Ön a Szkeptikusok Társaságával évek óta próbál küzdeni a bóvlielméletek, az áltudományos állítások terjedése ellen. Ezek azonban egyre erőteljesebben jelen vannak a neten, a lapokban és egyre inkább a televíziókban is. Van értelme küzdeni az ilyen nézetek ellen?
Természetesen. Egyrészt az ember szívesen hivatkozik egyfajta misszionáriusi lelkületre, hogy jobbá teszi az emberek gondolkodását. De ami fontosabb, hogy minket, szkeptikusokat kifejezetten bosszant, szinte fiziológiai elváltozást okoz bennünk, ha halljuk a sok csacsiság terjedését. Ilyenkor a szkeptikus nem tudja megállni, hogy azt ne mondja: „Emberek, ébredjetek már fel!” Szemben azokkal, akik legyintenek ezekre. Az a leggyakoribb vád ellenünk, ha például a gyógyítással kapcsolatos területen emeljük fel a szavukat, hogy minket a gyógyszergyárak pénzelnek. Tehát képtelenek elfogadni vagy képtelenek elismerni azt, hogy igen, van az emberiségnek egy bizonyos csoportja, amelyik egyszerűen felrobban ezektől a sarlatánságoktól.
Fotó: MTI / Kallos Bea
De van értelme így tiltakozni? Nem Don Quijote-i harc ez?
Ha elmondjuk az érveinket, akkor megnyugtatjuk a saját lelkiismeretünket. És ha csak elültetjük a bogarat a fülekbe, hogy nem kell mindent készpénznek venni, ami meglepő, akkor már elértünk valamit. A gyors siker persze nem biztosított. De egyes kis csatákat talán meg tudunk nyerni. Mi, szkeptikusok azt szoktuk mondani, hogy minél meglepőbb egy állítás, annál nagyobb szükség van a korrekt bizonyítására. Ha azt mondom, hogy elejtek egy tollat és nem lefelé esik, hanem felfelé, az elég meglepő, bemondásra nem lehet elhinni. Csak akkor, ha ennek különböző igazolásait is bemutatjuk. Ez persze egy nagyon kézenfekvő példa, de minden meglepő elméletnél, kijelentésénél követelménynek kellene lenni, hogy azt bizonyítani kell. Az is eredmény, hogy egyre többször megkérdeznek minket. Néhány évvel ezelőtt még nyakló nélkül dőlt a médiából a hülyeség meg a népbutítás, amiből mellesleg sokan meg is gazdagodtak, az elbutítottak közül pedig sokan elszegényedtek.
Sok olyan tévhit, összeesküvés-elmélet kering, amit hirdetői és követői dogmaként, kvázi vallási dogmaként értelmeznek. Meg lehet győzni az ilyen „hívőket”?
Ketté kell választani a vallást és a tudományt. A tudományos meggyőződésnek kell hogy legyen valamifajta dokumentumalapja. A vallás esetén nincs erre szükség. Ha valaki azt mondja, hogy a sumérok és a magyarok rokonok vagy nyelvrokonok, azt illik valamivel alátámasztania. Azt, hogy Jézus feltámasztotta a halottakat, nem kell bizonyítani, az hit.
Igen ám, de egy jó kis összeesküvésben hívő azt mondja, hogy bár a gondolatmenete hibátlan, de nem lehet bizonyítani, mert valakik (a Habsburgok, a kommunisták, a szabadkőművesek, a liberálisok stb.) valamilyen érdekből eltitkolták, meghamisították a bizonyítékokat.
Ez így van, de ez kevés. Aki kijelent valami ilyesmit, vesse be magát a könyvtárba és kutasson a bizonyítékok után. Én mint szkeptikus egyébként meggyőzhető vagyok, ha nem azt várják tőlem, hogy bemondásra higgyek. A szkeptikus soha nem azt mondja, hogy ezt nem hiszem el, hogy ez lehetetlen. Csak azt mondja, hogy ha valaki valamit állít, akkor lássuk a bizonyítékait. Én se mondanám soha, hogy nincs ufó. Csak azt mondom, hogy aki szerint van, az mutassa be a bizonyítékait. Nem vagyok például – ateistaként – soha valláskritikus, mert a hit dolgait nem kell alátámasztani. De a természettudományos, társadalomtudományos tételek igenis igénylik a dokumentációt és a bizonyítást.
