Az MTI az aktuális politikai helyzetet, a kormány és az ellenzék helyzetének alakulását érintő kérdések elemzésére kért fel négy politológust, akik túlnyomórészt az Alkotmánybíróságnak a 98 százalékos különadóról szóló döntését, illetve az erre reagáló Lázár János javaslatát taglalták.
Kitermelik az erős ellenzéket
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy fogalmazott: „az Alkotmánybíróság keddi határozatára adott Fidesz-válasz nem csak alkotmányosan lő túl a célon, de komoly politikai hiba is”. A politológus szerint az MSZP és az LMP összefogása súlyos vereség a Fidesz számára. A Republikon Intézet már a választásokat megelőzően rámutatott arra, hogy a Fidesz kétharmados többsége csak e pártok összefogásával lett volna megakadályozható.
Ám sem a kétharmad fenyegetése, sem később, Budapesten Tarlós győzelme nem volt elég riasztó e pártok számára. Egészen mostanáig mind az MSZP, s mind inkább az LMP úgy vélte, fontosabb a politikai elkülönülés és önállóság, mint a Fidesz korlátozása – mondta Tóth Csaba. A mostani Fidesz-döntés olyan elemi erejű támadásként jelent meg a demokratikus intézményekkel szemben, ami elsöpörte a korábbi érveket.
A Fidesz komoly előnyét a közvélemény-kutatásokban eddig sem a jó kormányzásának, hanem az ellenzék megosztottságának és gyengeségének köszönhette. A párt teljes hatalmi kontroll megszerzésére tett kísérletei visszaütnek: „a Fidesz a legjobb úton halad, hogy kitermelje saját hiteles, erős és egységes ellenzékét” – mondta Tóth Csaba.
Schmitt tekintélye is csorbult
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint a fideszes véleményformálók körében sem egyértelmű a párt lépésének megítélése az Alkotmánybíróság hatáskörének tervezett szűkítésével kapcsolatban, „tehát elég sokan a saját oldaláról is kritizálják a Fideszt ezzel kapcsolatban”. Ez elbizonyíthatja a párt szavazótáborát is – tette hozzá. Az elemző fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az ügy túlmutat a 98 százalékos különadó alkotmánybírósági visszautasítása és a Fidesz vezető politikusainak ezzel kapcsolatos bejelentésein.
„Nyilvánvalóan azt próbálják megakadályozni, hogy az Alkotmánybíróság a nyugdíjpénztárak ügyében vagy a válságadókkal kapcsolatban olyan döntést hozzon, ami ellentétes a kormány elképzeléseivel” – mondta Juhász Attila.
Azzal kapcsolatban, hogy az MSZP és az LMP közösen fordult Schmitt Pálhoz a Fidesz lépése miatt, azt mondta: a köztársasági elnök tekintélye már azzal csorbult, hogy átengedte a törvényjavaslatot, amelyet az Alkotmánybíróság később visszautasított. A két ellenzéki párt fellépése kellemetlen helyzetbe hozza a köztársasági elnököt, hiszen „az eddigiek alapján várhatóan nem fog a Fidesszel szemben politizálni”.
Összeáll az ellenzék
Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet politológusa elmondta, hogy a 98 százalékos különadó alkotmánybírósági elutasítása és az ezzel kapcsolatos fideszes bejelentések olyan „elementáris” felháborodást váltottak ki, ami „leszivároghat” a párt szavazótáborába is, így csökkentve azt. A
z elemző szerint egyértelmű: a párt a kommunikáció szintjén arra törekszik, hogy a hatalmas végkielégítések okán érzett közfelháborodást szembeállítsa a „jogászkodással”, tehát az Alkotmánybíróság döntésével. Az is elképzelhető, hogy tisztában volt vele, milyen támadásnak teszi ki magát a javaslattal, de egy “magasztosabb” cél érdekében (például a magánnyugdíjpénztárak ügye már nem kerülhet az AB elé) vállalhatónak ítélte.
A fideszes kezdeményezés hátránya a pártra nézve, hogy összekovácsolhatja az ellenzéki erőket, amiből akár egy szélesebb összefogás is születhet a szakszervezetekkel kiegészülve.
Nincs objektív mérce
Szántó Miklós, a Nézőpont Intézet elemzője az MR1-Kossuth Rádió egyik műsorában szerdán azt mondta: szerinte a legtöbb tudósításból kimaradt, hogy az elmúlt másfél évben elég nagy botrányt kavaró végkielégítési ügyek voltak, és az új kormány intézkedése ennek a kiküszöbölésére irányult.
Az Alkotmánybíróság nem a különadót vagy annak visszaható hatályát kifogásolta – hiszen megállapítja, hogy különadó az adóévtől kezdődően is kivethető -, hanem a probléma az volt, hogy a jó erkölcs kategóriája nem volt megfelelően kifejtve. Ezért a törvény hatálya alá kerültek olyanok is, akiknek törvényi alapon, alanyi jogon járna állami juttatás, többek között végkielégítés is.
Ugyanakkor megjegyezte: az valóban rögzíthető, hogy “kissé túl konkrét és finoman szólva is nem túl finomkodó” az a gesztus, amit a Fidesz tett az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésével. De hangsúlyozta: nincs Európában olyan objektív mérce, ami az alkotmánybíróságok hatásköréről szólna. Szántó Miklós a politikai kockázatot abban látja, hogy egyesítheti az MSZP-t a belső törésvonalak mentén. Azt is megjegyezte: azok védik megint a jogállamot, akik 2006 októberében meglehetős rezignáltsággal vették tudomásul az eseményeket.
