A Nobel-díjas Bert Sakmann részvételével zajló kétnapos XXXI. Országos Diákköri Konferencián (OTDK) a tudomány jövőjéről és a jövő tudományáról cseréltek eszmét egy kerekasztal-beszélgetésen tudósok és diákok. Előtte elhangzott: a konferencián az ország legjobb tehetségei vesznek részt, a szervezők és a szponzorok célja ugyanaz: a fiataloknak szemléletet adni, és kibontakozásukat segíteni, hogy itthon kamatoztassák tehetségüket. A diákköri seregszemlén bejelentették: megalakult a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány, amelynek rövid távú célja, hogy minden évben egy kiemelkedő konferencia színvonalát növeljék úgy, hogy Nobel-díjas tudósokat hívnak Szegedre. Hosszabb távon a helyi orvosbiológiai kutatások, majd más tudományterületek feltételrendszerét kívánják javítani ösztöndíjak, kutatói és egyéb díjak alapításával.
Elkötelezettek a tehetségek itthon tartása mellett is. Életre hívták a Szent-Györgyi Talentum Díjat, melyet 500 ezer forint támogatással minden esztendőben az a 35 éven aluli kutató nyerhet el, kinek Szeged végzett kutatómunkája, publikációja a legnagyobb tudományos visszhanggal járt. Az elismerést idén a Nobel-díjas Bert Sakmann adja át.
A kerekasztal-beszélgetésen Bert Sakmann úgy vélte: az emberiségnek nincs jövője a tudomány nélkül. A Nobel-díjas tudós kifejtette, hogy azokat a fiatalokat szereti, akik vállalják a szellemi kihívásokat, mert így fejlődik a tudomány. A tudósok közt lévő hallgatók és egy gimnazista kislány úgy gondolták: számukra a biztonság a legfontosabb, vagyis az, hogy amit elkezdtek tudományos téren, azt be is tudják fejezni.
Venetianer Pál a szegedi Biológiai Kutatóközpont képviseletében úgy vélte: itthon a tudósok nincsenek túl jól fizetve, ha politikusok beszélnek, akkor a tudomány ritkán kerül szóba, pedig fontos lenne. A Kutatások a Jövőért Alapítványtól Varró András úgy gondolta: sehol a világon nincs annyi pénz a tudományban, amennyi kellene, és nagyon fontos a kormányzati hozzáállás, és az, hogy meglegyen a támogatás rendszere.
A szegedi egyetem rektora szerint a természettudományt oktató tanárnak mindig optimistának kell lennie, mert ebben a tudományágban az eredmény nem azonnal, hanem hosszú távon térül meg. Szabó Gábor azt mondta: ki kell fejleszteni a fiatalokban az ellenálló képességet a buktatókkal szemben.
És hogy milyen a jó tudós? Abban mindenki egyetértett, hogy elhivatott, kísérletező kedvű, kíváncsi, kitartó és bátor kell legyen. Ahogy azt is egybehangzóan úgy gondolták a résztvevők, hogy fejleszteni kell a tudomány kommunikációját, közérthetővé téve és „reklámozva azt” a nagyközönség számára.
