Belföld
Rogán Antal (Rogán Antal)

Rogán Antal: Pánik akkor van, ha keltik

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2013. 04. 24. 08:38

Kalóriabevitellel indulunk, kiderül, hogy fideszesek spóroltak a volt jegybankelnöknek, esik szó lábremegésről, falhoz vágunk egy lázmérőt, a távolban Postabank-ország sziluettje sejlik föl, körberajzoljuk Soros Györgyöt, hivatalostul felfaljuk Szász Károlyt, vacillálunk, hogy kicsit följebb vagy kicsit lejjebb, majd kelet felé vetjük tekintetünket, de azért nyugatnak nézünk, gázon rugózunk, orosz maffiázunk, megtaláljuk az ügyeletes gonoszt, eminensek leszünk, ketrecharcos asszonyt látunk, levesszük a gyújtást a motorról, rezsit csökkentünk, Bajnait ekézünk és becsöngetünk szinte mindenhová. Naná, hogy igen hosszú nagyinterjú lett belőle.

Korábban a témában:

Ön meglepően ingerült közleményt adott ki pár hete egy napilapos pimf cikkre válaszolva. Miért reagálta túl ennyire az ügyet?

Jogosan háborodtam föl, ugyanis hazudott a Népszabadság, amikor azt állította, hogy általános kirakatadót akarok bevezetni a belvárosban. Egyáltalán nem reagáltam túl.

Úgy tűnt, terelni akarja a figyelmet az Origo aznapi címlapsztorijáról: azt derítette ki a hírportál, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának kamatdöntő ülései előtt ön rendszeresen együtt ebédel a pártoktól elvileg független grémium néhány tagjával. Olyanokkal, akik utóbb rendre Simor András jegybankelnök ellenében szavaztak az alapkamat csökkentésére.

Az Origo újságírója annyiból tisztességesebben járt el, hogy a cikk megjelenése előtt feltette nekem a kérdéseit. Ugyan prekoncepcióból indult ki, de legalább elmondhattam, hogy négy taggal valóban többször találkoztam, de az MNB elnökével is háromszor, ugyanebben az időszakban.

Rogán Antal (Rogán Antal)
Ekkora tétel mindannyiunk fizetésébe belefér
Fotók: Neményi Márton

Minek nevezhetjük ezeket az ebédeket? Parancskihirdetés? Egyeztetés? Orientálás? Vagy szimpla kalóriabevitel?

Nevezzük beszélgetéseknek ezeket a beszélgetéseket. A monetáris tanács külsős tagjait az Országgyűlés általam vezetett gazdasági bizottsága jelöli. A bizottsági elnöki tisztet pedig éppen én töltöm be.

Vagyis indokolt, hogy szót fogadjanak a tanács tagjai.

Nem erről van szó. Ha nekik kérdésük van, állok rendelkezésükre. Ha viszont nekem van kérdésem, miért ne kaphatnék információt? Senki nem tilthatja meg, hogy beszélgessek politikussal, elemzővel, bárkivel, akár a monetáris tanács külső tagjaival.

Nem zavarja, hogy kívülről úgy tűnhetett: az ön személyén keresztül a Fidesz kézivezérli a monetáris tanácsot?

Nem zavar, mert szó sincs kézi vezérlésről. Komolyabb emberek a monetáris tanács tagjai annál, hogy én hatással lehessek a döntéseikre.

Nem volt hatással a döntéseikre?

Már a kamatcsökkentési időszak előtt is találkoztam ezekkel a kiváló szakemberekkel, és inkább nekik volt hatásuk az én véleményemre, mint fordítva.

Simort Orbán jobbkeze, a kormány gazdaságpolitikáját deklaráltan támogató Matolcsy György váltotta a jegybank élén. Vagyis sínen a kamatügy. Eztán van értelme annak, hogy ön együtt ebédeljen a tanács tagjaival?

Továbbra is szívesen találkozom velük.

Lesznek közös ebédek?

Eddig is voltak, eztán is lesznek.

Amúgy mostanáig ki állta a cechet?

Volt, hogy én, volt, hogy más. Ekkora tétel mindannyiunk fizetésébe belefér. Hadd nyugtatom meg az aggódókat: ez ügyben egyetlen számlát se nyújtottam be sem a frakcióhoz, sem a polgármesteri hivatalhoz.

Ön a jegybank balos volt vezetőivel is jó viszonyt ápol. Úgy tudni, a minap lemondott alelnököt, Király Júliát kifejezetten marasztalta. Miért?

Pontosítok: ha Júlia jelezte volna a szándékát, megpróbálom lebeszélni a döntéséről. De hát nem jelezte. Régóta ismerem őt, és bár különösen az utóbbi néhány évben számos kérdésben eltér a véleményünk, tisztelem, becsülöm, kiemelkedő szaktudású közgazdásznak tartom.

Míg ön olykor elismerően szól a „régi gárdáról”, a fideszes kommunikáció nemzetellenes gazemberként kezeli Simort és csapatát. Hogy van ez?

Nem emlékszem, hogy használtuk volna rájuk a gazember jelzőt. Egyetlen esetet kivéve: a jegybankelnököt valóban erőteljesen kritizáltuk a ciprusi offshore ügyletei miatt. Aminek egyszerű oka, hogy ezen a poszton ilyet tenni minimum nem illik. Másutt ennél kevesebbért is lemondanak vezetők. Például a svájci nemzeti bank elnöke azért távozott, mert kiderült, hogy a felesége a bank egy intézkedése előtt, vélhetően belső információk birtokában lebonyolított egy szerény összegű pénzváltást. Simor viszont nyilvánvalóan adóelkerülési célból kivitte Ciprusra a megtakarításait. Egyébként köszönettel tartozik nekünk.

Miért is?

Azzal, hogy hevesen támadtuk, rákényszerítettük, hogy még a ciprusi bankcsőd előtt hazahozza a pénzét. Rengeteget spóroltunk neki.

Simor utódja, Matolcsy „újszerű jegybanki ötleteket” ígért, amitől sokak lába megremegett – köztük a forinté is. Ön ismeri ezeket a jobbára még titkos ideákat?

Matolcsy György valóban változtatott az intézmény fókuszán. Egyrészt küzd a devizahitelek ellen, másrészt szerinte a jegybank úgy kell teljesítse a törvénybe foglalt célját, az infláció kordában tartását, hogy közben nem gátolja a gazdasági növekedést. A célokhoz használt eszközök, legalábbis amiket mostanáig meghirdetett, teljesen konvencionálisak, más európai jegybankoknál is fellelhetők. Mindebben én nem veszélyforrást, hanem lehetőséget látok, nincs ok a lábremegésre. Matolcsy sikeres elnök lesz. Ellentétben az elődjével, aki kudarcot vallott: magasan tartott kamat mellett képtelen volt leszorítani az inflációt.

Rogán Antal (Rogán Antal)
A rémisztgetés mögött a bankszféra érdekei húzódnak

Simor krízishelyzetekben emelt kamatot, így tartva itt a magyar hiányt finanszírozó forró tőkét. Most bőven van szabad pénz a piacon: nálunk erősebb gazdaságú országokban nulla százalék a kamat, így veszi a világ az öt százalék körüli hasznot garantáló államkötvényeinket. De ha netán beüt a krach, nem lesznek elég vonzóak a folyamatos alapkamat-csökkentés miatt egyre szerényebb hozamot produkáló papírjaink. Akkor derül majd ki, igaza volt-e Simornak.

Ez ügyben komoly bölcsességről tesz tanúbizonyságot az MNB új vezetése, amikor limitálja a rövid lejáratú, kéthetes betétek mennyiségét. Így is lehet küzdeni a forró tőke hirtelen kivonulása ellen, és még olcsóbb is, mint az egekben tartani az alapkamatot.

Egy balos közgazdász szerint, ha zavarja az embert, hogy negyven Celsius-fokot mutat a lázmérője, két dolgot tehet, beveszi a gyógyszert vagy falhoz vágja a lázmérőt. A szakember szerint az alapkamat-csökkentéssel önök a második megoldást választották. Hiszen, ha bármiért is kitör a pánik, nemcsak a „forrótőkés”, hanem a magyar kisbefektető is kiveszi a pénzét. És szép nagy Postabankká válhat az ország.

Pánik akkor van, ha keltik. Magyarország mára kikerült a veszélyzónából, sokkal biztatóbb pénzügyi képet mutat, mint 2008-ban, a válság kitörésekor. A rémisztgetés mögött a bankszféra érdekei húzódnak. Európában a pénzügyi válság természete azt mutatta, hogy erősebb jegybankokra, a pénzügyi műveleteknek a korábbinál határozottabb szabályozására van szükség. Mindez nyilvánvalóan ellentétes a hedge fundok és a spekulánsok érdekeivel, s kiváltja heves kritikájukat. Amiket a helyükön kell kezelni.

Meddig mehet le a most rekordalacsonyan, öt százalékon álló alapkamat?

Óvatosan, apró lépésekkel kell tesztelni a piacot. Lehet, ez már az ideális érték. És az is lehet, hogy kicsit lejjebb van. Vagy kicsit följebb. A jegybank felkészült apparátussal rendelkezik, a monetáris tanács tagjai szintén remek szakemberek – ők majd döntenek.

Ebéd után.

Ezt már megbeszéltük.

Lassan múlik az éhség. Hallani, hamarosan bővül az a szakértői csapat, hiszen az MNB bekebelezi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét.

Az európai tendenciáknak megfelelően történik majd ez.

Amikor Simor akarta felfalni Szász Károlyt, önök nem hagyták.

Akkor is mi kezdeményeztünk, s az Európai Bizottság  kérte a halasztást. Most eljött az idő, de még mindig eldöntésre vár néhány részletkérdés. A lényeg az, hogy az eladósodottságunk csökken, a költségvetési hiány alacsony, a folyó fizetési mérleg többletet mutat.

Hatalmas sikerként jelentették be, hogy tavaly mindössze 2,1 százalék volt a hiány. Tényleg örültek neki?

Már miért ne örültünk volna?

Úgy tudni, önöket is meglepte az adat.

Attól még örülhettünk.

Ha fölengedték volna a hiányt a Brüsszel által is elfogadhatónak tartott három százalékig, megússzuk, mondjuk, az utolsó Matolcsy-csomagot, plusz pár tizeddel erősödik a gazdasági növekedés.

Ne feledjük, hogy az Európai Bizottság – a három százalék túllépésétől tartva – még tavaly októberben is takarékossági intézkedéseket követelt tőlünk. Mi jeleztük ugyan, hogy kérem, valami nem stimmel az önök számaival, de a békesség kedvéért teljesítettük a kéréseket. Végül bebizonyosodott, hogy a brüsszeliek közgazdászai pontatlanabbul prognosztizálnak, mint a nemzetgazdasági minisztériumunk gárdája.

Állítólag az a minisztériumi gárda is három százalékkal számolt, s így akaratlanul ugyan, de megvezette a kormányfőt.

Mondom: a bizottság követelésére léptük meg egyebek mellett a telefonadó második kiegészítését.

Ha annyira biztosak voltak az igazukban, miért engedtek? Más ügyekben nem annyira fontos az a „békesség”.

Nagyon ki akarunk kerülni a túlzottdeficit-eljárás alól. Évek óta hallgatjuk minden januárban, minden tavasszal, minden ősszel és minden év végén, hogy Magyarország képtelen tartani a hiányt. Közben már harmadik éve tartjuk. Így júliusban megszülethet a reményeim szerint kedvező döntés.

Rogán Antal (Rogán Antal)
Ennyit a Gyurcsány-Bajnai kormányokról

Fontos a hiány mértéke, s legalább annyira fontos a gazdaság teljesítménye. A nyugati elemzők többsége 2013-ra is visszaesést prognosztizál Magyarországnak, például a JP Morgan mínusz 0,7 százalékot mond. Az új gazdasági miniszter, Varga Mihály pedig ezt: „Az elmúlt két és fél év egyensúlyt javító lépései csak akkor kapnak értelmet, ha lesz növekedés. A devizahitelesek megsegítésének is csak akkor van értelme, ha a növekedést nem veti vissza.” Vagyis, ha nincs növekedés, akkor „értelem” sincs.

Lesz növekedés. Már idén.

Három éve mínuszos a GDP.

Ez nem igaz. 2011-ben pozitív volt az előjel.

Éppen csak. De az elmúlt három év összességében erősen mínuszos, mi több a tavalyi önmagában is az volt, s az elemzők szerint az idei is az lesz. Vagyis tartós a recesszió.

Aha. 2007-ben 0,1 százalékos volt a növekedés, 2008-ban 0,9 százalékos. Amennyiben a 2009-es mínusz hétszázalékos évet is idevesszük – amikor is ugye Bajnai Gordonnak hívták a miniszterelnököt -, akkor dolgozhatunk pár évig, hogy nullára fusson a szaldó… Ennyit a Gyurcsány-Bajnai kormányokról. Amúgy az utóbbi egy hónapban többen is – köztük az Európai Bizottság – fölfelé módosították a Magyarországot érintő előrejelzésüket. Ami annak köszönhető, hogy a vártnál alacsonyabb infláció miatt több marad az embereknél, s többet tudnak vásárolni. A növekedés a legnehezebb paraméter, nemcsak nálunk, hanem egész Európában. És mivel az alapvető piacaink a stagnáló kontinensen találhatók, lehetetlen elszakadnunk a trendtől.

A lengyelek sem szakadhatnak el a trendtől, ők mégis másfél százalékos plusszal számolhatnak.

Náluk sokkal alacsonyabb az örökölt államadósság, ráadásul őket épp lefele korrigálják, minket meg fölfelé. Szóval az egy másik történet.

És mi a mi történetünk?

Mi a keleti nyitás politikájában látjuk a kilábalást. Még ha ez lassan és nehezen halad is.

Orbán Viktor 2007-ben még arról beszélt, hogy „nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”. Idén év elején viszont találgatásokra okot adó tárgyalásokat folytatott Moszkvában, felvetődött, hogy az oroszok újíthatják fel Paksot, szó esett a 2015-ben lejáró orosz gázszállításról, majd idehaza kitüntette a Gazprom vezetőjét. Március elején ön is Moszkvában tárgyalt Putyin pártjának egyik vezetőjével, méghozzá állítólag arról, hogy „megvizsgálják a devizatartalék felhalmozásának lehetőségét orosz rubelben a dollár nem stabil helyzete miatt”. Igazából mit akarunk a medvétől? Mégiscsak szívesen lennénk a legvidámabb barakk?

Magyarországnak legfőbb érdeke, hogy megvédje az önállóságát.

Barakkból?

Éppen hogy nem barakkból. A miénk az egyetlen olyan állam, amely egy magáncég, az E.ON kezébe adta a Gazprommal és Oroszországgal való gázmegállapodását. A szocialista-szabad demokrata kormány döntött így. Nem tudom, miért.

Azt mondták, azért, mert az E.ON rengeteg gázt vásárol, így jobb pozícióból tárgyalhat az árról.

Tévedtek. Például a szlovákok olcsóbban kapták a gázt, mint mi.

Meglehet, ha a magyar állam tárgyal, akkor is drágábban kapjuk a gázt, mint Pozsony.

Egy biztos: mi most visszaszerezzük a közvetlen kapcsolatot. Erről szól az E.ON visszavásárlása.

A gáztározókért adott 264 milliárd forint az ellenzék szerint irreálisan sok.

A gáztározók rendszere nemzeti kincs, megszerzése a függetlenség elengedhetetlen feltétele.

Mit is akarunk az oroszoktól?

Oroszország ma évi ötmilliárd dolláros kereskedelmi többletet produkál Magyarországgal szemben. Már az komoly eredménynek számítana, ha ezt akárcsak félmilliárddal csökkentenénk. Persze tartsuk szem előtt, hogy az utóbbi évek legnagyobb külföldi befektetései nem Moszkvából és Távol-Keletről, hanem Németországból érkeztek.

Rogán Antal (Rogán Antal)
Ez nem szimpla pikkelés

Szóval ne féljünk a legvidámabb barakkosodástól?

Ne. Ezzel együtt örülnék, ha nőne a magyarországi orosz befektetések volumene.

Sok éve nyilatkozta ön a Nap-keltében, hogy „az orosz tőkével jön az orosz maffia is”.

Változnak az idők. Oroszországban is.

Meg nálunk is.

Nem elsősorban politikai, hanem gazdasági partnerként kell őket elfogadni.

A kettő gyakorlatilag ugyanaz. Lásd Gazprom.

Kétségtelenül van kapcsolat. Oroszország még ma is hatalmi tényező Közép-Európában, de szerencsére elmúltak az idők, amikor kizárólag Moszkvától függött hazánk sorsa. Ebben a helyzetben különösen bántó, hogy nyugati kritikákat kapunk amiatt, hogy Azerbajdzsántól Kínáig stratégiai megállapodásokat kötünk. Franciaország, Németország, Olaszország évekkel előttünk hasonló utat járt be, mert ezt diktálta a gazdasági érdeke. A miénk is ezt diktálja.

Pikkelnek ránk Brüsszelben?

Ez nem szimpla pikkelés.

Kormánykörökben olyanokkal magyarázzák az Orbán-ellenes kritikákat, hogy például: Viviane Reding biztos asszony bizottsági elnök akar lenni a következő ciklusban, s ehhez Magyarországon fényezi kardját s egóját. Vagy: Barroso elnök szeretné megtartani pozícióját, ezért üti Budapestet, plusz azért is, mert elvtelen gesztusokat tesz a pártcsaládjába tartozó MSZP-nek. A legnépszerűbb verzió pedig a következő: az EU igazából nem is értékközösség, még csak nem is a közös gazdasági érdekek összehangolásának terepe, hanem a multik érdekkijáró, elnyomó fóruma.

Én alapvetően gazdasági érdeksérelmeket látok a támadások mögött. A magyar kormány járatlan utat követ az európai válságkezelésben: a családok helyett a multikat adóztatja, döntő többségükben németeket, franciákat, olaszokat. Azt pedig nem lehet nem látni, hogy e cégek és az Európai Bizottság apparátusa között komoly átjárás van. A legújabb érdeksérelem az energiacégeket érte, méghozzá a rezsicsökkentéssel – ez vet most politikai hullámokat. Természetesen nem a rezsicsökkentést kritizálják, hanem politikai ügyeket tolnak maguk előtt. Mindez ráadásul összeér azzal, hogy az unió több államában EP- és parlamenti választások közelednek, s ezekre készülődve a bal és a liberális bal a magyar kormányban vélte megtalálni az ügyeletes gonoszt.

Pont abban.

Pont.

Miért pont?

Mert az ügyeletes gonosz kárára pompás ideológiai alapú vitákat tudnak folytatni.

Nem inkább arról vagy arról is van szó, hogy épp a magyar kormány kiáltja ki ügyeletes gonosznak az EU-t? A szabadságharcos Orbánnak se jön rosszul az ellenségkép. Amit meg is talál a ketrecharcos redingekben.

Szerintem nézzük inkább a lényeget: a válságkezelés hagyományos európai receptje nem hozott eredményt. Például a hozzánk hasonló helyzetből indult Portugáliában az államadósság a GDP kilencven százalékáról százhét százalékra növekedett, képtelenek öt százalék alá szorítani a költségvetési hiányt, romlik a munkanélküliség, nőnek a szociális kiadások. Lassan Magyarország az egyetlen, aki menetrendszerű pontossággal törleszti a felvett IMF-es és az Európai Bizottságtól kapott hitelt.

Igaz, hogy még a júliusi túlzottdeficit-eljárási döntés előtt előtörlesztünk egy jelentősebb pakkot? Csakhogy tátsák a szájukat a gaz eurokraták.

Volt már ilyenre példa februárban, egyelőre előterjesztés nincs napirenden.

Nyilván multiármány miatt a minap ismét „belénk kötött” Brüsszel, a magyar alaptörvény negyedik módosítását kifogásolva.

Pedig ez a csomag Európa számára is példaértékű elemeket tartalmaz.

Melyik lenne az a példaértékű?

Az egyik módosítás alapján tudta betiltani a bíróság az „Adj gázt!” nevű motoros felvonulást.

Azt már korábban betiltotta Orbán Viktor, amikor a parlamenti patkóban állva erre utasította belügyminiszterét.

Utóbb a bíróság a negyedik módosításra hivatkozott. Ebből számomra az következik, hogy ha nincs módosítás, akkor a zsinagóga előtt motoroztak volna a demonstrálók. Az európai és a magyar liberálisok csak beszélnek a problémákról, de tenni nem képesek. A balos kormányok idején, 2002 és 2010 között számos olyan rendezvény kapott engedélyt, ahol nyilaskeresztes jelképekkel vonultak a résztvevők. Sosem értettem, miért hagyta ezt az állam. Mi most kétségtelenül bővítettük a jogszabályi lehetőségeket. Ugyanis mi nem az Egyesült Államokban élünk, ahol a politikai kultúra és a jogi szabályozás sokat megenged. Ott nem volt holokauszt és nem volt kommunizmus. Nálunk viszont volt, így természetes, hogy tiltjuk az ezekhez kapcsolódó jelképhasználatot és rendezvényeket. A Fidesz szerint a hatalom egyebek mellett arra való, hogy korlátok közé szorítsuk a közösségellenes magatartást és megvédjük a polgárokat.

Rogán Antal (Rogán Antal)
Legendák

Emelkedjünk el a gázosoktól. Ön szerint az rendben lévő, hogy ha a miniszterelnök erkölcsi érzékét vagy bármijét sérti egy rendezvény, akkor teátrálisan szól a belügyminiszterének, hogy most azonnal tessék betiltani?

Az ellenzék gátlás nélkül követel ilyeneket. Amikor a parlamentben interpellálják a kormányfőt, elfogadják, hogy ő a belügyminiszter főnöke. Fogadják hát el most is, amikor cselekszik.

Hagyjuk az ellenzéket.

Minden döntésünket jogszabályok alapján hozzuk meg. A negyedik alkotmánymódosítás egyébként arra is lehetőséget nyújt, hogy ha valakit cigány, zsidó, német vagy bármilyen más kisebbségi mivoltában támadnak, akkor ő az egész közössége nevében eljárást indítson az elkövető ellen. Ez unikális az európai jogban.

Nem is emiatt támadja Brüsszel a negyedik alkotmánymódosítást. Hanem egyebek mellett azért, mert a kereskedelmi tévék nem sugározhatnak fizetett pártreklámot. Meg azért is, mert az Országos Bírói Hivatal kénye-kedve szerint helyezhet át ügyeket egyik bíróságról a másikra. Meg a különadók prolongálása miatt.

Számítottunk a kifogásokra, és ha a bizottság képes jogilag bizonyítani, hogy a módosítás bármely eleme ellentétes a közösségi joggal, változtatunk. A különadóról vitatkozni értelmes tevékenység. Bár az Európai Bizottság mostanáig nem szólt bele az egyes tagállamok adójogszabályaiba – kivéve a közösségi jog hatálya alá esőket, gondolok itt az áfára -, a magyar kormány mégis megfontolja, engedjen-e a nyomásnak. A politikai reklámok ügyében pedig már be is nyújtottunk egy értelmező módosítás, miszerint az EP-választásokra nem vonatkozik a szabályozás. Hasonló a helyzet a bíróságokon belüli áthelyezéssel: európai ügyekben erre nem kerülhet sor.

Az európai ügyeket európai módra intézzük, a magyarokat meg magyarosan?

Mindent korrektül intézünk. Például a politikai reklámok terén, ha az Országgyűlés elfogadja a pontosítást, a magyar törvény vonatkozó része szó szerint megegyezik majd a franciák hasonló szabályozásával.

Míg Brüsszel ilyen alegységproblémákkal huzakodik, önök idehaza tarolnak a rezsicsökkentéssel. Kinek a fejéből pattant ki a mínusz tízszázalékos ötlet?

Adta magát. Közép-Európa több országában probléma a rendkívül magas rezsi, mi vagyunk az elsők, akik lépni is mertek.

Az ellenzék szerint kamu a rezsicsökkentés, hiszen amit buknak a szolgáltatók a lakosságon, azt ráterhelik az ipari fogyasztókra, s végül mi, „emberek” a spórolás dupláját fizetjük ki a kifli meg minden más árában.

Várjunk az összegzéssel. Egyelőre az a biztos, hogy 2002 és 2010 között az energia és a kifli ára is nőtt. Továbbá az is biztos, hogy az energia ára most csökkent.

És a kiflié?

Az majd kiderül. Egy német tulajdonban lévő hatalmas távközlési cég új magyarországi üzletága százezernyi ügyfélnek adott el az elmúlt években vezetékes gázt és villamos áramot. Mindehhez nincs saját infrastruktúrája, nincs saját energiája, mindent vásárol, mégis képes öt-nyolc százalékkal olcsóbban szolgáltatni, mint a régiek.

Ő a T.

T. Ennek a cégnek a példája azt igazolja, hogy bőven benne volt a rendszerben a tízszázalékos rezsicsökkentés.

Tíz?

Annyi biztos. Tán több is. Vizsgálni kell.

Lázár János harmincról beszél.

Meg kell vizsgálni.

Mármint a harmincat.

Természetesen.

Politikailag is hozott jó pár százalékot a rezsicsökkentés, a Fidesznek.

Szerintem nem önmagában a rezsicsökkentés gyakorolt pozitív hatást a párt népszerűségére, hanem az, hogy az emberek számára világossá vált: mi az ő oldalukon állunk, a baloldali ellenzék pedig nem.

Ők tán azzal állnak az emberek mellett, hogy úgy vélik: a szolgáltatók kivéreztetése a fejlesztések és a karbantartás elmaradását okozza, s az esetleges üzemzavarokkal már középtávon több kárt okoz a rezsicsökkentés, mint amennyi hasznot hajt.

Az emberek emlékeznek rá, Bajnai és társai mit műveltek kormányon. És ha Bajnai azt állítja, hogy a rezsicsökkentés szélhámosság, és ő másként csinálná, az emberek azt gondolják: amikor Bajnai „másként csinálta”, az rossz volt.

Egy-két éve még Orbán is dicsérte Bajnai válságmenedzselését.

Bajnai esetében mindig csak a miniszterelnökségére akarunk visszaemlékezni – ami egyébként a magyar gazdaság teljesítményének mélypontját hozta -, s hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Gyurcsány-kormány legkeményebb időszakában ő volt a gazdasági miniszter.

Miért tartanak ennyire Bajnaitól? Bár a választójogi törvényt a kedvére gyurmázta át a kétharmad, és Bajnaira, E14-estül, Párbeszédestül a biztos választók alig tíz százaléka szavazna, mégsincs nap, hogy valamelyik főfideszes ne szapulná a volt miniszterelnököt. Miért?

Mert úgy tesz, mintha új és tiszta szereplője lenne a magyar politikai életnek. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne Gyurcsány Ferenc kormányához.

Szerény nyolc százalékon áll.

Mégis fontosnak tartja saját magát. Örüljön, hogy mi is így kezeljük őt.

Attól tartanak, hogy a 2002-es „békehozó Medgyessy Péter” mintájára Bajnai is pár hónap alatt az élre tör?

Nem tartunk tőle. De ügyelünk rá, hogy ne mondhassa magát másnak, mint amilyennek a Gyurcsány-kormány éveiben megismertük.

Alapjáraton ugyan, de már pörög a kampány: fideszesek házról házra járva frissítik a párt adatbázisát. Sokan fenyegetésként élik ezt meg, mondván, már azzal a „rosszak” közé kerülnek, ha nem engedik be otthonukba az aktivistákat.

Nem értem a felvetést. Teljesen törvényes, sőt természetes, hogy felkereshetőek a választók. A közvélemény-kutatók is ezt teszik.

Közvélemény-kutató senkit nem rúgat ki az állásából.

Fideszes aktivista sem rúgat ki senkit.

Rogán Antal (Rogán Antal)
Mindent korrektül intézünk

Tele a net leszámolásos önkormányzati történetekkel.

Nehezményezem, hogy az az MSZP, aki a közelmúltban bejelentette, hogy házról házra járó kampányba kezd, kritizálja a mi hasonló akciónkat. Hogy van ez?

Ez legyen az ő morális problémájuk. Maradnék annál: sokan gondolják azt, hogy különösen kistelepülésen, ahol az önkormányzat a legnagyobb munkáltató, hiba nem fideszesnek vallania magát az embernek. Mondom, konkrét példákat olvasni elbocsátott balos munkavállalókról.

Legendák. Én egy kicsi faluban születtem, ahol ma is természetes, hogy nyitva állnak az ajtók.

Mi is következik ebből?

Az, hogy az emberek egymás között kampányoktól, becsöngetéstől függetlenül tudják, ki kinek a pártján áll. Így van ez még a belvárosban is. Polgármesterként azt tapasztalom, egy régi bérház is olyan, mint egy kicsiny falu: mindenki ismeri a másikat, mindenki tud a másikról mindent, tudja, mit csinál, kik a barátai, még azt is megmondják, érdemes-e hozzá bekopogtatnom. Ugyanabban az országban, ugyanazokban a házakban élünk. Amúgy pedig mindenkinek szíve joga, hogy zárva tartsa az ajtaját. Akár az aktivisták előtt is.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

smoking sign in coffe shop
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.