Hollandiában, ahol a nők majdnem harminc százaléka otthon szül, az elmúlt években több kutatás is vizsgálta, van-e külön kockázata annak, ha valaki a szülésnek ezt a módját választja. Tegyük hozzá mindjárt: legalizálni ott sohanem kellett, mert soha nem is volt tilos.
Hollandia még a nyugat-európai országok között is külön eset, mert az alacsony kockázatú szülések esetében az otthonszülés mindig is egyenrangú választási lehetőségnek számított. Az otthonszülés a holland kultúra szerves része volt és maradt.
„Nálunk az „otthon melegének” egyfajta kultusza van. Sokan nemcsak a kezdetet, hanem a véget is otthon szeretnék „megélni”, és itt még mindig természetesnek számít, hogy a halottat otthon ravatalozzák fel” – tette hozzá a bába. Ezzel együtt az otthoni szülés száma egyre csökken. A hetvenes években még elérte a hetven százalékot is.
„Az egyik fő ok, hogy ha komplikációktól kell tartani, mi magunk is a kórházat javasoljuk, – mondta Ank de Jonge – a másik, hogy a kórházak ma jóval több fájdalomcsillapítási lehetőséget kínálnak. Ha pedig a jövőben is nő az epidurális fájdalomcsillapítás iránti igény, valószínűleg tovább fog csökkenni az otthon szülések száma. Ezt a tendenciát mi úgy próbáljuk megállítani, hogy keressük a fájdalomcsillapítás alternatív módjait.”
A kérdésre, hogy mi lehet az otthonszülés vonzereje, a válasz: „A szülés nagyon intim történés, amelyben a nő a megszokottnál jóval védtelenebb. Ha otthon van, úgy érzi, az az ő felségterülete, ahol ő szabja meg a szabályokat, és nincs annyira kiszolgáltatva másoknak. Nincs benne annyi gátlás. Egy kórházban az ember nem tudja úgy elengedni magát. Az otthonszülés egy mély, intim, közös élmény, amely az anya és az apa közötti kapcsolatot is erősítheti. Érdekes, hogy a férfiak jobban ódzkodnak ettől a formától, nagyobb biztonságot feltételeznek a műszerekkel jobban felszerelt kórházról.”
A nőgyógyászok és a bábák közötti partneri viszony természetesen ott is ellentmondásos: „…bizonyára van olyan nőgyógyász, aki státuskülönbséget érez vagy éreztet, mert ő mégiscsak egyetemi képzésben részesült. Többek közt ezért is szeretnénk, hogy a bábák is kapjanak egyetemi képzést.”
Kiragadott mondatok még a beszélgetésből: „Létezik egy indikációs lista, melyet a nőgyógyászok, a gyerekorvosok és a bábák együtt állítottak össze, és amelyet időről időre felülvizsgálnak. A bába e lista ajánlásai alapján dönti el, javasolja-e a kórházat a páciensnek.” „Az egészségbiztosító nem tesz elvi különbséget a két forma között. Az otthoni teljesen ingyenes, mint ahogy a kórházi ellátás is, ha fennállnak bizonyos kockázati tényezők. Ha azonban a kismama kockázatok nélkül is a kórházat választja, fizetnie kell.”
Számos gondolat felmerül még a csecsemőhalandóságról, a bábák és orvosok közti feszültségekről, és arról, miben különbözik a régi és a mai otthonszülési gyakorlat.
(A teljes interjú az ÉS-ben olvasható!)
