A Fidesz 1991-ben még elutasította azt a törvényjavaslatot, amely alapján üldözhetővé váltak volna a pártállami időkben elkövetett, de politikai okokból nem üldözött bűntettek. A negyedik módosítással most lényegében beemelték a Zétényi–Takács-féle javaslatot az alaptörvénybe – írja az atv.hu.
Van, ami nem évülhet el, akkor sem, ha már elévült?
Az Országgyűlés 1991. november 4-én fogadta el a két MDF-es képviselő, Zétényi Zsolt és Takács Péter által jegyzett igazságtételi törvényjavaslatot, mely kimondta az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között politikai okokból elkövetett, de jogilag meg nem torolt bűncselekmények elévülhetetlenségét. A név szerinti zárószavazáson nemmel szavazott a törvényjavaslatra többek közt Áder János, Kósa Lajos, Kövér László, Orbán Viktor és Szájer József is.
Göncz Árpád köztársasági elnök aláírás helyett a törvényjavaslatot elküldte az Alkotmánybíróságnak. A testület pedig alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette azt. Az indoklásban többek közt az állt, hogy „már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes”.
Az atv.hu újságírója a 2013. április elsején hatályba lépett negyedik alkotmánymódosítás 3. cikkében ráismert a Zétényi–Takács-féle javaslatra. „Nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető törvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek” – olvasható az aktuális alaptörvényben.
Mit szól ehhez Orbán Viktor?
Nézzük, mi volt a véleménye a javaslatról még 1991-ben, mikor kétszer is felszólalt a Fidesz akkori frakcióvezetőjeként a témában.
„Nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy mindannyian, akik itt ülünk, tudjuk, hogy mi folyik most itt, ebben a Házban. Azt gondolom, hogy ha ez így folytatódik a következő néhány órában vagy néhány napban, akkor nagyon könnyen sikerülhet szétvernünk az első szabadon választott magyar parlamentet olyan formában, hogy hosszú szemelvényeket fogunk itt hallani egymás életéből, például arról, ki mit csinált az elmúlt húsz-harminc évben, ki kit, mikor ajánlott akadémikusnak, ki kit, mikor ajánlott egyetemistának, ki hol töltött be vezető pozíciókat az elmúlt húsz-harminc-negyven évben – mondta Orbán Viktor október 15-én a törvényjavaslat kapcsán.
Hozzátette: „Azt javaslom, hogy ebben a hangulatban ezt a vitát sem most, sem a következő néhány napban ne folytassuk, a pártok próbáljanak megoldást találni arra, hogy miképpen óhajtják a múlt lezárásának történelmi kérdését megoldani. Ezt a javaslatot annak érdekében teszem meg, tisztelt Takács úr és tisztelt Zétényi úr irányában, tehát hogy vonják vissza javaslatukat, mert még egyszer mondom, ha ezt így folytatjuk, ennek csak kárát fogja látni az ország, és szétverjük az első szabadon választott magyar parlamentet.”
Nem léphetjük túl a jogrend kereteit
Két héttel később tovább árnyalta véleményét a poltikus: „Azt gondolom, hogy ebben a Házban – miután ez a törvényalkotás háza –, még ha egy morális szempontból nagyon kényes kérdéssel foglalkozó törvényt alkotunk is meg, mindig elsőbbsége és primátusa van a jogi szempontoknak. Én azt gondolom, hogy a megbocsátás, meg nem bocsátás kérdése nem tartozik a tisztelt Ház elé. Én azt gondolom, hogy vannak, akik megbocsátanak, és ez magánügy, és vannak, akik nem bocsátanak meg, mert az is magánügy. S akik nem bocsátanak meg, azokat nem lehet elmarasztalni, mert vannak dolgok, amiért nem lehet megbocsátani. De az ő magánügyük azt gondolom, nem lehet megbocsátani soha azért, ha apától a fiát elvették, ha valakinek az anyját lemészárolták.
De úgy gondolom, hogy ez bennünket, amikor törvényt alkotunk, nem befolyásolhat. Bennünket egyetlen dolog befolyásolhat, az, hogy a magyar hatályos jog által a mi számunkra biztosított területen belül megpróbáljunk jogi megoldást találni erre a problémára. Semmifajta morális ok nem jogosít fel bennünket arra, hogy a mindenkor hatályban lévő […] magyar jogrend kereteit túllépjük, bármifajta nemes, morális indokról legyen is szó – fogalmazott Orbán Viktor.
Tilos a visszamenőleges hatály
Arra, hogy Kónya Imre szerint a visszaható hatályt lépten-nyomon meg szokás sérteni bizonyos esetekben, így reagált 22 éve Orbán. „Na most, ez nincsen így. Szeretném elmondani, hogy a polgári és politikai jogok egyezségokmányának 11. paragrafusa, az emberi jogok konvenciójának 7. paragrafusa tiltja mindenfajta visszamenőleges hatály alkalmazását. Úgy gondolom tehát, hogy ma igen kedvezőtlen lenne Magyarország megítélésére nézve, saját magunk számára és nemzetközi megítélésünkre nézve is, hogy amikor éppen azon dolgozunk, hogy a magyar jogrendszert hozzáigazítsuk az európai normákhoz, akkor az európai normák által kifejezetten tiltott jogi megoldást alkalmazzunk, még egyszer mondom, bármilyen nemes, morális indítéktól vezéreltetve is.”
Pálfordulással vádolták Orbánt
A két idézett Orbán-felszólalás közül az elsőre válaszul Józsa Fábián MDF-es képviselő azt kérdezte, hogy gondolták-e volna, hogy a radikális ellenzék pártjának két prominense, közöttük az 1989. június 16-i Nagy Imre-temetés ünnepelt ifjú szónoka fog amellett érvelni, hogy lekerüljön a napirendről a törvényjavaslat, amely egyebek között az 1956-os gyilkos sortüzek felelőseinek bíróság elé állítását próbálja meg lehetővé tenni.
Utolsó állomás az időutazásban
Azt gondolom, hogy elkéstünk ezzel az egész dologgal. Azt gondolom, hogy ennek a magyar parlamentnek és az egész magyar társadalomnak ezelőtt több mint egy éve kellett volna túlesnie az összes, a múlt lezárásával foglalkozó törvényjavaslaton és problémán – ezt is Orbán Viktor mondta 1991. október 29-i felszólalásában.
