A falakó boa nem a mérete miatt érdekes, hiszen két méternél csak ritkán nő nagyobbra, így messze elmarad az igazi óriásoktól. Rendkívül vékony nyakán viszonylag termetes és széles fej ül, nagy szemekkel és szájában szokatlanul nagyméretű fogakkal. Viszont testük hátsó része rendkívül erős, amely lehetővé teszi, hogy a fákon meg tudjanak kapaszkodni akkor is, ha rácsapnak egy mellettük elrepülő kisebb madárra, denevérre. A nagy fogak is ezt a vadászati módot szolgálják, hiszen biztosan kell megragadniuk a vastag tolltakaróval védett zsákmányt.
Mint a nevükből is kitűnik, a fák lombkoronájában élnek. Éjszakai életmódot folytatnak, a nappal legnagyobb részét jellegzetes módon egy ágra tekeredve tölti, ilyenkor alakjuk egy gömb formáját veszi fel. Annak ellenére, hogy szép, élénk színű kígyók, ekkor nehezen fedezhetők fel, a Vadaspark terráriumában egy kis keresés után azonban hamar megláthatók ezek a „gomolyagok”.
A gondozásuk során különös tekintettel kell lenni arra, hogy viszonylag ideges természetű kígyók, harapásuk fájdalmas és nagyon messzire ki tudnak csapni, sőt, kifejezetten hajlamosak arcra támadni. A Lipcsei Állatkertből érkezett két fiatal, 2010-ben született boa – ezidáig – nem mutatta a fajukra jellemző agresszivitást, de mindenesetre ővelük nem találkozhatnak a látogatók a Zoo Típusú Találkozások kígyósimogatásain. Őket így az esőerdőt idéző terráriumban érdemes megfigyelni, a szerencsések akár az etetésüket is elcsíphetjük. A fotón az első vadasparki lakoma látható, csak nem bőr-, hanem fehér egérrel. A zsákmányt nem élve szolgálták fel a Vadaspark gondozói.
