István király óta ugyanazzal küzdünk

Fotók: MTI / Mohai Balázs

Szerzőtársa, Szörényi Levente szerint, ha 1983-ban az István, a király helyett a Veled, Uram! -ot mutatják be a Királydombon, még nagyobbat ütött volna. Ön is így gondolja?

Ez egy játék a gondolattal, hiszen akkor ez a darab még nem volt meg. Nem is tudom elképzelni, hogy akkor egy ilyen darabot hogyan fogadtak volna. Azért, hogy nagyobbat ütött volna, nem gondolom.

Az István, a király abszolút a rockzenére épül, a Veled, Uram! inkább a kortárs operákra emlékeztet. Ez csak a hangszerelés miatt hangzik így, vagy tényleg egy teljesen más műfajról van szó?

Én is úgy érzékelem, hogy Levente a Veled, Uram!-ban messze eltávolodott attól a zenei megközelítéstől, ami az István, a királyban volt jellemző. Ezért sem lehet tudni, hogy egy ennyire más zenei szövet, milyen vonzó lett volna az akkori közönség szemében. Tény, hogy ez a darab ilyen szempontból sokkal bonyolultabb, összetettebb mind a zenei formájában, mind a belső dramaturgiájában. Nem olyan egyszerű, nem annyira könnyen magyarázható.

Erre utalt, amikor a 2000-es esztergomi ősbemutató kapcsán azt mondta, hogy míg az István, a királyban tulajdonképpen mindenkinek igaza van, ebben senkinek nincs?

Ez a darab több mint 12 évvel ezelőtt készült, félelmetes, hogy milyen rezonanciák keletkezhetnek a mai társadalmi állapotokkal kapcsolatban. A Kerényi Miklós Gábor elképzelésein alapuló felújítás ugyancsak átrendezte a darabot. Sőt, több mint felújítás ez, mert új dalokat is írtunk hozzá. Mondhatnám, hogy ez a darab egy új, korszerű változata, ami minden szempontból illeszkedik ahhoz a zavaros világhoz, amelyben most bemutatják.

A hat új dal tényleg úgy íródott, hogy Szörényi Levente megírta a zenét, elküldte a színháznak a kottákat, majd ön erre írt szöveget? Nem is kellett a szerzőknek találkozni?

Régen is így írtuk a darabokat, ebben semmi új nincs. Általában én már a zenei felvételeket kaptam meg, és erre írtam a szövegeket, Most annyiban változott csak a helyzet, hogy nem Levente és nem is az én elképzeléseim alapján alakult a dramaturgia, hanem a rendező, Somogyi Szilárd és a dramaturg, Kerényi Miklós Gábor elképzelési alapján. Ők külön-külön győzködtek mindkettőnket arról, hogy nyúljunk hozzá a Veled, Uram!-hoz. Én azt mondtam, ha Levente hajlandó megírni az új zenéket, akkor én is megírom az új szövegeket.

Jó pár éve nagyon hullámzó a viszonya Szörényi Leventével. Most épp hogy jellemezné?

Folyamatosan változik. Amikor együtt dolgozunk, akkor nyilván jobb, mint amikor külön, vagy mással. Az eltávolodásunk jellemző pontja az volt, amikor Levente az Attilát Lezsák Sándorral írta meg. Azóta dolgoztunk már többször együtt. Szerintem több dologban értük most egyet, mint amiben nem. Attól függetlenül, hogy a világ dolgait nem egyformán látjuk, tudunk dolgozni egymással. Ez talán példa értékű lehet mások számára is.

A Veled, Uram! ősbemutatója 2000 nyarán volt, az első Orbán-kormány „félidejénél”. Most a második Orbán-ciklus félidejénél tartunk. Egy darabot, mint ön is mondta, meghatározza az a politikai-társadalmi közeg, amiben megszületik. Mi a különbség a két időszak között?

Sem a bemutató, sem a felújítás időpontjának kitűzéséhez nekem nincs semmi közöm. Azt látom, hogy most a kétharmaddal kiteljesedett az a gondolatkör, amit akkor a Fidesz még csak a kisgazda párttal koalícióban képviselt, és akkor még nem tudott teljesen megvalósítani. Az biztos, hogy változatlanul – immár több mint ezer éve – nem tudjuk feloldani az örök magyar történelmi dilemmát, a nemzeti önrendelkezés vágya és az európai integráció közt feszülő konfliktust.

“Egyelőre a lemezbemutató koncertjeimmel vagyok elfoglalva”

A Veled Uram! egyrészt egyfajta történelmi tabló a Szent István király utódlása idejéről, másrészt egyéni, emberi drámákat vázol fel, amelyek túlmutatnak a történelmen, ma is érvényesek. Melyik aspektus fontosabb?

Bár a darab megpróbál az ismert történelmi tényekhez igazodni, semmiképp nem tekinthető történelemmagyarázatnak. Inkább egy bonyolult, és izgalmas dráma, amiben vannak különböző okokból felrajzolt, történelmileg nem bizonyított szereplők is.

Mindenképp súlyos gondolatokat jár körül. Önnek nem szokatlan, hogy az – általában a könnyebb műfajoknak otthont adó – Operettszínház és a Thália fogadja be?

Nem hiszem, hogy bármit is levonna ez a darab értékéből. Egyszerűen másfajta körülmények közé kerül. Izgalmas persze, hogy a rockopera hogyan fog működni az Operettszínház kezelésében. De a társulat már messze nem egy hagyományos operett-társulat, hiszen régen törekszenek a nyitásra, a sokműfajúságra. Egy darab műfaji megjelölése pedig inkább csak segítséget nyújt a tájékoztatásban, nem ír le pontos, létező művészi kategóriákat. Az musical-re, rockoperára különösen igaz, hogy minden új darab, új műfajt teremt.

Tavaly 10 év után jött ki az új lemeze, az Illés szekerén. Mik a tervei a Veled Uram! bemutatása után?

A lemez fogadtatása nagyon jó, jelentős érdeklődés van iránta, nemsokára platinarangot ér el. Úgy érzem, hogy azoknak, akik rám figyelnek, fontos marad.

Az album, legalábbis egyes dalai mindenképp, erős politikai töltetet kaptak, egyfajta ellenzéki dalokká avanzsálódtak. Ez mennyire játszott közre a sikerben?

Az Illés szekerén felfogható életem egyfajta összegző lemezeként is, de ugyanakkor kifejez bizonyos történelemi dèja vu érzéseket. Sok minden ismétlődik, amiket életem során már egyszer átéltem. Úgy látszik, ezek a dolgok nagyon jellemzőek arra a társadalomra, amiben felnőttem, és művész lettem.

Szóval, mit lehet elárulni a terveiből?

Egyelőre a lemezbemutató koncertjeimmel vagyok elfoglalva. Van még néhány olyan település, ahol fogadnak. A Magyar Televízió valamiért nem akarta fölvenni, sugározni egyik koncertet sem, de valahogy megkeressük a módját, hogy legalább egy DVD készüljön belőle. Emellett több olyan kollégám is megkeresett, akiknek eddig is írtam dalokat, hogy szeretnének újabbakat.