetunióbeli koncerteken éreztem magam a legjobban. Mindenféle ideológiától függetlenül én egyszerűen jól éreztem magam ott. Hatalmas tömegek előtt játszottunk nagyon nagy sikerrel… Rigától Jerevánig szerettek bennünket, noha érteni nem nagyon érthették, miről szólnak a dalaink. És folyt a finom szovjet pezsgő.”


Folyt a finom szovjet pezsgő
Fotó: MTI / Mohai Balázs

Az aczéli vonalat a lemeziparban képviselő Erdős Péterről pedig ez olvasható: „Lehetett volna sokkal rosszabb is. Azt nem hiszem, hogy élt-halt volna a rockért, vagy hogy nagyon látta volna, miből lesz a cserebogár, mert nem látta. De valamit mégiscsak jól csinált. Mégiscsak ő volt az, aki ha akart valamit, azt kiverekedte fölfelé.”

Övék itt a tér

Kiverekedésről van szó Buják Attila Sárközy Tamás-interjújában is a 168 Órában. A közgazdászprofesszor szerint az „orbáni szuperállam” politikával túlzottan is átitatott, ami „ellentétes az unió standard jogállami felfogásával”, és „látható ellenkezést vált ki”. Persze, „ha valaki nemcsak az államszervezetet, hanem a civil életet, a gazdaságot is át akarja rendezni, ahhoz kemény centralizációra van szükség”.

Sárközy Lázár Jánost citálja, aki szerint „Orbánnak három kormánya van. Az egyik a Navracsics vezetette formális kabinet, a másik a frakciókormányzás, mert számos törvény rajtaütésszerűen, a frakcióba „kihelyezett törvénygyárban” születik. És végül a párt, amely főleg informális akciókra hivatott”.


Kicsit eltúloztuk
Fotó:

A professzor szól a 3200 magyarországi önkormányzat súlyvesztéséről. „Az igazsághoz tartozik, hogy 1990-ben kicsit eltúloztuk az önkormányzatiságot. Háromezer-kétszáz független önkormányzat, pénzügyi alátámasztás nélkül abszurdum. Az inga most a másik irányba lendült.”

A hivatalnoki kar fiatalításáról, köztük a bírók kényszernyugdíjazásáról pedig ekképpen vélekedik: „A szándék önmagában érthető. Jöjjenek a fiatalok. Aki újfajta államot épít, gondolhatja, hogy régi emberekkel nem megy. A bírák kényszernyugdíjazása mögött efféle megfontolások állnak. De a jogászszövetség elnökeként tudom, azoknak a vezető bíráknak a többsége, akiket nyugdíjaztak, magánemberként jobboldali kötődésűek voltak… Feltételezték róluk, hogy a régi rutint követik. Egy politikai kormány nem szereti a technokratákat.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik