Szünetet kért és sírva ment ki a tárgyalóteremből F.-né Ny. Éva, aki továbbra is ellentmondásokba keveredik korábbi, a romagyilkosságok ügyében tett nyomozati vallomásaival. A nő mondanivalója egyre zavarosabb, erre a bíró többször utalást tett.
Az asszony, aki mind a négy vádlott – K. Árpád és testvére, K. István, valamint P. Zsolt és Cs. István – munkáltatója volt, és az elsőrendű vádlottal szerelmi kapcsolatban állt, már a keddi tanúmeghallgatásán is több ellentmondásba keveredett, ezért Miszori László tanácsvezető bíró a hamis vád és tanúzás jogi következményeire figyelmeztette.
A szerdai tárgyalás elején, miután a tanú többször zavarosan beszélt a tiszalöki gyilkosságot követő hajnal eseményeiről, a tanácsvezető bíró megkérdezte tőle, kér-e tíz percet, hogy összeszedje magát. Az asszony igennel felelt, majd zokogva ment ki a tárgyalóteremből azon az ajtón, ahol a vádlottakat hozzák be. A bíró a nő után ment, majd két perc múlva visszatért a tárgyalóterembe, a tanú pedig “erőt gyűjtve” kint maradt, és pár perc elteltével tért vissza.
F.-né Ny. Éva még a nyomozati szakaszban, a kihallgatása során mind a 16 alkalommal részletesen beszélt a tiszalöki gyilkosság éjjelén történtekről a szerdai tárgyaláson viszont már azt mondta, hogy nem mindenre emlékszik, mert csak “képeket lát, és azért beszél most másként, mert meg van zavarodva”. A vádirat F.-né nyomozati vallomásaira építve azt állítja, a kérdéses időpontban elakadt autóból kivették a testvérek a fegyvereket, és munkaadójuk a saját autóján elvitte őket Debrecenbe, a Perényi 1 szórakozóhelyre, mindannyiuk munkahelyére, hogy elrejtsék a gyilkossághoz használt puskát és átöltözzenek, és a nő végig az autóban maradt.
A bíróságon ezzel szemben az asszony azt vallotta, ő is bement a szórakozóhelyre, hogy pénzt vegyen magához az autó kiszabadítására, és a Kiss testvérek nem öltöztek át, csak megmosakodtak, lemosták a cipőjüket. A férfiak csak a WC-be mentek be, ő pedig kávét főzött nekik. Állítása szerint sem szatyor, sem hátizsák nem volt náluk, semmit nem tettek a csomagtartóba, azt fel se nyitották, és korábban azt vallotta, hogy akkor éjjel esett az eső. A bírósági tárgyaláson a nő már nem emlékezett esőre, csak arra, hogy esőkabátot vett fel. A bíró meglepetéssel hallgatta, hogy az asszony, amikor segítséget kért a traktorostól az elakadt autó kiszabadítására, felült a mezőgazdasági gépre, ugyanis erről a nő korábban egyszer sem beszélt.
A bíró többször figyelmeztette a hamis vád és a hamis tanúzás következményeire F.-né Ny. Évát. A vádlottak többször a fejüket rázva, néha pedig elmosolyodva hallgatták korábbi munkaadójukat, akit elfogásuk éjjelén szintén előállítottak velük együtt, de végül elengedték.
Cs. István negyedrendű vádlott, aki a vád szerint a tiszalöki és a kislétai cselekménynél sofőrként segítette az elkövetőket, korábban lehetséges támogatónak nevezte meg F.-nét.
