Apa és anya négy éve pereskedik Petiért és Dianáért. A bíróság anyának ítélte a gyerekeket, de apa szerint ez nem jól volt így, és a testvérek is inkább apához húztak. Fenyegetések, zaklatott telefonok, menekülések és végül a végrehajtók. Vitték a gyerekeket, akár egy koloniál garnitúrát. Ha ez egy film forgatókönyve volna, írója már fogalmazhatná is a köszönő beszédét a díjkiosztóra. De ezért a sztoriért nem osztanak díjat, és a forgatókönyv sem eredeti. Sőt. Nem is hinnék, mennyire hétköznapi.
Nemrég az egyik televízió tényfeltáró stábja egy igazságügyi pszichológus szakértőnél járt. Az álruhás riporter („aggódó édesanya”) csak annyit kérdezett a szakértőtől, volna-e mód arra, hogy az áltata írt szakvéleményben válófélben lévő férje helyett, őt javasolja gondviselőnek. Volt mód. A szakértő azt tanácsolta az „édesanyának”, hogy amikor a gyerek a családot rajzolja majd a megfelelő időpontban, a képről hagyja le az apukát.
„A gyermek elhelyezési ügyekben közreműködő igazságügyi pszichológus szakértők rendkívül leterheltek, emiatt a szakvélemények elkészítése gyakran hosszú időt igényel, ez pedig a perek elhúzódásával járhat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szakvélemények elkészítésének díja sok esetben a per költségének jelentős tételét képezi. Ha a szakvélemény esetleg hiányos, vagy ellentmondásos, ezek kiküszöbölése további időveszteséggel jár ” – mondja dr. Koncz Krisztina. A főleg családjoggal foglalkozó ügyvéd szerint a rendszer rosszul és főleg lassan működik. Nem ritka, hogy a gyerekek hónapokig, sőt akár évekig nem láthatják egyik vagy másik szülőjüket, mert ügyük elakadt valamelyik fórumon. „Egy jól taktikázó fél akár évekig is elhúzhat egy ügyet fellebbezésekkel, újabb és újabb szakértői véleményekkel és ellenvéleményekkel, vagy a jog nem rendeltetésszerű gyakorlásával.”
| Százezer |
| Apa és anya évente csaknem százezer gyerekről vitázik idehaza. A bíróságon landoló ügyek kétharmada gyermekelhelyezésről szól. Az esetek egy részében békésen megállapodnak abban, ki nevelje tovább egykori szerelmük gyümölcsét (esetleg gyümölcseit). A baj akkor kezdődik, ha apa és anya valamiért haragszik egymásra.Ilyenkor a harc vérre megy. Saját vérükre, vagyis a százezer Petire és Dianára. |
„Apa rengeteget szidot engem és az anyát.
Mindenki ki csúfolt érte ismételve igen-igen rosz volt..”
Tegyük fel, hogy ez a két mondat egy kétségbeesett gyermek naplójából való, amit a szülő a frissen indított eljárásban gyorsan fel is használ. A megindító, apai terrort sejtető mondatok azonban csalókák. A lényeg itt is a részletekben rejlik. Előfordulhat, hogy a gyermek röviddel az után kezdi írni „naplóját”, hogy az egyik szülője elköltözött tőlük. Pontosabban miután a másik kitette a szűrét közös lakásukból. Grafológus, íráspszichológiával foglalkozó szakember tudja ezt megállapítani, hogy a gyermek egzaltált mondatai tényleg családon belüli erőszakra utalnak, vagy inkább arról van szó, hogy a napló nem valódi: azt talán a gyermeket magához ragadó szülő diktálta.
Válás után készült gyerekrajz – Forrás: divorceandkids.com
Dr. K, családjogi ügyvéd egy édesanyát képvisel, akinek a kislánya a válás után asztmás lett. A családnak az tűnt fel, hogy a gyereken mindig pénteken jöttek elő a rohamok, egy nappal az előtt, hogy a gyereket az apja a kapcsolattartásra megítélt napon magához vitte. A gyerek nem panaszkodott, csak fulladt. Később kiderült, hogy az apa minden dühét, amit „hűtlen felesége” iránt érzett, a gyereken vezette le. Ez az ügy még mindig tart, mert az apa tagad, a szakértői jelentések ellentmondásosak, a gyerek pedig hol ezt mondja, hol azt. „A gyermek mindkét szülője felé rendkívül érzékeny. Érzi a találkozásokkor kialakuló feszültséget: Ha a szülők ezeket a helyzeteket rövid időn belül nem tudják feloldani, az sok esetben a leggyengébb láncszem, a gyermek lelki, néha testi sérüléséhez vezethet. Az orvos tehetetlen, a szülők pedig egymásra mutogatnak” – meséli tapasztalatait dr. K.
Egy másik ügy, másik ügyvéd. Az édesapa érdekeit képviseli. „M. harmonikus, viszonylag tehetős családban nevelkedett – meséli az édesapa ügyvédje. – Évente kétszer jártak nyaralni külföldre, ügyfelem imádja a gyerekét, képtelen volna bántani. Viszont tavaly október óta nem tudjuk elérni, hogy M. találkozhasson vele, mert az édesanyja ezt megakadályozza. Hogy miért? Fogalmam sincs. De utánanéztem az anya korábbi válásának, és a forgatókönyv akkor is ugyanez volt. Az előző férjjel közös gyermekük is ugyanezeken a stációkon ment végig.”
A magyar bírósági gyakorlat szerint válás esetén – hacsak valami extrém körülmény nem befolyásolja ezt – a gyerek az édesanyánál landol.
„A gyermek elhelyezési ügyekben, akárcsak a fejekben általában ősrégi sztereotípiák élnek – mondja dr.Gyurkó Szilvia, az UNICEF gyermekjogi igazgatója. – Elvárjuk, hogy a férfi pelenkázzon, etesse a gyereket, játsszon vele, ha éppen otthon van, de amikor konfliktus van, kipöcköljük a rendszerből. Az anyák és főleg az ő ügyvédeik sokszor ezt használják ki. Egy apa elhagyhatja a feleségét, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekét is el akarná hagyni.”
„Gyakori, hogy az apát az anyák csak szponzornak tekintik. Menjen, ha akar – vagy ha én akarom -, de fizessen, mint a katonatiszt!– meséli dr. Koncz Krisztina. – A szülők sokszor tekintik a gyereket a saját tulajdonuknak. Mondjuk egy édesanya önhatalmúlag hoz döntést vele kapcsolatosan, rá vonatkozóan, de érdekes módon azt már elvárja az apától, hogy az messzemenőkig gondoskodjon gyerekről úgy, hogy közben minden más téren kizárja őt a kicsi életéből. És a végén még hivatkozik is arra a helyzetre, amit teremt: az apa a gyereket nem keresi, nem látogatja. Hónapok telnek el így, és például ilyenkor lépnek be az ügybe a család egyéb tagjai, akik – megint csak nem a gyermek érdekét szem előtt tartva, hanem esetlegesen a korábbi sérelmeik megtorlási lehetőségét látva a konfliktusban – csak a harcteret szélesítik” – panaszolja az ügyvéd.
| Jogok és taktikák |
| Válás esetén – ha a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek elhelyezéséről és neveléséről, két irányba indulhatnak. Ha a gyermek „felügyelet nélkül marad vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti”, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, kérhetik a gyámhatóságtól a gyermek ideiglenes elhelyezését. (A gyámhatóság egyébként minden olyan esetben beavatkozik, ha bizonyos körülményekből úgy ítéli meg, hogy a gyerek veszélyben van.) Az elsőfokú hatóság határozatát a közigazgatási eljárás szabályai szerint lehet megtámadni. Minden más esetben a bíróság dönt. A legoptimálisabb esetben a bíró jóváhagyhatja a szülők egyezségét, ha van ilyen; vita esetén módosíthatja azt, vagy – ha végképp nincs egyezség – ítéletet hoz. Első fokon. Aztán jöhet a másodfok. És a többi. Vagy kezdődhet az egész előröl. |
„Az egyik fő probléma az, hogy nincs jogegység, nincs megfelelő szakmai protokoll a gyermek elhelyezésének kérdésében – mondja dr.Gyurkó Szilvia. – Kerületenként másképp és másképp döntenek teljesen hasonló ügyekben. És húzzák az időt a végtelenségig, pedig ezekben az ügyekben az idő nagyon fontos tényező. Pest megyében a gyámhatóság például 2012 szeptembere óta nem hozott kapcsolattartási határozatokat. Miért? Mert tudták, hogy változnak a jogszabályok, és féltek, hogy másodfokon rendre megsemmisítik ezeket. A gyerekek meg közben nőnek, növögetnek, és rossz esetben teljesen az egyik szülő befolyása alá kerülnek. A másiknak meg esélye sincs. Pedig a gyerekek tényleg nem tehetnek arról, hogy apa és anya már utálja egymást. Ők alapból mindkét szülőt szeretik. Franciaországban vagy Németországban egészen más a rutin, mint nálunk. Ott például, amíg a gyerek nem kezdi el az iskolát általában 50-50%-ban van az apánál és az anyánál.”
Az összes nemzetközi gyermekjogi egyezmény szerint a kapcsolattartás joga a gyermeket illeti meg. Minden az ő fejlődését, jólétét, biztonságát szolgálja. Ezzel szemben a magyar családjog szerint a külön élő szülőknek joguk és kötelességük a kapcsolattartás a gyermekkel. A szülők pedig mindent bevetnek. Ügyvédek és szakértők hada próbál meg előbányászni bármit, amivel a másikat ellehetetleníti. Az, hogy a gyerek valójában mit akar, általában fel sem merül. Pontosabban: mindkét fél tudni véli, hogy mi a gyerek valódi érdeke. Abszurd esetek is előfordulnak: az anyát kötelezhetik arra, hogy az őt megerőszakoló, éppen börtönbüntetését töltő férfihoz is bevigye a gyereket, pedig a börtön nem éppen a legharmonikusabb hely egy gyermek lelki fejlődése szempontjából. De nem kell abszurd helyzeteket produkálni ahhoz, hogy lássuk: maga a rendszer abszurd.
Azt várja, hogy valami majd történik
„Nagyon rossz a rendszer – erősíti meg a családjogi ügyvéd. – Akiknek alkalmazniuk kellene a jogot nem teszik, vagy iszonyú lassan teszik. Van olyan is, aki nehezen akar túllépni túl a mediátor szerepkörén akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az adott helyzet nem oldható már fel konszenzussal.„
Európa sok országában vagy az Egyesült Államokban nem folytathatnak le úgy gyermeket érintő bírósági eljárást, hogy ne rendelnének ki jogi képviselőt a gyermek mellé. Az ő feladata az, hogy csakis a gyerek érdekeit tartsa szem előtt, és képviselje őt az eljárásban. Jelenléte minden ilyen ügyben kötelező. Legtöbbször magasan kvalifikált emberek, jogi, pszichológiai, szociológiai ismeretekkel. Idehaza a bíró dönthet úgy, hogy úgynevezett ügygondnokot rendel ki a gyermek képviseletére, de csak ritkán élnek ezzel a lehetőséggel. Az ügygondnok általában ügyvéd, akit az állam fizet azért, hogy képviselje a gyermek érdekeit. Óradíja körülbelül 3500 forint. (Csak összehasonlításképpen: egy válóperes ügyvéd akár 20-25 ezer forintot is elkérhet óránként.) Nem csoda, hogy az ügyvédek nem tolonganak az ilyen munkáért.
„Tapasztalatom szerint, ami leginkább hiányzik a rendszerből az a felelősség – mondja dr. Koncz Krisztina. – Felelősség a gyermekvállalásnál, a házasságnál, a szakításnál és a végén a gyermek jövőjének kialakításánál. Sokkal könnyebb elfogadni, vagy éppen vitatni egy bíróság döntését, mintsem vállalni a felelősséget a közös döntéseinkért. Létezik családon belüli erőszak? Sajnos igen. Apa veri anyát? Sajnos van, hogy igen, a legtöbbször így van. És anya mit tesz? Segítséget kér az első alkalommal? Legtöbbször nem. Azt várja, hogy valami majd történik, majd csak megoldódik a helyzet. A család barátai látják, hogy valami nincs rendben? Persze, hogy látják. Vállalják a beavatkozás felelősségét? Legtöbbször nem. Így működik a rendszer és a társadalom. Amíg mindenki a másikra, a végén pedig a bíróságra vár, hogy tegyen igazságot, akkor leggyakrabban már késő.”
Popper Péter írja egy helyütt (nem pontosan így, de ez a lényege): ha már nem tudtok szeretni, legalább jók legyetek. Ha jónak lenni sem sikerül, akkor keressétek az igazságot. És ha azt sem találjátok, akkor tartsátok be a törvényeket.
De a jog általában tehetetlen, ha erkölcsi vagy érzelmi kérdésekben kell dönteni. Egy gyerek élete pedig nem múlhat elsősorban jogászokon. Ebben csak maguk az érintettek dönthetnek gyorsan és ésszerűen. És főleg felelősen. Talán furcsa, de ezt egy családjoggal foglalkozó ügyvéd mondta.
Pedig ha valaki, hát ő pontosan tudja, miről van szó.
