A Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára szerint a magyar iskola ezer évvel ezelőtt és egy vesztes világháború után, az 1920-as években is képes volt fejlődni. Mára azonban – mint mondta – oda jutottunk, hogy “a magyar iskolára senki nem lehet büszke.” Nagyon komoly problémák vannak, amelyeket csak úgy lehet megoldani, ha a rendszer évszázados erősségeit újra felélesztik – hangsúlyozta.
Hoffmann Rózsa ezek közé sorolta az oktatási rendszer pedagógiai kultúráját. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy régebben a tanár, vagy tanító irányította a nevelési folyamatot, de ez az elmúlt években megfordult. Piacszemléletű oktatáspolitika következett, amelyben a “megrendelőnek” is hangsúlyos szerepe volt. Ezt meg kell változtatni, és vissza kell állítani a tanárok pedagógiai hagyományait.
Ehhez szorosan kapcsolódik a tanárok társadalmi megbecsültsége és annak helyreállítása. Az államtitkár szerint az anyagi megbecsültség “romokban hever”, de nem csak anyagi természetű kérdésről van szó. Csak a nevelési kultúra visszaállításával lehet a megbecsültséget is megteremteni – közölte.
A harmadik olyan erőssége a magyar oktatásnak, amelyet fel kell éleszteni Hoffmann Rózsa szerint a gyerekek alapműveltsége volt. Elmondása szerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikája ezt tönkre tette, mert olyan nemzeti alaptantervet adtak ki, amely lerombolta ezt a tudást és csak a gyakorlati képzést erősítették.
Az államtitkár szerint új alaptanterv kidolgozására van szükség és új, korszerű tudást kell adni a gyerekeknek. Fájdalmas lépés lesz, hogy bizonyos régebbi tananyagokat ki kell venni a tantervből és újat beépíteni, de ezt “meg kell lépni.” Fontosnak nevezte, hogy a kötelező anyag egységes legyen, de ehhez az iskolák sokat hozzá tudjanak tenni.
