Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz fordult a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása miatt. Szerinte sérült az esélyegyenlőség elve. Az ombudsman ezért a törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát kezdeményezte. Az év első felében csaknem negyven panaszos fordult Szabó Mátéhoz.
Az ombudsman emlékeztetett rá, hogy az „Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata következetesen különbséget tett az egyes, társadalombiztosítási ellátórendszerből fedezett ellátások között aszerint, hogy abban a biztosítási vagy a szolidaritási elem játszik-e nagyobb szerepet”, illetve arra, hogy az „Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult”.
Szabó Máté indítványában kiemelte, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami “segély”, hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is. Az ombudsman szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását akkor, amikor a rokkant keresőtevékenységet végez.
Az alapjogi biztos korábban azt is szóvá tette, hogy a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetének javítását célzó pályázati rendszer működése a jelenlegi formában kiszámíthatatlan, kaotikus. Nem valósult meg az érintetteknek az alaptörvényben deklarált védelme és az egyenlő bánásmód követelménye sem, valamint csorbult a jogbiztonság is.
Korábban a Hír24 megkeresésére Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke azt mondta: az emberek félnek. „Nem az orvosi vizsgálatoktól, hiszen azok eddig is voltak. Nemcsak a MEOSZ, az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport szerint is igazságtalan a rendszer.
A szabályozás extrém, a valóságos munkaképességnek nem megfelelő eredményeket produkál – hívták fel a figyelmet. Például az, akinek az alsó végtagját combközépen amputálják, csak 36 százalékos a károsodása, nem számít megváltozott munkaképességűnek, sőt, mivel 40 százalék alatti a “funkciókárosodása”, semmilyen ellátásra sem jogosult.
