„Miért csak az összevágott szöveg terjedt az interneten, és kinél lehetett a teljes, az eredeti változat? Vajon ki lehetett a feladó, aki néhány óra leforgása alatt szétküldte a ’cédéket’ a fővárosban?” – kérdezi Rajnai valahol a riport vége felé. Nem áruljuk el a poént, de annyit érdemes tudni: Rajnai végigjárt minden fellelhető nyilvános és rejtett szálat, hogy bemutassa: hogyan robbant ki tavaly az „ügy, amely az elmúlt húsz év legsúlyosabb társadalmi krízisét okozta, és amelyről a tanácskozás szervezői, technikusai és a frakció tagjai nemhogy beszélni nem akarnak, hanem szeretnék magukkal elhitetni: a pártot megroppantó rémálom meg sem történt”.
A lehallgatás ténye
Rajnai Attila feladata nem volt egyszerű. „A botrány kirobbanásakor a jogászokra hárult a feladat, hogy milyen módon indulhatna az ügyben hivatalos vizsgálat, mivel a beszéd nyilvánosságra kerülésével nem történt bűncselekmény – tisztázta már az elején a szerző. – A fő érv szerint, ha lehallgatás történt, akkor az máskor, jelentősebb – az ország biztonságát, gazdasági érdekeit érintő – rendezvény esetén is megtörténhet, ezért a hangfelvétel nyilvánosságra kerülésének kivizsgálását, a kancelláriaminiszter utasítására, a Nemzetbiztonsági Hivatal kapta meg.”
Így indult a vizsgálat, amelyben legelőször is tisztázták: a kiszivárogtatott felvétel az eredeti hangfelvétellel egyenértékű, tehát sem másolatról, sem valami távoli kalózfelvételről nem lehet szó. „Bizonyossá vált, hogy a hanganyagot (…) nem az ülésen jelen lévők közül készítette valaki” – idézte az MTI-t Rajnai. De akkor vajon ki? A Fridekirusszal készült sorozatban Gyurcsány viszont már azt mondta: „Professzionális felvétel volt (…), minden valószínűség szerint nem valamelyik frakciótag, hanem valakik, tudatosan készülve, komoly technikát alkalmazva, lehallgatták a tanácskozást.”
Kalandos volt a hanganyag terjesztése is. „Bár a miniszterelnöki beszédből a tizenhat órás hírekben már idézett a Magyar Rádió, elsőként az [origo] főszerkesztője, Weyer Balázs kapott a frakcióülés hanganyagából. Délután kettő körül a lakására vitte el egy ismeretlen férfi borítékban, akit Weyer, elmondása szerint, nem ismerne meg az utcán” – nyomozott tovább az ÉS. Aztán kapott a „termékből” az Index.hu főszerkesztője, majd a rádió, az RTL Klub… A CD-felvételt futárok hordták szét a városban, két héttel a választások előtt.
A technika adott
Rajnai nyomozásai során felkereste az őszödi technikát kezelő cég embereit is, vagyis a két technikust, akik a Frenreisz Károly vezette cégnél dolgoznak, s évek óta hangosítanak az MSZP-nek. Ők előbb hajlandóak nyilatkozni, majd az MSZP ceremóniafőnöke leállítja őket. Azóta is e cég hangosít a pártnak. Gyanúba keverednek Gyurcsány pártbeli ellenfelei is: Szekeres, Szili és a Puch körüli mag. Végül Kiss Péter legerősebb köre is listára kerül. De az MSZP-sek hűen őrzik a titkot.
És akkor ott vannak még az ellenzéki pártok. Orbán tusnádfürdői beszédére több politológus is gyanakszik. Majd az informatikusok egy köre kerül a látókörbe: T. György Mexikóból terjesztette, ma idehaza él már. „A férfi az ÉS-nek nem tagadta, hogy továbbította a hangfelvételt, de azt, hogy kitől kapta, többszöri próbálkozásunk ellenére sem akarta elárulni.”
Egy bizonyos: „A vizsgálat véget ért, és kizárta a külső lehallgatás lehetőségét.”
(A teljes riport az ÉS legújabb számában olvasható!)
