Amikor a BalaTONE szervezőivel beszéltünk, elmondták hogy az általatok szervezett Balaton Sounddal sokat egyeztettek, hogy ne üsse a két rendezvény egymást. A fesztiváloknál nincs verseny?
Van egy egészséges verseny, de nem abban merül ki, hogy hogyan szúrjunk ki egymással. A legtöbb fesztiválszervezővel jó kapcsolatot ápolunk. Ez egy kicsi piac. Nem érdemes abban gondolkodni, hogy hogyan tartsunk be egymásnak, mert ez visszaüt. A technikai felszerelést nagyjából ugyanazok szolgáltatják és szinte mindenütt ugyanazok az alvállalkozók vannak jelen.
Nektek azért lenne akkora súlyotok, amivel agyon tudnátok nyomni a többieket…
Nyilván vissza lehetne élni ezzel az erőfölénnyel, de mi azért lettünk fesztiválszervezők, mert szeretjük szórakoztatni az embereket. Butaság lenne, ha azt akarnánk elérni, hogy mások ne szórakoztassák őket. Régebben voltak elvetélt próbálkozások, néhányan úgy akartak betörni a piacra és megvetni a lábukat, hogy kizárólagos szerződést igyekeztek aláíratni fellépőkkel vagy alvállalkozókkal. Ez elég hamar a visszájára fordult, mert a szakmában gyorsan terjed a hír, mi pedig már vagyunk olyan nagyok, hogyha kenyértörésre kellene vinni az ügyet, akkor a másik fél maradna alul.
Márta István szerint az a különbség a Művészetek Völgye és a Sziget között, hogy ti tisztán üzleti vállalkozás vagytok, amely rockzenét ad el a fiataloknak, míg ők értéket közvetítenek.
Nem szeretek efféle nem végiggondolt kijelentéseket kommentálni. Ha valaki megnézi a tényeket láthatja, hogy nálunk sokkal több kulturális érték van, mint náluk, másrészt sokkal többet költünk kultúrára, és sokkal kulturáltabb körülményeket is biztosítunk, mint ők. Mindezt azonban még üzletileg sikeresen is tesszük. Az efféle kijelentések biztosan annak is köszönhetőek, hogy ők nem tudnak kitörni a finanszírozás ördögi köréből. Állami segítség nélkül nem tudják létrehozni a rendezvényt, így érthetően úgy próbálják pozícionálni magukat, mint értékek hordozói.
Márta István szerint például náluk régizenei-fesztivál is van.
Régi zene nálunk is szerepel a programban, meg népzene, meg világzene, csak általában mindenből több, meg jobb, mint náluk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Művészetek Völgye nagyon jó rendezvény. Én nagyon szeretek Kapolcsra járni, mert különleges hangulata van. Nekünk sem jó, ha Kapolcs szenved a finanszírozásával. Az már egy másik kérdés: Kapolcstól függetlenül úgy gondolom, hogy a magyar rendezvényszervezők sokszor nem fogják fel, fesztivált szervezni felelősség. Ha bizonytalan a befolyó pénz, akkor nem lehet előre elkölteni, majd kétségbeesve rohangálni mindenfelé, hogy segítsenek vagy lemondani a programokat. Annyi pénzt kell elkölteni, amennyiben biztosak lehetünk, hogy beérkezik vagy kockáztatni, de akkor vállalni kell azt. Az megint más kérdés, hogy pont Márta Istvánék igen sokat küzdenek azért, hogy a támogatási rendszer kiszámítható legyen, hogy ne ígéretekre építsünk várat, amit aztán vagy betartanak, vagy nem.
Mindemellett tudomásul kell venni, hogy ha valami jó, és értéke van, akkor a közönség hajlandó fizetni. Nem kell a közönséget megóvni ettől. Már egyre kevesebben gondolják úgy, hogy azért mert létszükségletük a kenyér, attól még az ingyen jár nekik.
Képek a -1.napról (klikk a fotóra)
Ha már a megfizethetőségnél tartunk. Hogyan alakult ki ez a sokak számára kifizethetetlen 8000 forintos napijegy?
A bevételi oldal nálunk úgy néz ki, hogy a vendéglátásból beszedhető összeg körülbelül a költségvetés öt százaléka körül alakul. A reklámokból 20 százaléka jön be, a fennmaradó 75 százaléknak a jegyekből kell befolynia. A tavaly még 4 százalékot kitevő állami támogatás pedig idén megszűnt, mivel nem kértünk belőle. Persze el kell mondanunk, hogy ez csak a pénzbeli támogatásra igaz. A területet ugyanis továbbra is ingyen kapjuk. Ez jelentős segítség, ami nélkül ellehetetlenülne a Sziget. Sokan vitatják, hogy jár-e nekünk ingyen a közterület, de én ezt így tartom normálisnak az általunk nyújtott közszolgáltatások miatt, és mert igen sok pénzt és reklámot hozunk az országnak és a fővárosnak.
A főszponzor, a Pannon kiesése mit jelentett?
Jelentős érvágás volt, mert mi még abban a tudatban indultunk neki a tervezésnek, hogy idén is a Pannon lesz az egyik főtámogató. A Pannon februári visszalépésekor már késő volt találni egy ekkora költési potenciállal rendelkező céget. A lehetséges 8-10 szereplő vagy már eleve itt volt a Szigeten vagy a konkurenciájuk volt jelen, és ők ezért már nem akartak beszállni, de a mobilszektor másik két résztvevőjénél is már késő volt érdemben ezévről tárgyalni.
Ebben az esetben nagyobb lett volna a szponzoráció, és olcsóbb a jegy?
Persze, önmagában ez a cég adta az összes szponzori összeg harmadát, így részben azt mondhatjuk, hogy emiatt is drágább a jegy. De a kép összetettebb, hiszen körülbelül 15 százalékot mindenképpen emelnünk kellett volna az infláció és az áfaemelés miatt.
A Pannon aztán gerillaszponzorként azért visszatért…
A szigeten belül a BSE sportegyesületnek van egy félig kész csónakháza, amelyre közben elfogyott a pénz, és nem fejeződött be. Ez évek óta ott áll kihasználatlanul. Ezt a területet mi is ki szerettük volna bérelni, de egy ügyes vállalkozó megelőzött, aki rájött, hogy így ki lehet kerülni minket. És saját hasznára bérbeadta a rendezvény iránt érdeklődő hírdetőknek, akik a rendezvény költségeihez nem járultak hozzá. Persze a cégek is mondhatták volna, hogy ez etikátlan, ilyenben nem vesznek részt, és mi is megakadályozhattuk volna úgy, hogy lezárjuk vagy eltakarjuk azt a területet, hiszen a látogatók hozzánk jönnek és azért, mert mi elköltöttünk 2,5 milliárd forintot a fesztiválra. Reméltük, hogy a cégek ezzel a kiskapuval nem kívánnak élni.
Sajnos a Pannon esetében ez nem így történt. Már az is meglepő volt, hogy többéves kiváló együttműködés után arra sem vették a fáradságot, hogy elmagyarázzák a döntésüket, de az mindenképpen furcsa volt, hogy most így besurrantak a hátsó ajtón. Meg vagyok döbbenve. Ebben a helyzetben harcolhatnánk is, de ez nem lenne túl elegáns lépés: lesüllyednénk az ő szintjükre. Mi inkább megmutatjuk az embereknek, hogy ők azok, akik ezt a „kedves gesztust” tették és a látogatókkal fizettetik meg a megjelenésüket.
Ezek szerint, ezt jelzitek is a közönségnek?
Nem akarok nagyon elébe menni a dolognak, de a saját kommunikációs eszközeinken keresztül jelezzük, hogy itt ezen a helyen találhatóak azok a cégek, akik a kiskapun jöttek be. Mindenképpen tudatosítani szeretnénk, hogy lássák, melyek azok a cégek, akik legálisan vesznek részt a Szigeten, segítettek abban, hogy minél színvonalasabb legyen a rendezvény, és kik azok, akik nem.
Miért nem jön a Rolling Stones a Szigeten?
A szponzorok anyagi segítségével is összeálló program végül szerinted mennyire lett erős?
Ez nyilván szubjektív, de mindenképpen az eddigi legerősebb. Akár nemzetközi mércével nézzük, akár a hazai érdeklődést. A lehetőségeink is évről évre javultak. Idén pont a drágulás miatt döntöttünk úgy, hogy ha már többet kell fizetniük, akkor kapjanak is többet érte
Kit tartasz a legnagyobb sikernek, akit el tudtatok hozni?
Nekem a Manu Chao egy nagy siker, de a Tool, a Nine Inch Nails, a Madness, a Killers, a Chemical Brothers mind olyan előadók, akik nemcsak nagy nevek, de fontosak is. A világ zenei életének meghatározó zenekarai.
Kik azok, akiket nem engedhetnétek meg magatoknak?
Egyrészt vannak olyanok, akiket már csak technikailag sem engedhetünk meg magunknak, mint a Rolling Stones, a U2, a Pink Floyd, Madonna. Őket képtelenség felléptetni, mert ragaszkodnak a saját színpadukhoz, saját technikájukhoz. A fesztiváloknál, ahol 40 perc átszerelési szünet van, kivitelezhetetlen egy komplett színpad lecserélése. Vannak olyanok is, akiket nehéz ügy elhozni, mert drágák. De nem lehetetlen, mert játszanak fesztiválokon. A Red Hot Chilli Pepperst például csak úgy lehetne elhozni egy külön nulladik napra, ha aznap a duplájára emelnénk a napijegyek árát, máskülönben 150-200 millió forint ráfizetés lenne.
Mennyire figyeltek a külföldi vendégek igényeire, akik egyre nagyobb számban vannak jelen, és mennyire a hazaiakéra, akik nem feltétlenül arra kíváncsiak, mint a nyugat-európaiak?
Ez sajnos így van. Nyilván más a zenei és az egyéb igény. A Sziget infrastrukturális és egyéb szempontból kiemelkedő világviszonylatban is. Nekünk magyaroknak általában nincs összehasonlítási alapunk, de a Sziget világviszonylatban is etalon. Nemzetközi konferenciákon más fesztiválok szokták mondani, hogy a mi szolgáltatási szintünket kellene nemzetközi sztenderdként bevezetni.
A programban viszont nehezebb helyzetben vagyunk. Egyrészt pénzügyi kérdés, hogy mennyit tudunk költeni, másrészt ízlésbeli kérdés: nyugaton mást tekintenek érdekesnek és mérvadónak. Ez sajnos a tömegmédia bűne, hogy nem alakult ki az aktualitásokat nyomonkövető információáramlás. A heti látogatók között amúgy ma már 60 százalék fölött vannak a külföldiek. A napi látogatóknál pedig 10 százalék alatt. Az összlátogatóból végül azért több a magyar.
Mondanál olyan példákat a mostani fellépők közül, akik inkább a külföldieknek jelentenek valamit?
A Tool, a Nine Inch Nails, a The Good, The Bad & The Queen, a Hives, inkább ellenpéldát tudok nehezebben mondani. A hazaiaknál mondjuk tuti befutó a Faitheless vagy a Pink, és itt lassan véget is ér a sor. Róluk tudnak, mert bekerültek a tömegmédiába. A Nine Inch Nails mondjuk nem egy rádióbarát zenekar, de igen meghatározója a saját zenei irányzatának.
A magyar zene népszerűsítésében is erőteljesen részt vettetek. A könnyűzenét kormányzati szinten támogató PANKK program sikeréért erőteljesen felléptetek. Erről mostanában mintha kevesebbet hallanánk…
Azt gondolom, hogy a zenésztársadalom jóval kevésbé van lemaradva, mint a közönség. Igen sok tehetséges zenekar működik. A kis országok a világban komolyan gondolják, hogy a kultúrájukon kívül kevés dolog van, amiben versenyképesek tudnak lenni. Elég, ha megnézzük, hogy a finnek vagy a svédek milyen mennyiségű állami pénzt költöttek a popkultúrára és hogy kiépítsék az üzletileg is működtethető piaci infrastruktúrát. Ki is számolták, és bebizonyították, hogy ez bizony az államnak megéri.
Magyarországon ezzel szemben évtizedeken keresztül azt sem volt hajlandó elfogadni az állam, hogy ez egyáltalán kultúra. Számomra Lovasi András versei, vagy a Kispál zenéje a kortárs kultúra részei ugyanúgy, mint az Operaházban egy előadás.
A PANKK-kal azt szerettük volna dűlőre vinni, hogy a mindenkori hatalom hogyan áll a könnyűzenéhez. Azt állítottuk, hogy az államnak elsősorban a piacot kellene segítenie létrehozni. Ha megnézzük, hogy a világon hogyan élnek a sztárok, a menedzsmentjük, akkor látjuk, ez egy jó üzlet. Ehhez azonban meg kell teremteni a közeget. Klubok kellenek, médiumok, koncertlehetőségek, iparág, kiszolgáló háttérrel. Kell tehetséggondozás is. Ha pedig egy produkció eljutott odáig, akkor kell a lehetőség, hogy a világban megismerhessék. Úgy gondolom, hogy a szakma által logikusan összeállított PANKK-csomag a szükséges lépéseket tartalmazza. Az szerencse, hogy a kormány erre rábólintott. Az persze más kérdés, hogy aztán a személyi váltással a dolog parkolópályára került. Most azért úgy látszik, hogy talán újjáéled, de messze nem azt látjuk, hogy kiteljesedne.
