Alaposan beletrombitált az új évbe az LMP-s Karácsony Gergely. „Szükség lenne arra, hogy az LMP végre rászánja magát egy hatékonyabb szervezeti struktúra kialakítására. A párt ebben a formában vezetetlen. Ehhez nem kell jobb példa, mint hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben, mint az MSZP által kezdeményezett egyeztetések, a pártnak nincs hivatalos álláspontja” – ezt a Népszabadság csütörtöki számában nyilatkozta a politikus.
Próbáljuk értelmezni a fönti bekezdést.
Az LMP, bár fiatal és kicsiny formáció, egymástól teljesen különböző érdekcsoportok, olykor látványosan ellenérdekelt fórumok laknak benne. Az alapítói egykori védegyletesek – maroknyi városi fiatal, némi túlzással baráti társaság -, 2009-ben döntöttek a Lehet Más a Politika párttá gyúrásáról. Alapító nyilatkozatukban nem határolták be ideológiájukat: „a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonal” híveként írták körül magukat. Érts: mindenkit várunk a sorainkba. Vagy: igazából mi sem tudjuk, mi lesz ebből, de egyelőre jó buli.
Útfoglalás a Közgépnél – Fotó: Neményi Márton
Védegyletes múltjukat az aranyozta be, hogy ők javasolták Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek. Utóbb is nagyon jókor voltak nagyon jó helyen. A 2010-es országgyűlési választások előtt összeomlott az MSZP, s szublimált az SZDSZ. A baloldali szavazók egy része maradt a szociknál, a depressziós megyékben csapatostul a Jobbikhoz sodródtak, sokan a Fideszt választották. A volt SZDSZ-szimpatizánsok (zömmel városi liberálisfélék) viszont elárvultak, s örömmel láttak bele a Lehet Másba egy a szabad demokratákhoz hasonló, de annak korrupciós stichjétől mentes alakulatot. Ez a választói réteg, kiegészülve egy-két százaléknyi zöldgondolkodásúval 7,5 százalékot tolt a csecsemőkorú LMP alá, s az Országgyűlésbe juttatta a pártot.
A Lehet Mást egész addig mindössze pár arc jelenítette meg a nyilvánosság előtt: főként a remek szónok Schiffer András, valamint Jávor Benedek. A tizenhat tagú képviselőcsoport megalakításával szerényen, de azért bővült ez a kör: jött a tanáros Karácsony Gergely, a kackiás Vágó Gábor, olykor megszólalt Scheiring Gábor, és egyre többször szerepeltek a frakció női tagjai, Ertsey Katalin, Kaufer Virág, Osztolykán Ágnes, Szabó Rebeka és Szabó Tímea.
Magyarbánhegyestől Gersekarátig
A törvényhozási robot során vált világossá, hogy a társaság egyik fele – nevezzük őket Karácsony-Jávor-szárnynak – balra fordítaná a szekeret, és egyezkedne az ellenzék demokratikus pártjaival, a másik fele pedig – a schifferista had – az ökoságot és a függetlenséget preferálja.
De ez még csak a frakció: a fej. Csakhogy egy párt nem csupán a fejből áll, sőt. Kellenek alapszervezetek, mezei aktivisták, akik szórólapoznak, kopogtató cédulát gyűjtenek (gyűjtöttek), akik Magyarbánhegyestől Gersekarátig mutatják a népnek: nem csak a tévé parlamenti közvetítéseiben létezik az LMP.
Az alapítók a bázisdemokratikus működési mód mellett döntöttek, értsd, úgymond önigazgató kisközösségek szerveződéseként képzelték felépíteni a pártot. Ami egyrészt lassítja, sokak szerint ellehetetleníti a hatékony működést, másrészt tevékeny, elkötelezett, s legalább részben felkészült tagságot feltételez.
Kongresszusi igenek – Fotó: MTI / Kovács Tamás
Rohamtempóban, lasszóval vadászva össze is állt egy pár száz fős tagság, ami annak rendje, módja szerint küldötteket delegál a kongresszusokra, s képviselőket küld a választmányba. Igen ám, de az ideológiai eklektika és a rapid szervezés miatt, ahány fórum, annyi akarat. A bázisdemokratikus „káosz” gyöngyszeme volt a tavaly őszi Kukorelly-ügy. Ahogy írtuk is annak idején: országgyűlési képviselői megbízatásának visszaadására szólították fel a jeles írót a papíron őt a t. Házba delegáló Pest megyei LMP-sek. A politikától megcsömörlött, rutintalan, a mandátumával törvény szerint maga rendelkező Kukorelly pedig ahelyett, hogy megmosolyogta volna a túlmozgásos alapszervezetet, összehívatta az országos választmányt, és bizalmi szavazást kért maga ellen.
„Tényleg megfontoltam volna a maradást, ha elsöprő véleménnyel azt fogalmazzák meg, hogy a kardjukba dőlnek nélkülem” – nyilatkozta nekünk az író. Az ülésen végül hat választmányi tag maradásra kérte Kukorellyt, hatan viszont távozásra bíztatták – így aztán lelépett a politikus, országgyűlési mandátuma egy Pest megyei asszonyra, Lengyel Szilviára szállt. Őt is interjúztuk, méghozzá legelső parlamenti napján, itt olvasható.
Ikszek
A párt történetét azóta is döntetlenközeli szavazások szegélyezik, ezek origójában a „kik is vagyunk” és „merre is tartunk” kérdések állnak, melyek a „ki legyen a főnök” di(tri)lemmában sűrűsödnek ki.
Bő egy hónapja teljes lett a zavar, a képviselők kettesével sustorogtak, komor képpel szaladgáltak föl és alá a t. Házban. Az okot keresve visszakotorhatnánk a kezdetekig, de inkább csak 2012 januárjáig tekintsünk vissza, amikor is Schiffer András váratlanul lemondott frakcióvezetői megbízatásáról, utódjául Jávor Benedeket választotta a képviselőcsoport. Októberben aztán színre lépett a Bajnai-féle Együtt 2014, amihez valahogy viszonyulnia kellett az LMP-nek. Kongresszust hívtak össze, ahol szűk többséggel a schifferi vonal győzött. Jávor lemondott, vele katapultált helyettese, Karácsony Gergely. Logikusnak tetszett, hogy a frakció a régi-új főnököt, Schiffert hozza vissza az élre, csakhogy az első frakcióülésen a nyolc karácsonyista leszavazta a hét schifferistát. „Edd meg, amit főztél” – állítólag ezt mondták Schiffernek. Eztán aludtak párat, s végül mégiscsak megválasztották Schiffert, azzal a kikötéssel, hogy Karácsony visszatérhet frakcióvezető-helyettesnek.
Te? – Fotó: Berecz Valter
Annak idején sorra villáminterjúztuk a három főszereplőt: Karácsony Gergelyt, Schiffer Andrást és Jávor Benedeket; ezekből csipegetünk.
„A kongresszus azt erősítette meg, hogy az LMP önálló ökopolitikai pólusként lesz jelen a magyar politikában. Át kívánjuk vágni a kulturális bal és a jobb közötti határt, világossá akarjuk tenni, hogy van választása annak a kormányváltást óhajtónak is 2014-ben, aki nemet mond a szélsőjobboldalra, és nem kívánja vissza a 2002 és 2010 közötti álbaloldali technokratákat sem” – mondta Schiffer.
Erre a belső ellenzék Párbeszéd Platform néven hadüzenettel felérő fórumot alapított. Miért is? „Hogy tapadási felületet adjunk azoknak a szavazóinknak, akik nem értenek egyet a kongresszusi döntéssel. Az LMP sokszínű párt, éppen ideje volt, hogy legyenek a belső nyilvánosságot tematizáló szerveződések” – indokolt Karácsony.
Visszavágó
Mire Schiffer: „Az a reményem, hogy mindenki fölfogja: ha nem azon dolgozunk ezerrel, hogy komolyan vehető, választható alternatívát mutassunk fel az embereknek, hanem az lesz egyesek fő foglalatossága, hogy visszavágó-mérkőzéseket szervezzenek, borús jövő áll előttünk.”
„Politikai alakulat vagyunk, nem pszichoterápiás közösség. Természetes, hogy egy pártban folyamatosan adódnak politikai véleménykülönbségek. Aki ezekből személyes ügyet csinál, rosszul teszi” – így felelt Jávor Benedek.
Idekopizzunk még egyszer a jelen cikkünk első bekezdésében emlegetett népszabadságos Karácsony-idézetet: „A párt ebben a formában vezetetlen, ehhez nem is kell jobb példa, mint hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben, mint az MSZP által kezdeményezett egyeztetések, a pártnak nincs hivatalos álláspontja.”
Szóval vezetetlen.
Január utolsó hétvégéjén ismét kongresszust ül az LMP, amit egyesek a novemberi Schiffer-Karácsony/Jávor méta visszavágójának tartanak.
Mi! – Fotó: MTI / Kovács Attila
“Én azt várom a januári kongresszustól, hogy sikerül olyan politikai stratégiát kialakítani, amellyel a párt tagjainak és szavazóinak a túlnyomó része is azonosulni tud. Az biztos, hogy ennek a stratégiának minden kétséget kizárólag el kell köteleződnie a kormányváltás szükségessége mellett” – ezt mondta most erre Karácsony. Meg ezt is: „Addig csinálom a politikát, amíg hozzá tudok járulni ahhoz, hogy 2014-ben sikerüljön megdönteni az Orbán-rezsimet, majd utána létrehozni egy új köztársaságot, amely képes tanulni a 2010 előtti korszak hibáiból.”
Vagyis. Ha Karácsonyék győznek, Schiffer bizonyára bukja a frakcióvezetést, a párt pedig közelebb araszol a Bajnai-féle Együtt 2014-hez. Ha pedig Schiffer győz, az minimum a választásokig pontot tehet a belharc végére: ez esetben Karácsony és Jávor szinte bizonyosan távozik a frakcióból, s mandátumát megtartva vélhetően kiül a függetlenek közé. És ebben a minőségében lépeget az E14 felé. Sőt az sem kizárt, hogy néhány hívük is követi őket a jelenlegi frakcióból.
