Belföld
Karácsony Gergely (Karácsony Gergely)

Karácsony Gergely: Halleluja!

Bajnai kihúzva a szocik seggéből – ennek szól a hálaadó kiáltás. Mi lesz a kiflivel? Hogyan teljesít egy asztmás és egy lábtörött a futóversenyen? Hogyan kerül gemkapocs a gázszolgáltatóba? És ikertorony a rezsicsökkentésbe? Nagyinterjú.

Tamás Gáspár Miklós a 2014-es országgyűlési választás bojkottját javasolja az ellenzéknek. Az ön fejében megfordult hasonló ötlet?

Nem, mert ezen a Fidesznek lejtő pályán is nyerhető 2014. Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ellenzék győz egy nem teljesen szabad választáson, mint hogy a civil társadalom dönti meg az Orbán-rezsimet.

Karácsony Gergely (Karácsony Gergely)
Majd a kifli árában duplán visszafizetjük Fotók: Kummer János

Nem TGM az első közélő, aki rendhagyó eszközt vetne be a kétharmad ellen. Ön 2011-ben azt szorgalmazta: az LMP a szocialistákkal és a Jobbikkal összeállva váltsa le a Fideszt, s együtt alkotmányozzák vissza az országot az Orbán előtti időkre. Az is elég abszurdnak tűnt.

Engem minden megoldás érdekel, amivel megdönthető az Orbán–Simicska-rezsim. De tévedés azt hinni, hogy a civil társadalom erősebb lehet, mint a pártok. Ha ez így lenne, akkor Orbán nem tudta volna lenyomni a torkunkon az elmúlt évek kártéteményeit. Persze én is látom, hogy az Orbán-rendszer pozitív mellékhatásaként combosodnak a diákmozgalmak, terebélyesedik a civil társadalom hálózata, de mindez sajnos önmagában nem lesz elég.

A miniszterelnök rezsit csökkent, szembeszáll Brüsszellel, multikkal, sőt már a magyar bírósággal is. Bukszát véd. Miközben a demokratikus ellenzék olyan érthetetlenségekkel foglalja el magát, mint jogállam, alkotmányosság, demokratikus alapjogok, hatalmi ágak szétválasztása. Tényleg ezzel akarnak győzni?

A rezsicsökkentés óriási blöff – ezt kell leleplezni.

Nem blöff. A számla tényleg karcsúbb lesz.

A választásig talán.

A háziasszony jövő tavasszal előveszi a komódból az összegemkapcsozott csekkeket: nézzük csak, 2012 elején tízezer volt a villany, 2014 februárjában hétezer-ötszáz. Nincs több kérdés: iksz Viktornak.

Van más módja is a rezsicsökkentésnek, mégpedig az energiahatékonyság javítása. Agyrém, hogy az utcát fűtjük az orosz gázzal, és a kormány még örül is ennek. Mi azt szorgalmazzuk, az állam támogassa a lakások hőszigetelését. Az Energiaklub számítása szerint ezen tíz százaléknál jóval többet lehetne spórolni.

Majd egyszer. Orbánék viszont tíz-húsz-harminc százalékról beszélnek, azonnal.

De a magyar ember tudja, hogy a sarc nem vész el, csak átalakul. Majd a kifli árában duplán vissza kell fizetni.

A kormány számai szerint a külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók tíz év alatt kiemeltek annyi profitot a magyar piacról, amennyiért annak idején vásárolták az érdekeltségeiket. Közben még fejlesztettek is ezermilliárd forintnyit, vagyis a cégek értéke nőtt. Van tehát haszon, van miből nyesni. És az is tény, hogy az átlagjövedelmekhez képest Magyarországon magas a rezsiköltség.

Igen, ezért kellene támogatni a takarékoskodást. Az erőszakos rezsicsökkentésből viszont a fél országot érintő áramkimaradások is lehetnek.

Orbán nem áramkimaradásra hajt.

Nem, persze. Hanem arra, hogy bedöntse a cégeket, hogy aztán a Simicska-birodalom megvásárolhassa őket.

Tíz-húsz százalékot bírni fognak. Aki meg nem, attól az állam veszi át a vállalkozást. Simicskásításról nincs szó.

Egyelőre.

Karácsony Gergely (Karácsony Gergely)
A rezsicsökkentés Orbán Irakja

Miért állna érdekében Simicskának beszállnia egy veszteséges energiaszolgáltatásba?

Nyugodjon meg, ha ő vagy akár az állam átveszi az üzletet, hirtelen kiderül, hogy mégsem szolgáltatható a mostaninál lényegesen olcsóbban energia. Vegyük már észre: tudatos provokáció zajlik. Orbán csak a botrány kedvéért szól be a bíróságoknak, direkt csinál nemzetközi perpatvart, ugyanis azt a látszatot akarja kelteni, hogy szabadságharcot vív minden magyar érdekében. És ez rettentő veszélyes.

Kire nézve?

Az országra nézve.

Meg az ellenzékre nézve is. Ugyanis működik a taktika. Az ellenzék asszisztál hozzá a leglelkesebben.

Ez valóban csapdahelyzet, amit, jelzem, felismertünk. És én azzal is tisztában vagyok, hogy mostanáig nem adtunk rá megfelelő választ. A Fidesz láthatóan rátalált az útjára – mint Bush, amikor ledőltek az ikertornyok, és Irakot állította politikája fókuszába. Orbán Irakja a szabadságharcos narratíva. Folyamatosan mondom a sajátjaimnak: leplezzük le ezt a blöfföt, mert ha a Fidesz kottájából játszunk, nehezen lesz kormányváltás.

Az Ipsos szerint a biztos szavazók 45 százaléka a Fideszt választaná – ez még akkor is elég a következő kétharmadhoz, ha összeáll a 27 százalékos MSZP, a 9 százalékos Együtt 2014, a 3 százalékos LMP és a 2 százalékos DK, sőt a támogatottságuk is összeadódik. De még ehhez képest is: az LMP-ben maradó schifferisták nem kérnek a balból, továbbá senki nem kér Gyurcsányból. Plusz az sem tisztázott, a bajnaisták és a szakadár LMP-sek szövetségeként létrejött Együtt 2014 Párbeszéd Magyarországért Szövetség hogyan rántja be a közösbe az MSZP-t. Ordas nagy bukás lehet ebből.

Szerintem szép és reményteljes feladat.

Nézzük az alegységi kérdéseket.  Bár a Párbeszéd Magyarországért támogatottságát már „belemérik” az E14-be, sejthető, hogy a PM töredék annyi szavazót tudhat maga mögött, mint Bajnaiék, tán úgy 1,5 százalékot. Ehhez képest azt hallani, hogy a listás helyek és az egyéni képviselőjelöltek 40 százalékát követelik. Mire föl?

Egyrészt Jávor Benedek frakcióvezetése idején az LMP tábora jóval nagyobb volt, mint most. Másrészt az LMP-szavazók többsége mellettünk állt a szakításhoz vezető vitában. Különben pedig egyelőre csak a programban és a szervezeti struktúrában egyeztünk meg. A jelöltállítás odébb van.

Tényleg negyven százalékot akarnak?

Az a legfontosabb, hogy minden egyes választókerületben a legalkalmasabb ellenzéki jelölt mögé sorakozzunk fel.

Negyven százalék?

Az a biztos, hogy közös listával, közös jelöltekkel, közös programmal és közös miniszterelnök-jelölttel indul az Együtt 2014 és a PM. Úgy hiszem, a választókerületek jelentős részében a helyi PM-es a szerencsésebb választás.

Az E14-viszonylag népszerű, ám nincs mögötte szervezet, s mindössze három-négy arcot tud felmutatni: Bajnait, Szigetvárit, Kónyát, esetleg Juhászt. Önöknek ugyan van nyolc parlamenti képviselőjük – ez se sok , de ehhez szerény támogatottság társul. Egy lábtörött meg egy asztmás a futóversenyen.

Azt a másfél százalékot nyugodtan elfelejtheti. Szerintem komoly lehetőség rejlik az együttműködésünkben, jól kiegészítjük egymást. Mi rendelkezünk médiaképes politikusokkal, ők alkalmas miniszterelnök-jelölttel és agytröszttel.

Lehet bármekkora harmónia, ahhoz, hogy legyen esélyük akárcsak néhány egyéni mandátumra a százhatból, meg kell alkudniuk az MSZP-vel is.

Kétségtelen. Egyfordulós választás lesz, így ha egy adott választókerületben két jelölt is indul a demokratikus ellenzék oldaláról, lehetetlen megszorítani a fideszest.

Elképzelhető, hogy nem megosztják egymás között a választókerületeket, hanem mindenütt közös jelöltet indítanak a szocikkal?

Nem dőlt még el ez a kérdés.

El tudja képzelni a saját PM-eseiről, hogy megtűrik a nevük mellett a szegfű logót?

Van még pár hónapom válaszolni erre. Mondom, engem minden megoldás érdekel.

Tényleg győzelemre játszanak?

Mire másra?

A tisztes vereségre. S hogy ennek révén számottevő pártként jusson a Házba az E14.

Le akarjuk váltani az Orbán-rezsimet.

Karácsony Gergely (Karácsony Gergely)
Van ilyen legenda?

Az ön számára melyik a fontosabb: az, hogy Bajnai legyen a bal miniszterelnök-jelöltje, vagy inkább az, hogy az Együtt2014PM-nek legalább annyi képviselője legyen a 2014-es Országgyűlésben, mint az MSZP-nek?

Nekem az a legfontosabb, hogy megszabadítsuk az országot Orbántól, és azoktól a mély bajoktól is, amelyek miatt a Fidesz kétharmadot szerezhetett.

Úgy tetszik, az E14-ben az a prioritás, hogy Bajnai álljon az összefogás legelején.

Ez érthető.

Bánkódna, ha Mesterházy lenne a miniszterelnök-jelölt?

Azon bánkódnék, ha nem a legalkalmasabb ember lenne a jelölt.

Ön pár hónapja még az LMP-n belülről arról beszélt, hogy Bajnaiékat „ki kéne húzni a szocik seggéből”. Most, hogy immár önök is Bajnaihoz tartoznak, hol tart ez a sokat idézett mozdulat?

Az Együtt párttá alakult és vállalja a megmérettetést, úgyhogy halleluja.

Szóval úgy érzi, kihúzták őket. És a kampányra honnan lesz pénzük? Az LMP szakadásával elbukták a frakciót és a vele járó állami apanázst.

Viszont adománygyűjtésben hatékonyak lehetünk. Az Együtt–PM kampányát jelentős mértékben kis összegű adományokra kell alapoznunk.

A nagy pártok egyenként minimum két-hárommilliárdot költenek majd. Önöknek mostanáig mennyi jött össze? Egy-kétmillió?

Nagyjából. De néhány hét alatt ez sem kevés.

Vicces lesz. Nyilván legenda, de terjed, hogy a szakadás idején a maradók százmillió forintot kínáltak a PM-esek által kivitt nyolc mandátumért cserébe az LMP állami támogatásából.

Van ilyen legenda?

Van.

Nem hallottam. Maradjunk annyiban, hogy mi egy fillért sem kértünk.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.