F.-né Ny. Évát állítása szerint egy tanúvédelmi programba akarták bevonni a rendőrök, miután munkatársait a romagyilkosságok elkövetésének gyanújával elfogták.
A nő többször ellentmondásba keveredett tanúvallomásában azt mondta: négy napon át egy titkos lakásban tartották a gyermekével együtt, és “új élet kezdésének lehetőségéről” beszéltek neki a rendőrök.
A tanú többszöri kérdésre úgy fogalmazott: azért nem vonhatták be ebbe a programba, mert a rendőrség szerint “nem tudott annyit”, ezért csak egyszerű tanúként kezelték. Megjegyezte, még ma is fél, mert véleménye szerint egykori munkatársainak nincs közük a támadássorozathoz, és a valódi elkövetők “bosszút állhatnak rajta”.
A tanú kedden még azt mondta, ott volt, amikor 150 rendőr “lerohanta” a szórakozóhelyet 2009. augusztus 21-én hajnalban, és őt is a földre fektették. Szerdán viszont már azt közölte: két férfi odament hozzá, megkérték, hogy kövesse őket, hazavitték, a ház előtt már sok rendőr várta, és ekkor tartottak nála házkutatást, fegyvereket keresve.
A bíró meglepődve hallgatta a F.-né Ny. Éva által K. István másodrendű vádlott kérdésére adott választ. E szerint 2009. április 22-én szerdán – amikor a vádirat szerint K. Árpád egyetlen lövéssel meggyilkolta az éjjeli műszakba induló K. Jenőt Tiszalökön, és a támadásnál jelen volt K. István is - este 20 óráig dolgoztak a férfiak, ugyanis egy előre meghirdetett zenei programot akartak tartani, de az elmaradt, és másnap is dolgoztak.
Kedden még a nő azt mondta, a támadást követő napon, amikor segített a vádlottaknak Balmazújvárosnál elakadt járművük kiszabadításánál, délután elvitte K. Árpádot a testvéréhez. Arról is beszélt, hogy többször kért magyarázatot arra, miért kértek tőle segítséget a tiszalöki gyilkosság éjjelén, de nem kapott választ.
A bíró megkérdezte, miért nem tett erre utalást a korábbi kihallgatásai során; amikor a rendőrök a támadások időpontjait elé tárták, mindig azt válaszolta, aznap nem dolgoztak. Erre a nő azt válaszolta, hogy össze volt zavarodva. A vádirat szerint este nyolc órakor a K. testvérek Cs. Istvánnal együtt útban voltak Tiszalök felé, a halálos lövést 22 óra előtt adták le, s a klub aznap este zárva volt. Cs.-t 23 óra után Polgáron egy rendőr járőr igazoltatta.
K. István vádlott kérdésére a nő azt is elmondta, hogy a tiszalöki gyilkosság estéjén P. Zsoltot és Cs. Istvánt nem látta klubban. K. Árpád és Cs. István nem kívánt megjegyzést tenni vagy kérdést feltenni a tanúnak.
B. Zsolt, az elsőrendű vádlott védője azt firtatta: a vádlottak elfogását követő napon a tanú hat és fél órás kihallgatása során miért csak 5 oldalnyi érdemi vallomást tett, míg áprilisban alig 3 óra alatt nyolc oldalnyi, kézzel írt vallomást tett ugyanarról a cselekményről. Ezt az asszony azzal magyarázta, hogy “sokat beszélt”, de a bíró kétségbe vonta, hogy akkor ez ne jegyzőkönyvezték volna; megállapítása szerint ez kimeríti a hamis vád tényállását. Erre, illetve a hamis tanúzásra többször kellett figyelmeztetnie a bírónak a tanút.
F.-né Ny. Éva azt állította, gyógyszeres kezelés alatt állt kihallgatásai idején, mert pszichikailag összeomlott. Állítása szerint ösztönösen akarta védeni magát, ezért tett terhelő vallomásokat a vádlottakra.
A bíró ezért azt firtatta, miért “etette” hónapokon keresztül a hatóságokat. A tanú mindezt a félelmével magyarázta, szerinte közvetlen veszélyben volt ő és gyermeke is.
Állítása szerint csak “játék volt”, amikor P. Zsolt, aki testőre volt, megmutatta, “hogyan kell a gégén keresztül kihúzni a nyelvet”, és az is csak játék volt, hogy kézjellel a lelövésére tettek utalást. Korábbi vallomásaiban mindezt még közvetlen fenyegetésnek, terrorizálásnak nevezte, amellyel a vádlottak azt akarták elérni, nehogy elárulja őket.
Az adóhivatali alkalmazott azt mondta, elszakadt a valóságtól, mert elhitte, hogy ő is részese a sorozatgyilkosságnak, és élete végéig börtönben lesz, mert ott volt Tiszalöknél.
