Kovács Árpád: Engem nem Orbán nevezett ki

“Nekem is át kell gondolnom, most miről mondok le”

Fotók: Kummer János

Miért vette le Orbán Járait a Költségvetési Tanács éléről?

Járai úr maga mondott le.

Úgy szokták az ilyet kommunikálni.

Tudtommal a miniszterelnök úr inkább ellenzője, mint támogatója volt a döntésnek.

A Járai vezette testület az utóbbi időben számos kritikával illette az orbáni gazdaságpolitikát. Nem lenne meglepő, ha büntetés járna érte.

Ezt elképzelhetetlennek tartom. Járai Zsigmond régóta fontolgatta a távozást, erről nekem is már jóval korábban beszélt. Rengeteg egyéb munkája van.

Akár csak önnek: köze van az Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, a Magyar Labdarúgó Szövetséghez, a Magyar Villamos Művekhez, a Magyar Mozgókép Alapítványhoz, az ELTE-hez és a Szegedi Egyetemhez.

Nekem is át kell gondolnom, most miről mondok le.

Azt is hallani, hogy nem leváltják, hanem egyenesen „felváltják” Járait, és ő lesz majd az Orbán szándéka szerint a Magyar Nemzeti Bankból és a PSZÁF-ból hamarosan létrejövő gigaszervezet elnöke.

Várjuk meg a végét. Én még abban sem vagyok biztos, hogy megvalósul az összevonás.

Önt gyakorlatilag Orbán Viktor nevezte ki, ráadásul civilben is találkozgatnak. Ezek után el tudja képzelni, hogy a Költségvetési Tanács keresztbe tesz egy az Orbán-kormány által benyújtott büdzsének?

Nincs semmiféle magánkapcsolatunk. Az igaz, hogy több mint évtizede, többször is megesett, hogy egymás melletti házakban nyaralt a két család. Beszélgettünk, mint más jó szomszédok, s előfordult, hogy kártyáztunk. Hangsúlyozom, engem nem Orbán Viktor nevezett ki, hanem Schmitt Pál.

Papíron.

Valóságosan. A köztársasági elnök úr, amikor felkért, kiemelte az Állami Számvevőszék élén töltött tizenkét év alatt tanúsított pártatlan és független magatartásomat. A független szót külön hangsúlyozta…

Tán irigykedett.

Nagyra becsülöm őt, hasonlóan az összes elődjéhez. A kiválasztás módjáról engem nem tájékoztatott. Egész egyszerűen meghívott magához. Nem tagadom, sejtettem, miért hív, felkészültem, mit válaszolok, ha esetleg felkér a Költségvetési Tanács vezetésére. És azt is tudtam, mit válaszolok, ha csak a véleményemre kíváncsi. Talán nem szégyen, sajnos nem tudok improvizálni. Fontos kérdésekben különösen nem. De hát más is volt már így: egy olimpiai bajnok sportlövő közvetlenül a siker után benyúlt a zsebébe és felolvasott egy győzelmi nyilatkozatot. Kérdezték tőle utóbb, mit tett volna, ha nem nyer. „Akkor a másik zsebembe nyúlok.”

Szóval elképzelhetőnek tartja, hogy az ön által vezetett Költségvetési Tanács megvétózzon egy orbáni büdzsét?

Segíteni akarunk az éppen aktuális kormánynak. Amihez persze fogadókészség is kell. Ha a Költségvetési Tanács képes előmozdítani, hogy betartható költségvetése legyen az országnak, akkor jól végezzük a dolgunkat.

Helyesen tudom, hogy önt egy esetleges kormányváltás után is csak a köztársasági elnök menthetné fel a határozatlan időre szóló beosztásából?

Ez így van.

Szigorúbban nézne át egy nemorbáni költségvetést?

Semmiképpen. Amíg az ÁSZ-nál szolgáltam, négy miniszterelnöke volt az országnak – Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc -, és minddel korrekt kapcsolatot ápoltam. Azt hiszem, persze egytől egyig nehezteltek rám olykor. Elviseltem, nem ment a munka rovására. Akadt köztük, aki megmondta, elnök úr, Árpi, tudom, hogy szakmailag igazad van, de én egy más síkon gondolkodom, a politikában a politika az első, nem a farok csóválja a kutyát.

Melyikük fogalmazott így?

Maradjon az én titkom.

Melyikük nem?

Horn Gyula nem mondott ilyet. Nagy játékos, emberi és kemény… Bocsánat, most jut eszembe, hogy Bajnai Gordonnal is dolgoztam.

“Maga tudja, hol az Enns folyó?“

Megeshet, hogy pár éven belül épp az ő költségvetését lesz módja vétózni.

Nem dolgom nagypolitikai kérdéseken gondolkodni.

Orbánék bő egy éve szanálták a Költségvetési Tanács apparátusát, így ma mindössze három főből áll a testület meg az egész hivatal. Mennyit ér így a szavuk?

Sokat. Mostanság, amikor az irracionális könnyen és gyorsan válik racionálissá és viszont, megnő azon szervezetek súlya és jelentősége, melyek képesen nemet is mondani. A Költségvetési Tanácsnak lehetősége van vétózni a költségvetést. Ez komoly jogosítvány.

Az elnökön kívül az Állami Számvevőszék vezetője, Domokos László és a jegybankelnök, Simor András alkotja a Költségvetési Tanácsot. Egy fideszes, egy balos és ön. Ugye három-null kell a vétóhoz?

Megnézem újra a szabályt, nem akarok tévedni.

Ha maradnak a személyek, kiélezett helyzetben biztos nem lesz egyöntetű szavazás.

A 2011 decemberében meghozott stabilitási törvény rendelkezik a Költségvetési Tanács státuszában beálló változásokról, melyek még kibontásra szorulnak.

Újabban közel tíz százalékos kamaton találnak gazdára a magyar állampírok. Ezt még egy erős gazdaság sem bírná sokáig. Ezzel van dolga a Költségvetési Tanácsnak?

Természetesen időről időre véleményeznünk kell a finanszírozási pályát. Az igazi megoldás persze az erős gazdaság felépítése, amiben szinte automatikusan helyrebillen az államháztartás, és csökken az állampapírok kamata.

A kamatszint főként bizalom kérdése. Orbánban és Matolcsyban nem bízik a pénzpiac.

Nem hiszem, hogy személyi kérdéssé egyszerűsíthető az ügy. Matolcsy úr köztudottan rendkívül invenciózus ember…

Olyannyira, hogy a minap még Martonyi külügyminiszter is elhatárolódott tőle.

A hírt olvastam. Ha így történt, nyilván volt oka. Csöndesen megjegyzem, hogy a válság inspirálására rengeteg remek ötlet pattan ki a politikusok fejéből. Ez jó ideig előre visz, de nyilván a kreativitás fenntarthatósága is véges.

Be szépen mondta.

Háromszázhúsz felett jár az euró, ilyen árfolyam mellett már középtávon is nehezen finanszírozható az államháztartás. A kiegyensúlyozottsághoz vissza kell jönni körülbelül háromszázra. A befektető igényli a kiszámíthatóságot. Azt, hogy ne változzanak percenként a szabályok. És azt is, hogy rendet tegyünk a töredezett, a különadók és a kedvezmények kiismerhetetlen labirintusaként működő adórendszerünkben.

Az IMF nagy testvérként viselkedik – ön ezt nyilatkozta nekünk másfél éve.

Ma is vállalom a véleményemet. Tudomásul kell venni, hogy a nagy testvér nem mindig szimpatikus. De ott is emberek dolgoznak, olykor ott is forrnak indulatok, amin segíthet egy emberi hangú találkozó, egy mosoly, az érdekek és értékek számbavétele. Mindkét félnek szüksége van a másikra. Méltányoljuk egymás érdekeit, s előbbre jutunk. Úgy kezdődnek a régi magyar mesék, hogy túl az Óperencián.  Maga tudja, hol az Enns folyó? Autóval pár órányi út. Nekünk is tennünk kell érte, hogy ne kerüljön ismét beláthatatlan távolságba. A pragmatizmus igenis összefér a kurucos mentalitással, az önérzetnél és a makacsságnál fontosabb dolgok is vannak. Magyarország igazi győzelmei mind kiegyezésekhez kötődnek. Amelyek persze nem születhettek volna meg, ha nincs előttük szabadságharc.

“Közös érdek, hogy ne védőháló nélküli halálugrás legyen a produkció vége”

Unortodox politikus képes a kiegyezésre?

Nem egészen tudom, hogy mit ért ez alatt, de talán érzem, mire gondol. Így a válaszom: föltétlenül. Most sokaknak jön jól, hogy hangosan kritizálják az új ötletek kitalálóját, aztán ők maguk is a kitaposott ösvényre lépnek. Így volt ez a bankadóval is, amit ma már hét ország alkalmaz.

Magyarországon elsősorban a bankadó mértékén háborognak a kárvallottak.

Természetesen a dózis sem mindegy. Ki kell egyezni, nincs más lehetőség. Ebben a magyar közgazdásztársadalom is teljesen egységes. A világ megváltozott körülöttünk, alkalmazkodnunk kell, méghozzá úgy, hogy megőrizzük önmagunkat. Ez lenne a nagy teljesítmény. Az én dolgom – sok más háttéremberrel együtt – az, hogy ehhez a hatalmas mutatványhoz segítséget nyújtsak, mert közös érdek, hogy ne védőháló nélküli halálugrás legyen a produkció vége.